Second chapter: A titkos csomag I.

Egy hét telt el mióta elköltöztünk Holmes Chabelből. Ami azt illeti elég jól beilleszkedtem. Ebben nagyon nagy szerepet játszott Sophia, Eleanor és Perrie is. Nagyon kedvesek, de ugyan akkor van bennük valami más. Valami megfogalmazhatatlan érzés van bennem, amikor velük vagyok. Persze, ha nem a pasiuk nyakán csimpaszkodnak. Őket nem nagyon ismerem csak a nevüket jegyeztem meg az első találkozásról. Nos, Harry... Vele elég bonyolult a kapcsolatunk. Sokszor furcsán viselkedik, de ez ellenben, mondhatni normális, vicces és jófej, de benne is van valami titokzatos, ami arra sarkall, hogy jobban megismerhessem őket. 

Mára megbeszéltük, hogy este elmegyünk közösen moziba. Van egy új film, amibe mindenki rögtön beleegyezett és egy jó alkalom, hogy jobban  megismerhessem a srácokat. A választott film egy horror, de senkit nem kellett győzködni. Még minket lányokat sem. 

A csajokkal még az esti program előtt elmegyünk shoppingolni. Perrienek kell találnuk egy csini rucit, mert holnap lesz az évfordulójuk Zaynnel. Sophia szerint valami sexyvel kell, hogy elő álljon. Szerintem meg pont, hogy nem, mert az évfordulóknak az a lényege, hogy a szerelmes pár együtt töltsön egy szép napot. De Sophyval nem szabad veszekedni, mert úgy is ő győz. 

Nem vagyok az a nagy vásárlós. Sőt egyenesen utálok üzletből üzletbe mászkálni, s közben idióta ruhákat próbálni. Sose voltam az a lány, aki odáig volt a vad, rikító sminkekért, az emberből alig takaró mini ruhákért és a magas sarkúkért. Azokat egyenesen gyűlölöm. De, mint mindenre erre is rávettek. 

Tizenegykor véglegesen rávettem magam, hogy kikeljek az ágyamból. Elkezdtem készülődni. A szokásos fekete színű ruhákat vettem fel. Nem mintha nagyon lenne más szín a szekrényemben. Néhol elő fordul egy kis barna vagy vaj szín, de a fekete a legjellemzőbb. Nem is tudom mikor vagy inkább kitől válhattam ennyire sötétté és egyhangúvá. Ja.... De megvan! Apámtól meg a kis ügyeitől. De ebbe most inkább nem mennék bele. Elég annyit tudnotok, hogy érdekes múltam volt. 

Mire észbe kaptam már el voltam készűlve. Az ágyamon ülve meredtem a semmibe. A csengő idegesítő sípolására lettem figyelmes. Leszaladtam ajtót nyitni, mert azt hittem megjöttek a Eleanorék. De, amint kinyitottam nem az várt, amire gondoltam. Egy csomag hevert a földön, rajta vörös nyomtatott nagy betűkkel a nevem volt felírva. Lehajoltam érte és visszamentem vele a szobámba. Kicsit gondolkodtam rajta, hogy kinyissam-e vagy sem. Fúrdalt a kívácsiság, hogy mi lehet benne, de ugyan akkor féltem is. Mivel a kíváncsiságom erősebb bármely más érzésemnél elkezdtem kinyitni. Egy kis boriték volt a csomag tetején. Óvatosan feltéptem a borítékot és kihúztam a kis cetlit.

Tudom kíváncsi vagy, hogy ki is vagy valójában. Miért kellett már megint kőltöznetek, apád tititkos telefonjaira és dolgaira, a gyorsan szerzett barátokra. Tényleg azok, akiknek mondják magukat? Kicsi korodból az olyan dolgokra, amire nem akarsz emlékezni. Miért történtek azok meg veled? Vajon bízhatsz bárkiben? Válaszolok helyetted. Nem!  Nem bízhatsz meg senkiben. Még a saját családodban sem! De miért? Ezt egyenlőre nem mondhatom el,de megígérhetem, hogy hamarosan megtudod. De, ha ezt elmondanod bárkinek is... Nem teszek annak érdekében semmit, hogy meg tudd az igazságot, és ne élj vakságban.

                                                                                      Csókoltat: "A"

Remegő kezekkel tartottam az aprócska cetlit. Többször elolvastam egymás után a sorokat, hogy biztos az van e odaírva, amit az eszem idáig nehezen, de felfogott. Nem tudom, hogy mit higyjek. Nem tudom mit csináljak. Össze vagyok zavarodva. Ki ez az "A"? Mit akar tőlem?  Honnan tud ennyi mindent rólam? Miért mondja, hogy nem bízhatok meg még a családomban sem? A barátaimnak mi köze van ehhez az egészhez? Nem értek semmit... Kérdések sokasága kavarog a fejemben, de egyikre se tudom a választ. Hihetek egyáltalán egy vad idegennek?  Az is lehet, hogy valaki csak szórakozik velem... Nem! Ha valaki szórakozásból írta volna, nem tudna rólam ennyit. 

Megint csöngettek. A dobozt el süllyeztem az ágyam alá.

Lassan kullogok le a lépcsőn. És ráérősen nyitom ki az ajtót. 

- Na végre, hogy kinyitod ezt a szart. - Trappoltak be a lakásba barátnőim. 

- Nektek is sziasztok. - Mormoltam az orrom alatt. 

Már vagy öt üzletet végig jártunk a Harrod's -ba és Pezz még mindig nem találta meg a megfelelő ruhát. 

- Az az a ruha! - Ugrált örömében és elkezdett rohanni egy gyönyörű szép spagetti pántos vörös ruha felé. Nagyon egyszerű volt, de ugyanakkor elegáns is. Nem volt az a túl kihívó, túl rövid. Pont tökéletes. Ezt talán még én is elfogadtam volna. Perrie kijött a próba fülkéből és mintha ráöntötték volna a ruhát, minden passzolt. A méret,  a szín, a forma. Minden. 

- Köszönöm csajok, hogy eljöttetek velem, sokat segítettetek. Tényleg. - Hálálkodott a vöröske. 

- Te jó ég... Már ennyi az idő?  Sietnünk kell külőnben lekéssük a filmet! - Sipította Eleanor. Minden cuccunkat megfogva indultunk a mozi felé. A fiúk meg egy lány már ott vártak a bejáratnál. Várjunk... Lány?  Ki az?  Nem emlékszek, hogy ő róla bárki egy szót is szólt volna. Mindegy nem ez a dolog a nap fő pontja. 

- Nézzétek Harry hozta magával azt a lotyót. - Undorodott el Sophia. Ezek szerint ők nem szeretik. A fiúkon is látszik, hogy nincsenek odáig meg vissza. Köszöntem nekik egy-egy öleléssel és puszival, majd oda battyogtam Niallhoz. Szegény mindig egyedül marad. Pedig olyan jófej meg minden. Nagyon jó barát. Talán vele vagyok a legjobb viszonyban Harryn kívül. Bementünk a terembe, elfoglaltuk a székeket. Niall és Harry közt kaptam helyet. A félelmetesebb részeknél a Szöszihez bújtam, ami alatt Mia álandóan sikított. 

- Ha legközelebb moziba jövünk és Mia is itt lesz én tuti nem jövök. Kibírhatatlan ez a csaj! - Suttogta Nialler a fülembe. 

- Egyet értek. - Nevettem fel. 

First chapter

- A házi feladat pedig páros munka lesz. Mindenki a mellette ülővel fog dolgozni. A feladat pedig Arthur királyról írni egy  4 oldalas esszét.- Sétált körbe-körbe Mr.  Norton. Az állam a földet verdeste. Nem elég, hogy egy négy oldalas esszét kell beadnom a hétvégéig, még ezzel a tökfejjel is együtt kell dolgoznom. Bár van egy olyan sejtésem, hogy egyedül kell dolgoznom. Megszólalt a csengő. Végre. Mindenki megfogta a cuccát és rohant ki a teremből. Én szokás szerint, mint mindig az utolsó voltam.

- Ne siessen ennyire Styles!  Ugye tudja, hogy ennek a házi dolgozatának ötösnek kell lennie különben meg bukik. - Vállat vonva ment ki ő is. Én is indultam volna ki, de engem is meg állított.- Ön pedig ne csinálja meg helyette!
- Nem is akartam Tanár Úr. Mellesleg nem lehetne más párom?
- Nem lehet sajnálom. - Rázta meg a fejét.
Vállamra vettem a táskámat és csalódottan lépkedtem ki az ajtón. A folyosón sétáltam a szekrényem felé.
- Danielle, várj. - Rohant felém Sophia.
- Szia. - Mosolyogtam rá kedvesen. - Mi történt?
- Hallottam Harry a párod. - Semmit mondó arc kifejezésemet látva elkezdett nevetni, majd mikor megvilágosodtam újra elkezdett beszélni. - Ha látnád ilyenkor magadat. - Nevetett tovább. - Mindegy. Szóval amit akartam, hogy ugye te is jössz a kirándulásra?
- Milyen kirándulás? - Értetlenkedtem.
- Jah, tényleg neked ez az első napod. Szóval lesz egy kirándulás a jövő hónap legelső hetén, ami nem jelent mást, hogy két hét múlva lesz. Mondd, hogy eljössz. - Nézett rám kiskutya szemekkel. - Ez a kirándulás olyan lesz, mint egy tábor.  Egy hetes lesz. - Hadarta tovább.
- Még átgondolom, de köszönöm, hogy szóltál.
A szekrényemhez érve a kóddal babráltam, mikor egy ismerős kéz rácsapott, mitől könnyedén kinyílt. Elsuttogtam egy "köszönömöt" , s bepakoltam a könyveimet, majd kivettem amik a következő órámra kellenek. Harry még mindig ott állt a szekrényeknek támaszkodva, s engem figyelt egy széles vigyorral. Folytonos bámulása eléggé zavaró volt, így lesütöttem szemeimet. Elakartam menni, de csuklóm köré fonta ujjait.
- Tetszik, ahogy zavarba jössz. - Még mindig ott éktelenkedett arcán az a kaján vigyor. Csak most tűnt fel milyen szép szemei vannak. - Azt akartam mondani, hogy remélem tudod a dolgod.
- Oh hát persze. Megcsinálom a SAJÁT esszémet és beadom.
- Nem. Megírod jól azt a rohadt fogalmazást és ráírod az ÉN nevemet is! - Kezdett egyre dühösebb lenni.
- Azt várhatod!  Nem képzeled, hogy megcsinálom helyetted is a munkát. - Köptem a szavakat, mivel magamat is megleptem a hirtelen jött önbizalomtól.  - Most meg ha megbocsájtasz órára kell mennem. - Rántottam ki a kezemet fogásából.

***

Haza érve felbaktattam a szobámba a táskámat ledobtam a földre én meg az ágyamra borultam. Eszméletlen, hogy a legelső napom, hogy kiszívta minden energiámat.
Kicsit elszundítottam, s mire felkeltem kint már sötét volt. Felültem az ágyamon, felvettem a szemüvegemet és az ölembe vettem a laptopomat. Kerestem valami jó kis izgalmas legendát Arthur királyról és a kerek asztal lovagjairól. Elolvastam és utána elkezdtem leírni a gondolataimat egy fogalmazáshoz méltóan. Kicsit kezdtem álmosodni, de nem akartam lefeküdni, mert ez után még van más házim is. Lebattyogtam a konyhába és csináltam magamnak egy jó erős kávét és visszamentem a "munkámhoz".
Sokat gondolkodtam azon, hogy Harry nevét még is ráírom a lapra. Lehet megérdemelné a bukást, de akkor a lelkiismeretem nem hagyna nyugodni és magamat hibáztatnám.
"... Készítette: Danielle Adams és Harry Styles"
Az utolsó két szót gondolkodva de leírtam. Gyorsan kinyomtattam a szöveget, majd össze tűztem és beraktam a táskámba a töri cuccom közé. Visszaültem a gépem elé és elkezdtem csinálni a többi leckémet, de előtte egy jó nagyot kortyoltam a bögrémből. A keserű folyadék kellemesen folyt vègig a torkomon.
Lassan de befejeztem a dolgomat,levettem a szemüvegemet - , amit a tanuláshoz használok nyílvánosan nem szeretek benne mutatkozni, mert égőnek és rondának tartom ezért is csak itthon hordom - és befeküdtem a meleg, puha ágyamba. Alig csuktam le szemeimet már csörgött is az ébresztőórám. Egy morgással nyugtáztam magamban, hogy suliba kell mennem. A szokásos reggeli teendőimet elvégeztem, - sokkal lassabban - majd bementem kishúgom szobájába, hogy köszönjek neki. Hope még mélyen aludt, így csak az arcára adtam egy cuppanós puszit.

Prológus

- Dani kész vagy?  Anyáék rád várnak.- Bólintottam aprót kishúgom felé. Nagy mosollyal az arcán ugrándozott ki az ajtón. Egy nagy sóhajjal mentem én is Hope után, ezzel magam mögött hagyva a múltamat a szép emlékekkel együtt.
A szüleim a kocsiban ülve vártak rám, hogy végre indulhassunk. Beszálltam a hátsó ülésre és apa  indította is az autót.
Nem akartam elköltözni, hisz ebben a házban éltem, amióta az eszemet tudom. Eszméletlen sok emlék fűz Holmes Chapelhez.

***

Reggel korán felkeltem, hogy véletlenül se késsek el a legelső napomról az új iskolában.
Az ágyból kipattanva a fürdőbe mentem. Gyorsan megmostam a fogaimat, egy alap sminket felkentem az arcomra és kifésültem hajamat, amit lomhán hagytam a vállamra omlani. Visszamentem a szobámba, s kerestem egy normális ruhát. A döntésem egy fekete szaggatott farmer, egy ugyan olyan színű topp és egy kötött pulcsi volt. Lementem a konyhába, ahol egy-egy puszival köszöntem anyának és apának meg a házvezető nőnknek, Margaretnek. Leültem az asztalhoz, ahol már gőzölgött, Margaret által készített reggelim és kávém. Nagyon sokat segít és ezért hálás vagyok neki. A szüleim mindig dolgoznak, most is csak egy kivételes eset, hogy még itthon vannak.
Gyorsan elpusztítottam az elém készített ételt és megittam a kávém. Felmentem a táskámért, de már rohantam is vissza. Felkapkodtam a lábamra a fekete csizmámat és indultam is a kocsimhoz. Még időben voltam, szóval nem siettem. 

Mikor leparkoltam, óvatosan szálltam ki az autóból, hogy még véletlenül se essek hanyatt a jeges úton. Igen ezt utálom a télben, hogy minden csúszik, bár kiskoromban imádtam csúszkálni, de mára... Hogyis mondjam... Kinőttem belőle.
A suli kapujához érve megtorpantam. Talán most jutott el a tudatomig, hogy új suli, új emberekkel és új különcködőkkel. Szuper a kedvenceim! A gondolat menetem végén tovább mentem. Megkerestem az igazgatóit. Már több perce bolyongtam a folyosókon, mikor szembe jött velem egy tetőtől-talpig feketében lévő, körülbelül velem egy idős lány.
- Bocsi, meg tudnád mutatni, hol az igazgatói?- Kérdeztem félve.
- Persze gyere utánam. - Intett maga után én meg követtem. - Szóval új vagy itt? - Aprót bólintottam. - Oh, de hülye vagyok...- Csapott a fejére.- A nevem Sophia, Sophia Smith. - Nyújtotta felém a kezét. Illedelmesen elfogattam.
- Danielle Adams. - Mosolyogtam rá kedvesen.
- Nos itt lennénk. Remélem találkozunk még Danielle.
- Biztosan és köszönöm.

Az igazgatótól megkaptam az órarendemet meg mindent, ami szükséges. Már csak a termet kéne megtalálni, ahol kezdek az első órámon, ami nem más mint töri. Párszor végig jártam az épületet és rájöttem jobbról-balra van a számozás. Így már könnyebben megtaláltam a keresett termet. Mikor beléptem minden szem rám szegeződött. A tanártól elnézést kértem mielőtt bemutatkoztam volna.
- Keressen magának egy üres helyet. - Mutatott a padok felé Mr. Northon. A legelső sorban nem ült senki, mintha csak az én sulimba lennénk ott is csak azért ültek az első padokban, mert oda ültem - mivel ott jobban tudok figyelni - és általában azon az órán velem lévő barátaim is mellém ültek. Az óra felénél jártunk, mikor nyílt az ajtó és egy srác lépett be rajta. Tetőtől-talpig feketében volt, a pólója feszült kidolgozott felső testén. Karján látszódtak a tetoválásai, de innen egyet se tudtam megnézni úgy. Göndör haja összevissza ált. Nem csodálom hisz állandóan azt piszkálta.
- Köszönöm, hogy megtisztel jelenlétével Mr. Styles így óra kellős közepén. - Bosszankodott a tanár, bár nem tűnt annyira mérgesnek. Biztos mindennapi eset.
- Ezt nem kell megköszönnie. - Indult meg hátra közben saját magán nevetve.
- Nem Styles. Itt maradsz az első sorban Ms. Adams mellett.
Ez szuper!  Rögtön az első napon megkapom ezt a parasztot padtársnak. Marha jó!

Előre látom, hogy nem lesz könnyű beilleszkednem. 

második díjam :)

Köszönőm a díjat Taina O'Connor-nak 

Szabályok: 

1. Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat.

2. Írj magadról 11 dolgot.

3.Válaszolj 11 kérdésre.

4.Írj 11 kérdést.

5.Küld tovább 11 embernek.

11. Dolog rólam. - mindig próbálok mást írni :)

1. Van egy nyúlam. 

2. Azért változtattam blogírói nevet, mert nem akartam hogy az osztály társaim megtudják, hogy én vagyok.

3. Voltam Londonban. 

4.Kék a szemem színe.

5. 170 valahány cm magas vagyok.

6.13 éves vagyok.

7.Még nem volt barátom.

8.Nem csókolóztam még. 

9. Van egy portugál srác aki szerint járunk :D 

10.Angliábanban vagy Írországbanszeretnék élni.

11. Felmondtam az írással. Már csak novellákat írok de azokat is magamnak. 

11.Válasz

1.Hány éves vagy? - 13.

2.Mit dolgoznál szívesen felnőtt korodban? - A világot szeretném körbe utazni ezáltal hajón szeretnék felsfelszolgáló lenni. 

3.Gondolkodtál már azon, hogy író legyél? - Szívesen megírnám az élettörténetem - vannak benne érdekes dolgok-, de nem szeretnék ezzel foglalkozni ha nagy leszek.

4.Volt már részed fiú-lány barátságban? -Nem nagyon vannak fiú barátabarátaim talán 1 de már vel is rég beszéltem :(- 

5.Van testvéred? -Egy nővérem

6.Voltál már One Direction koncerten? - Nem.

7.Mióta vagy Directioner? - A megalakulásuk óta. 

8.Mész külföldre a nyár folyamán? - Lehetséges.

9.Van valami olyan külső vagy belső tulajdonságod, ami eltér az átlagos emberekétől? - Nem tudok róla. 

10. Mi a kedvenc könyved? - Az útvesztő

11.Hol szoktál ruhákat vásárolni? - New-Yorker, C&A

11.Kérdés

1. Miért kezdtél el blogolni?

2.Hány blogot írtál eddig?

3.Kedvenc város?

4.Miért kezdtél el blogolni? 

5.Ha változtathatnál a külsődön, mit csinálnál?

6.Kedvenc szín?

7.Ha bármilyen állatod lehetne mi lenne az ?

8. Ki a példa képed? 

9. Nyár vagy tél?

10. A filmeken a jóknak szurkolsz, vagy a rosszaknak?

11.Van testvéred?

Küld el 11 embernek.
Igazából most szemét leszek, és e feladat alól kibújók!  Szeretném ezt mindenkinek elküldeni aki olvassa ezt a bejegyzést ♥
~DN~

Epilógus

                                                             ~Hannah szemszöge~


- Még is, hogy voltál képes ennyi éven át eltitkolni előlem őket? - akadt ki.
- Egyáltalán nem titkoltam. Sőt. Találkoztál is velük, nem is egyszer. Még a saját kezedbe is tartottad őket. - válaszoltam nyugodtan.
- Arra biztos emlékeznék.
Megvontam a vállam. Nem hisz nekem? A képeknek talán fog. Felmentem az emeletre és elő kotortam a fotókat. Kicsit siettem, mert ma van Darcynak a válogatója az X- factorban. Igen még egy tény amit nem tud Harry és a többiek igen. A földszintre érve Hazz orra elé tettem a képeket, hogy nézze meg őket.

Luke

Darcy

Darcy

Luke

Luke

Darcy

Mikor alaposan végig nézte őket a szája is tátva maradt. Valami olyasmit mondott, hogy ez nem lehet igaz.
- Most ha meg bocsájtasz, nekem még be kell fejeznem a takarítást aztán készülnöm kell.
Bólintott. Felállt és az ajtó felé vette az irányt.
- Han. 16 éve el se búcsúztam tőled. Most nem szeretnék úgy el menni, hogy legalább egy ölelést ne kapnék. - tettem kérésének és megöleltem. Ahogy szemébe néztem, rögtön megbocsájtottam neki mindent. Kész voltam visszafogadni. Egy dörrenés. Harry összeesik. Minden csupa vér. Próbáltam megtartani, de túl nehéznek bizonyult. Elfektettem a földön.  - Sze-ret-le...
Ez volt az utolsó szava. Hívtam a mentőket meg a fiúkat és vissza siettem mellé.
- Én is szeretlek Harry. - adtam egy aprócska puszit a szájára. Akárhogy is vártam a csodát nem jött. Ott térdeltem mellett. Zokogtam. És ami a legrosszabb, ez mind az én hibám. Ha nem hagytam volna el akkor. Még most is boldog házasok lennénk és a két csoda szép gyermekünkkel élhetnénk. - Miért kellett itt hagynod? Miért? Szükségük van a gyerekeknek az apjukra. Nekem is szükségem van rád. Kérlek bocsáss meg nekem.
A mentősök így találtak rám. Harryre borulva zokogok. Betették a mentőautóba és próbálták újra éleszteni, de a golyó olyan helyen találta el, hogy végleg meghalt. Kiszállt az életemből örökre.
- Anya. Mi történt? - jöttek be a házba gyerekeim. Csak tovább sírtam. - Láttuk a mentőt.
- Apátok itt volt, és.... Épp készült elmenni mikor..... - nem bírtam kimondani. - Meghalt... - mind a ketten oda jöttek hozzám és megöleltek. Ők is sírtak.

- Hannah ébredj! Nincs semmi baj csak egy rossz álom. Shhh. - hirtelen felültem. Harry nyugtatóan simogatta a hajam. Könnyáztatta arcomat mellkasába temettem. Csak álmodtam. Hazz még él.
- Gyere feküdjünk vissza. Holnap Darcynak nagy napja lesz. - nézett rám álmosan és nyomott egy csókot ajkaimra, majd visszadőlt az ágyba. Szorosan mellé bújtam és próbáltam visszaaludni.
                                                                      ***
- Apa, anya keljetek már fel. El fogok késni a próbámról. - hirtelen kaptam fel a fejem. Lassacskán, de eljutott az agyamig amit Darc mondott. Kipattantam az ágyból és rögtön készülődni kezdtem. Harry a másik oldalára fordult és aludt tovább.
-Ágyú golyó! - kiabálta el magát Luke és ráugrott az apjára.
- Ahh. Fiam ez tíz éve még elment, de most már megtanulhattad volna, hogy így nem tudsz felkelteni. - nevetett. Ő is lassan kikászálódott a puha, meleg ágyból és felöltözött.
A stadionba érve Darcy rögtön elment megkeresni a bandája többi tagját, hogy elkezdhessék a próbát.. Nem is csodálom, hisz ez a mindent eldöntő fellépés. Már csak hárman vannak és ma derül ki, hogy ki nyer.

                                                           ~ Írói szemszög~

Végül Hannah és Harry életében minden rendeződött. A lányuk megnyerte az x-faktort, a fiúk nagyszerű modell. Úgy gondolták ennél több nem is kell nekik. Mindenük meg van. Igaz sok hullám völgyön kellett átmenniük, hogy idáig eljussanak, de a végeredményért megérte.

Hi Guys!

Remélem elnyerte tetszéseteket ez az epilógus. Kérlek titeket, hogy ne iratkozzatok le erről a blogról, mert egy másik történetet szeretnék ezen kezdeni ami ennél összeszedettebb lesz. A címe: The Diary, az alcíme: Ps.: Help me!!

Lassan jelentkezek a prológussal. Addig is sziasztok. ~D

22. fejezet: Én még mindig szeretlek

Sziasztok! Csak tudatni akarom veletek, hogy ez a blog lassan bezárja kapuit ugyan is lassan véget ér a történet. Szívesen fogadok komikat, ahogy feliratkozókat is ;)


Már egy ideje mint ha minden és mindenki ellenem fordult volna. Mint ha mindenki tudna valamit amit én nem és ez baromira aggaszt. Nem foghatom a terhességemre, mert még csak a harmadik hónapban vagyok. De a vakságomra se, mert ahhoz mindenki hozzá szokott. Darcy nagyon nyugtalan az apja közelébe. Sokszor sír is ha hozzá nyúl. Amióta elmentek világ körüli turnéra Stefanie az őrangyalom. Figyeli minden lépésem és segít amiben csak tud. Bevallom örülök, hogy itt van, mert elég rég beszéltünk már és így betudjuk pótolni az elhalasztott időt. Mind a hárman a hálószobámban lévő francia ágyon ültünk, beszélgettünk és sokat nevettünk. De Stefienél is éreztem amit az összes barátomnál. Tud valamit amit én nem.
- Tudom, hogy tudsz valamit. És azt is, hogy direkt titkolja mindenki előlem. - könyörögtem legjobb barátnőmnek.
- Nem lehet. Megígértem. Ezért nem mondok semmit. - halkult el a hangja. Áhá. igazam volt tényleg titkolnak valamit.
- Ajaj ez nem jót jelent. Ki vele. Miről maradtam le?
- Khm.... Szóval.... Harry.... M-m-megcsalt téged. - akadozva, de végül kinyögte. Mikor a mondata elért a tudatomig, mint ha kést forgatnának a szívemben. Nem tudom elhinni. Egyszerűen ez nem történhet meg.
- K-ki-kivel? - dadogtam. De a válaszra nem voltam felkészülve. Hogy tehették ezt meg velem. A férjem és a legjobb barátnőm? Ezt érdemlem? Ezt? - Tűnj a szemem elől! Soha többet nem akarlak látni. Azt hittem barátok vagyunk. De te csak kihasználtál. Szívesen hibáztatnálak csak téged, de nem tehetem. Most pedig húzz innen! És üzenem Harrynek, hogy minket soha többé nem fog látni. Se engem, se a gyerekeit. Remélem boldogok lesztek együtt. - mire befejeztem mondandóm patakokban folytak a könnyeim. Nem tudtam ki vagyok, hol vagyok vagy egyáltalán miért létezek. Ebben a pillanatban semmit nem tudtam csak egy valamit. Minél előbb elmenni és elbújni mindenki elől ezzel megszakítva a kapcsolatot velük. Felhívtam anyát, hogy jöjjön értünk. Összepakoltam a fontosabb cuccokat és vártam, hogy megérkezzen a fuvarom. Egy óra múlva megjött az egyetlen személy akiben nem csalódtam. Még a saját bátyám is a képembe hazudott.

                                                              *16 év múlva*

15 éve sikeresen megszületett a fiam épen és egézségesen. Aztán a látásomat is visszakaptam. Szerencsére Darcy és Luke nagyon jó testvérek bár néha veszekednek attól még szeretik egymást. Ahogy én is szeretem a testvéremet ezért nem tudtam rá sokáig haragudni. Amikor időnk engedi találkozunk. Perrievel is javult a kapcsolatunk, éppen ezért vele is sokat találkozunk. Meg persze Tobyval. Harryvel azóta nem beszéltem. Ezért még esélyt sem adtam neki a magyarázkodásra. Nem sokkal miután elköltöztem beadtam a válópert. Szóval már semmi nem köt egymáshoz a gyerekeken kívül. Mivel minden kapcsolatot megszakítottam vele. Anyámon és a fiúkon keresztül próbált eljutni hozzánk, de szerencsére senki nem árulta el neki hol vagyunk. Nem sokkal miután Luke megszületett elköltöztünk Amerikába. Az elején furcsa volt, hisz én mindig Angliában éltem és nem nagyon mentem külföldre. De aztán beilleszkedtünk. Darcy és Luke iskolába járnak és nagyszerű tanulók. Én meg elmentem dolgozni egy étterembe. Mindenki nagyon kedves velem.
Éppen takarítottam a lakást mikor csöngettek. Kimentem kinyitni. Azonban az ajtóban nem várt személy állt. Mióta utoljára láttam az esküvőnk után volt. Persze mióta megint látok az újságokban meg a TVben láttam, de élőbe már nagyon rég. El kell ismerjem jól tartja magát hisz alig változott valamit. Göndör fürtjei ugyan olyan rakoncátlanok voltak mint anno. Szemei még mindig elkábítanak.
- Mit keresel itt? - hangom kíváncsi de ugyan akkor akadozott is.
- Beszélni szeretnék veled. - nézett mélyen a szemembe. Félre álltam, hogy betudjon jönni. Beinvitáltam a nappaliba, ahol leült. Vittem neki egy pohár alma levet. Régen mindig az volt a kedvence. - Látom erre még emlékszel. - mosolyodott el keserűen. - Miért szakítottál meg minden kapcsolatot? Jogom van találkozni a gyerekeimmel. Szerinted milyen érzés az, hogy a barátaimmal tartod a kapcsolatot én meg azt se tudom élsz vagy halsz?
- És szerinted nekem milyen érzés volt amikor megtudtam, hogy megcsaltál? Ráadásul a legjobb barátnőmmel. Természetesen láthatod a Lukeot meg Darcyt. Ezt nem tilthatom meg. Amúgy meg, hogy találtál meg?
- Nehéz volt, de végül sikerült. Mint látod.
Csörgött a telefonom. Elnézést kértem Harrytől, majd a konyhába sétálva felvettem

                                                                ~Harry szemszöge~

Amíg Hannah telefonált én megnéztem a nappaliban kitett fényképeket. Ha nem lettem volna akkoriban ilyen hülye talán én is ott lennék a családi fotón. Szinte már kész felnőttek, ahogy néztem. Mikor utoljára láttam Darcyt még kis pici volt, nem is volt egy éves. A fiam, akinek most megtudtam a nevét szóval Luke. Nem tudok mit mondani. Egyszerűen gyönyörűek.
- Bocsánat csak Luke volt.
Visszaültünk a kanapéra.
- Hannah. Én még mindig szeretlek és tudom, hogy egy barom voltam, de te se haragudhatsz rám egész életedben.
- Sajnálom Harry. Köztünk már semmi nem lehet. Te már sehogy se illesz az életembe a gyerekeken kívül.

Első díjam

Köszönöm a díjat Sarah Valentinonak.

Szabályok:
- Írd ki kitől van!
- Írj magadról 10 dolgot.
- Válaszolj 10 kérdésre.
- Tegyél fel 10 kérdést.
- Küldd tovább 10 embernek.

10 dolog magamról:
- 13 éves leszek
- van egy kutyám
- az írásba tudom magam leginkább kifejezni
- egyik barátnőmmel van egy KFT-énk. :D
- 1 éve táncolok
- angolból jobb vagyok, mint magyarból :P
- szeretek énekelni, bár nagyon szar a hangom xD
- imádok esőben sétálni
- ha a barátaimmal vagyok, iszonyat hülye tudok lenni
- 8 nyelven tudok megszólalni

Válaszok:
- Kedvenc színed?
 Fekete,rózsaszín
- Mi az amit szeretsz magadban és amit utálsz?
 ami jó hogy bármiről lehet velem beszélni(komoly, vicces stb.) ami rossz hogy nehéz eset vagyok(aki a barátom emelem kalapom előttük :D)
- Kedvenc hobbyd?
 írás,zene hallgatás
- Kedvenc állat?
 cica, maci, kutya
- TV/gép/könyv melyiket választod?
 határozottan a gép
- Ha a barátnődnek ugyan az a fiú tetszik mint neked akkor mit teszel?
 e) Hagyom a fenébe az egészet mert nekem többet ér a barátság mint egy fiú
- Kedvenc sztár?
 Harry Styles, Louis Tomlinson, Niall Horan, Zayn Malik, Liam Payne, Perrie Edwards, Ashton Irwin, Luke Hemmings, Demi Lovato, Selena Gomez
- Mi szeretnél lenni ha felnősz?
 Légiutas kísérő vagy világjáró hajókon felszolgáló
- Kedvenc blog?
 Húú fogós kérdés. De azt hiszem a Summer 09, és Az utolsó gyémánt
- Milyen típus vagy?
 Nehéz xD

Kérdéseim:
- Mi a kedvenc zenéd mostanság?
- Mi a hobbyd?
- Kedvenc színészed?
- Kedvenc blogod?
- Mi a vágyad?
- Mi szeretnél lenni ha felnősz?
- Mi az amit utálsz?
- Kedvenc állatod?
- Kedvenc énekesed?
- Hová szeretnél utazni?

Akiknek küldöm:
http://summer09byjustagirl.blogspot.hu/
http://darkfanfictionhu.tumblr.com/
http://oneshots1d.blog.neon.hu/archives/2012/08/23/99_Nap_Nelkuled/

21. fejezet: Négy szó

                                                            ~ Hannah szemszöge~

Perrie és Zayn gyereke, a kis Toby nagyon aranyos - legalább is, ahogy leírták hogy néz ki - és cuki. Bárcsak láthattam volna. De ez képtelenség.
Hazafele menet Darcy elaludt a kocsiban. Harry egy nagyot sóhajtott.
- Mi az? - kérdeztem kíváncsian.
- Semmi csak visszaemlékeztem az álmomra. Elég furcsa volt az elején, de a vége nagyon izgató volt. - nevette el magát.
- Harold! Kivel hancúrozol te álmodban? - akadtam ki.
- Csak nem féltékeny vagy?
- Nem dehogy. Nem adsz rá okot. De félnem kéne? - kérdésem hallatán kínosan felnevetett. - Szóval igen.
- Nem mondod, hogy ilyen féltékeny vagy magadra?
Nem válaszoltam neki. Kicsit elgondolkodtam. Mi lesz, ha Harry rám fog unni? Mit fogok én kezdeni két gyerekkel a nyakamon? Félre értés ne essék, nagyon szeretem Darcyt és akit most hordok a szívem alatt.
Jó tudom, hogy ott van Zayn aki biztos segítene, de neki is ott van már a saját kis családja. Nem tudom elképzelni az életemet, ha már Harry nem lenne. Annyi mindenen mentünk már át. Vissza gondolva az első csókunkra, mint ha csak tegnap történt volna. Aztán a mindent eldöntő éjszaka. A sok titok egyben igazság. Akaratlanul is legördült az arcomon egy könnycsepp, amit gyorsan letöröltem nehogy meglássa bárki is. Pont jókor, mert leállt a motor búgása, majd ajtó nyitódás. Szét nyitottam a botomat, majd kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Harry kivette az ülésből az alvó babát, majd bementünk a házba.
- Felviszem a szobájába, had aludjon nyugodtan. - bólintottam egyet. Bementem a konyhába egy pohár vízért. Miután megittam betettem a mosogatóba a poharat és elindultam fölfele a Harryvel közös szobánkba. Mivel még csak most lesz reggel hat óra és már egy ideje fent vagyok eléggé elfáradtam. Átvettem a pizsimet - ami annyit jelent, felvettem Harry egyik pólóját amit már kisajátítottam magamnak- és befeküdtem az ágyba. Nem telt bele 10 perc már félig aludtam amikor nyílt az ajtó. Nem nyitottam ki a szemem. Had higgye, hogy alszok. A matrac besüppedt mellette, de még mindig nem nyitottam ki a szememet.
- Tudom, hogy nem alszol.
Ki nyitottam a szemeimet, bár így se láttam semmit. Ami nagyon elszomorított.
- Bújj ide. - engedelmeskedtem neki és közelebb mentem hozzá, fejemet mellkasára helyeztem. - Jujj de hideg a kezed. - ezzel még közelebb húzott magához és a takarót is magunkra húzta. Így aludtunk el.

                                                                              ~***~

Darcyval a kanapén ülve néztünk valami mesét. Vagyis ő nézte én hallgattam.
- Jépa. - mondta ki kislányom első szavait, ami nem kicsit meglepődtem.
- Harry! Gyere gyorsan.
- Mi az mi történt? Valami baj van? - idegeskedett.
- Ana, apa, jépa. - nevetett fel Darc.
- Jól hallottam, hogy azt mondta apa? - bólintottam.
- De azt is, hogy ana vagyis anya. Meg répa. - elnevettem magam. Darcy követi Louis példáját. - Fel is hívom Lout, hogy Darcy első szava a répa. Biztos örülne neki.
Alig telt el fél óra és csöngettek. Ki más lehetett, mint Louis.
- Hol van a kereszt lányom, akinek az első szava véletlenül a kedvenc kajámé? - mondta egy szuszra.
- Juis jépa. - kacagott fel a keresett személy. 

20. fejezet: Superwomen

3 hónappal később

                                                       ~ Harry szemszöge ~

A szobámban gubbasztottam és csak néztem ki a fejemből, mint minden nap, három hónapja. A menyasszonyom, akivel két éve voltunk együtt, autóbalesetet szenvedett és emlékezet kiesése lett. Nem emlékezett semmire, egyedül a saját neve maradt meg benne valami csoda folytán. A legrosszabb, hogy én vezettem a kocsit, s míg én megúsztam egy kartöréssel, ő kis híján meghalt és a kisbabánkat is elveszítette. Megbeszéltem a szüleivel meg persze a bátyjával- a banda társammal-, hogy ne beszéljenek neki rólam, törlődjek ki az életéből teljesen. A szívem legmélyén tudtam, hogy én szeretnék felejteni.

 Anya jóban maradt Thrisáékkal, ezért gyakran járt át hozzájuk, vagy ők jöttek sokszor, de ilyenkor én elbújtam a szobámban addig, amíg el nem mentek.

- Harry, gyere le! - kiabált fel anya, mire letöröltem a könnyeimet és kelletlenül lesétáltam az emeletről. Ami lent fogadott, még álmomban sem tudtam elképzelni. Gyönyörű ex barátnőm, vagyis barátnőm,-ugyanis hivatalosan nem szakítottunk-, ott állt előttem. Amikor találkozott a tekintetünk, mintha megismert volna, mert érdeklődve nézett.

- Szia! - szólalt meg bársonyos hangján, amitől egy pillanatra megállt a szívem, majd kétszer olyan gyorsan kezdett verni. - Hannah vagyok. Anne nem mondta, hogy van egy fia is. - mosolygott kedvesen. Végre megtaláltam a hangomat, fanyaran elmosolyodtam és én is bemutatkoztam. Rossz érzés volt, hogy nem emlékszik rám, a sok szép pillanat ellenére sem amit együtt töltöttünk. Még jobban elszomorított a tudat, hogy Ő nem emlékszik rájuk.

- Harry vagyok. - motyogtam. - Anya, beszélhetnénk egy percre? - biccentettem az emelet felé, mire bólintott, majd követett. - Hogy tehetted ezt? - támadtam neki, de halk voltam, nehogy a lent tartózkodók meghallják.

- Nem bírtam tovább nézni, ahogy szenvedsz. El kell mondanod neki az igazat. A baleset óta ő is furcsa. Folyton azt hajtogatja, hogy emlékszik valakire, aki most hiányzik az életéből. - magyarázta anya, majd megsimította a kezemet és visszament a nappaliba. Én még pár percig fent tartózkodtam, de amikor meghallottam egy hatalmas sikítást, lerohantam a földszintre. Hannah a földön feküdt, sikítozott és a fejét fogta. A többiek csak megkövülten nézték, de én azonnal odarohantam hozzá, lerogytam mellé és az ölelésembe vontam.

- Nagyon fáj a fejem! - kiabált, a könnyek csak úgy mosták az arcát. Borzasztó volt így látni. Aztán a következő pillanatban abbamaradt a sikongatás és barátnőm erőtlenül esett össze a karjaimban. Most már én is sírtam, ahogy körülöttem mindenki, nem értettük, mitől lett rosszul.

Felálltam, felvittem az emeletre a szobámba és lefektettem az ágyamra. Anyáék nem jöttek utánunk, de nem is bántam, három hónapja láttam utoljára, kijár nekem, hogy 'kettesbe' legyünk.

Már vagy egy órája néztem gyönyörű arcát és simogattam azt, amikor megmozdult a kezeim alatt. Lassan felnyitotta a szemeit és érdeklődve nézett rám. Pár percig bámult, majd elmosolyodott, felemelte a kezét és az arcomra simította.

- Harry. Jól vagy? - kérdezte mosolyogva, de hangjából aggódás tükrözött.

- Miért ne lennék? - értetlenkedtem.

- Hát, most volt a baleset, nem esett nagy bajod? - két keze közé fogta az arcomat és vizsgálgatni kezdte.

- Mi? - ráztam a fejemet értetlenül. - Te akkor emlékszel rám? - kérdeztem boldogan.

- Miért ne emlékeznék? - most ő nem értett semmit. Aztán egyik kezét elvette az arcomról és a hasára simította. - A kicsi hogy van? - kérdezte halvány mosollyal, de én csak kezeim közé fogtam a hasán lévő kezét és ajkaimhoz emeltem. Szomorúan egy lágy csókot nyomtam rá.

- Ő... sajnos ő már nincs velünk. - próbáltam finoman közölni, mire arcáról azonnal lehervadt az a kis mosoly is és zokogva a karjaim közé bújt. Magamhoz szorítottam gyenge, rázkódó testét és egymás vállán sírtuk ki magunkat.

- Kisbabát akarok. - mondta ki hirtelen.

- Te-tessék? - értetlenkedtem.

- Őt már nem hozhatjuk vissza... - simította egyik kezemet lapos hasára. - ...de enyhíthetjük a fájdalmat, ha lesz egy kis utódja. - mosolyodott el halványan, majd kezeit a tarkómra rakta, magához húzta az arcomat és ajkaimra tapadt. Boldogan csókoltam vissza, nem tudtam elhinni, hogy három hónap után ismét érezhetem az ajkait és magamhoz ölelhettem. Majdnem magára rántott, de még szerencsére időben megtámaszkodtam fölötte. 

                                                                            ~***~

 Mellkasára omlottam, kezeimet a derekára tettem és fülemet a szívére szorítottam. Ugyan olyan hevesen vert, mint az enyém.

- Hol van a gyűrűm? - kérdezte kétségbeesetten és a gyűrűsujját vizsgálgatta. Tehát, most jött el az igazság pillanata.

- Öhm... - hajoltam el a mellkasától és a szemébe néztem. - Sajnos volt egy kis emlékezetkiesésed, ezért eltettem, nehogy megijedj, hogy vőlegényed van. - magyaráztam, mire úgy tűnt, kissé megnyugodott.

- Sajnálom. Biztos szörnyű lehetett neked. - suttogta szomorúan, úgy láttam, egy hajszál választja el a sírástól.

- Nem számít. - csókoltam meg. - Az a lényeg, hogy most már örökre együtt leszünk. - mosolyodtam el.

Ezek után ismét megkértem a kezét, majd visszaköltöztünk a közös lakásunkba, ahol hamarosan megszületett az édes kisfiúnk és össze is házasodtunk.

Hannah édes hangjára és lágy tapintására felriadtam. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. 

- Harry, édesem, kelj fel! - mondta mire alvás utáni rekedtes hangomon dörmögtem egy "fent vagyok"-ot. - Akkor öltözz fel gyorsan. Siess Perrienél beindult a szülés.

Nem kellett több szemeim kipattantak és mint ha darázs csípett volna a seggembe ugrottam ki az ágyból.

- Csinálsz valami harapni valót addig?

Teljesen az álom hatása alatt voltam. Még azt is elfelejtettem , hogy a feleségem megvakult.

- Uh... Bocsi. Teljesen kiment a fejemből.

- Semmi baj. Már amúgy is kész a kávéd és a meleg szendvicsed is. Darcy is már indulásra készen áll.

- Mi? Te... Egyedül? Sütő, gyerek, öltözés? Még is hogy?

- Harry kérlek. Egy nem vagyok beteg, se kisgyerek. Kettő attól, hogy megvakultam még tudom a dolgom. Elég jártas vagyok a házban. Ez a három hónap meg segített abban, hogy hozzá szokjak dolgokhoz. És nem történt semmi. Amikor autót vezettem akkor se volt semmi gond.

- Hogy mit csináltál? - akadtam ki. A kérdésemre csak felnevetett, és közölte velem, hogy nagyon hiszékeny vagyok. - Szóval így állunk?

- Nem már rég a kocsiban kéne ülnünk a kórház felé.

                                                                      ~***~

Mire oda értünk a kórházba és Zayn meglátott minket, örömébe a nyakunkba ugrott. A fiuk Toby nagyon aranyos. Neki is mogyoró barna szemei vannak, mint apjának. Szőke haját viszont nagyon is Perrietől örökölte. Már előre látom, ahogy Toby és Darcy együtt játszanak, aztán ki tudja hány csöppség csöppen a baráti körükbe.

19. fejezet: Ennél rosszabb már nem is lehet, vagy még is?

Megértem Harryt, hogy nehéz neki feldolgoznia a történteket, de igazán nem kellett volna elrohannia. Most ülhetek itt egyedül az összekuszálódott gondolataimmal együtt. Akaratlanul is kicsordultak a könnyeim amik hamar záporként áztatták az arcomat. Remélem hamar kiengednek innen. Várjunk csak, hogy fogok én dolgozni vagy bármit is csinálni amihez az kell, hogy lássak? És mi lesz Darcyval? Lehet fel kéne fogadnom egy dadát mellé.
Soha többet nem láthatok semmit és senkit. Nem láthatom ahogy felnő a lányom. Harry imádott gödröcskéit amikor mosolyog, se a világító smaragd zöld szemeit. Még... Folytattam volna az ön sajnálatot, de valaki benyitott.
- K-ki az? - kérdeztem félénken, a sírástól akadozó hangon.
- Az orvosa vagyok Dr. Taylor. Szeretnék önnek pár kérdést feltenni. Mindenre emlékszik a baleset napjáról? Kik tették ezt önnel? És végül, hogy érzi magát? - hangja a végére teljesen ellágyult mint aki átérezné a helyzetem.
- Igen minden egyes képkocka meg van. Egy pár rajongó. Eléggé pocsékul. Mármint nem fizikailag hanem lelkileg. É-én nem tudom mihez kezdjek. Most, hogy elvesztettem a látásom... - a sírás megint úrrá lett rajtam és nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot. Igaz nem is tudtam volna, mert ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. - K-kérdezhetek valamit doktor úr?
- Persze.
- Nem lehetne esetleg megoperálni hátha attól meggyógyulnék?
- Az ön esetében nem. Egy év múlva már lehetséges, de a műtéttel való gyógyszerek meg altató nem tennének jót a magzatnak.
- T-t-tessék?! - azt hittem a vakságomnál rosszabb nem is lehet de úgy tűnik még is. a könnyeim megint záporként áztatták az arcom. - Kérem ezt nem mondja el senkinek még annak se aki ugyan ezt a kérdést feltenné önnek. Kérem!
- Rendben. De ugye tudja, hogy előbb utóbb ki fog derülni? - bólintottam egy nagyot. - Akkor én megyek is. Ja és ha minden igaz holnap már haza mehet.
Újra egyedül maradtam.
Milyen nehéz lehet közlekedni ha nem látok semmit? Annyira biztos nem. Nagyot sóhajtottam majd lassan felálltam. A kezeim remegtek. Olyan volt mint ha egy sötét szobában lennék ahol még ez előtt soha sem voltam és kitudja milyen tárgyak vannak velem egy szobába és hol vannak elhelyezve. A legrosszabb sose tudom kivel találkozok anélkül, hogy meg ne kérdezzem. Elindultam előre, de rögtön neki ütköztem valaminek. A formájából ítélve egy szék volt. Tovább mentem és végre megtaláltam a falat. Annak segítségével eljutottam a mosdóba. Visszafele menet megbotlottam valamibe, de két erős kar fonódott a derekam köré így nem hagyott elesni.
- Nagyon sajnálom, hogy csak úgy elrohantam. De hoztam neked pár ruhát meg egy vendéget is.
- Semmi baj, de ígérd meg, ha bármi is történik nem szaladsz el a gondok elől. Kit hoztál? - kíváncsiskodtam, de a gügyögés mindent elárult. - Elhoztad Darcyt? - indultam el a hang irányába. Szerencsémre nem volt semmi az utamban így hamar elértem az ágyat ahol a lányunk nevetgél. Leültem az ágyra és óvatosan az ölembe emeltem a csöppséget. Jól megpuszilgattam.
- Hé kezdek féltékeny lenni. - vette ki a kezemből Darcyt az apja. Hátra dőltem az ágyon és vártam a történéseken. A matrac besüppedt mind a két oldalamon és Harry isteni illatát egyre közelebb éreztem. Na meg a fürtjei csiklandozták a homlokomat. Nagy mosoly húzódott az ajkain (már ismerem annyira, hogy ne kelljen látnom mikor mosolyog). Lehajolt és ajkainkat egybe forrasztotta. Édes, lágy csókból, szenvedélyes és akaratos csók lett. Zihálva váltunk el egymástól levegő hiányban. Ő eltudta velem feledtetni egy percre is a dokival való beszélgetést. Nem tudom, hogy mikor mondjam el neki, hogy megint várandós vagyok. Félek. Nagyon félek. Mi van ha nem lesz egészséges? Ha Harry nem szeretne még egy gyereket tőlem?
- Mi a baj?
- Szerintem nagyon jól tudod mi bajom van. Sose láthatok semmit se senkit.  Legfőképp téged meg Darcyt. És tudod mi bánt a legjobban? Az, hogy a leendő gyerekemet se fogom látni. Hoppá. Na ezt nem kellett volna.
- Hogy mi? - most igazán kíváncsi lettem volna az arcára. A tudatlanságtól és félelemtől úrrá lett rajtam a sírás.
- Figyelj megértelek ha nem szeretnél több gyereket tőlem és nagyon meglepett ez a dolog, de elhiheted amikor ma közölte velem a doki én is nagyon meglepődtem. - zokogtam fel.
- Ne butáskodj! Igen kicsit váratlanul ért a közleményed, de nagyon is örülök neki. És Darcyn meg a leendő gyerekünkön kívül még több tucatnak is örülnék. - törölt le pár könnycseppet az arcomról, majd belepuszilt a hajamba. Egymás mellett ültünk azon a kicsiny kórházi ágyon Darcyval az ölünkben.

18. fejezet: Indulatok

~ Harry szemszöge ~

- Hé Darcy, ezt csináld utánam! - állt fel Louis és elkezdett összevissza ugrálni. Darc csak továbbra is ült nagybátyja ölében és nagyokat nevetve tapsikolt. Niall elkezdett nevetni Zayn ölében ülő kis babán, a többiek meg a szöszi röhögésén. Én meg csak álltam és néztem őket.
Sokszor mondják, ha valakit nagyon szeretsz vagy csak közel áll hozzád, megérzed ha valami történik vele. Jó vagy esetleg rossz dolog. Most én is ilyet érzek és félek. Nem tudom, hogy csak az elmém játszadozik velem,  esetleg tényleg történt valami. Az bánt a legjobban, hogy nem tudom mit érzek és kivel kapcsolatban. Liam szakította félbe a nagy gondolkodásomat.
- Haver mi ez a fa pofa? - veregette meg a vállam.
- Nem tudom csak furcsa érzésem van. - sütöttem le a szemem.
- Jaj nyugi. Biztos nincs semmi baj. Gyere szórakozz velünk te is. Ott van bent a lányod, te meg itt támasztod az ajtó félfát. Indulás! - kezdett el lökdösni. Helyt foglaltunk a többiek mellett és próbáltunk bekapcsolódni a "beszélgetésbe". Lou minden áron elakarta érni, hogy Darcy ne csak gügyögjön ha nem mondja ki a nevét. Persze a lányom szó szerint kinevette Louist mikor beszélt neki. Hát igen az én lányom.

~ Zayn szemszöge ~

- Jó napot kívánok! Mr. Malikot keresem. - szólalt meg a telefonban egy általam ismeretlen hang.
- Én vagyok.
- Oh remek. A húga egy elég komoly balesetet szenvedett és most itt van a St. Margaret kórházban.
- Mi történt Hannahval? Jól van? - tettem fel a legfontosabb kérdéseket levegő vétel nélkül.
- Személyesen egyszerűbb lenne elmondani.
Ennél több nem is kellett fogtam a kocsikulcsomat és magam után becsapva az ajtót hagytam el a lakást. a kocsihoz érve hiper szuper sebességgel nyitottam ki az ajtót és ültem be, majd elindítottam a motort. A gázra taposva róttam az utakat. a kórházhoz érve kipattantam a járművemből. a recepciós pulthoz vettem az irányt és megtudakoltam melyik kór teremben van a húgom. A szoba elé érve  megtorpantam. Lepergett a szemem előtt minden lehetséges baleset és, hogy most Han hogy nézhet ki. Megrázva a fejemet nyitottam be. Egy békés barna hajú lány feküdt a kórházi ágyon. Mellé húztam egy széket és leültem.
Harrynek írtam egy SMS-t, hogy jöjjön a kórházba. Úgy gondoltam joga van tudni főleg, hogy most már férj és feleség plusz már unokahúgom is van, aki nagyon aranyos és remélem az én fiam is ilyen lesz.
A mellettem fekvő lányon végig néztem. A bekötött feje és keze láttán kirázott a hideg. Visszagondolva a pasas szavaira, milyen balesetet szenvedett már megint. Valami mindig történik a húgommal. Gondolkodásomat az ajtó nyitódása szakította félbe ugyanis bejött az orvos.
- Jó napot! Dr. Taylor vagyok. - nyújtotta a kezét egy 40-es éveiben járó fickó. Szívesen fogadtam és én is bemutatkoztam. - Szóval Hannaht megtámadták az utcán. Ez még nem biztos csak egy szemtanú állítja. De minden esetre ha felkelne kifogjuk kérdezni mi is történ valójában. Az állapotáról csak annyit, hogy maradandó sérülése van. Ezért is kérném miután kiengedtük a kórházból valaki mindig legyen vele az elején mert magától nem nagyon fog tudni közlekedni és olyan környezetben legyen amit már megszokott.
- Mi!? Hannah megvakult? Akkor miért nem műtik meg? - mondtam kicsit gorombán amit egyáltalán nem akartam. Jesszus, ha én így fogadom a hírt akkor Hazz hogy fogja?
- Sajnálom Mr. Malik. Mi mindent meg...
- Mi van a feleségemmel? Hogy van? Meggyógyul? Ki csinálta? És mi történt? Szóltak a rendőrségnek? - kérdezte egy szuszra a banda társam.
- Nyugalom. Gondolom ön Mr. Styles. Mint már az előbb említettem Hannah megvakult. - Harry szemei egyre nagyobbak lettek. Láttam, ahogy kidüllednek az erek a nyakán és kicsit megszorítottam a vállát amitől egy ici-picit lenyugodott és már nem akart ordítozni.

~ Hannah szemszöge ~

Nem mindent hallottam amit körülöttem beszéltek,de annyi biztos elég feszült körülöttem a levegő. A hangok alapján kitudtam szűrni kik vannak itt. Harry és Zayn. Ki akartam nyitni a szemem, de valami volt előtte. Felemeltem a kezem és végig tapogattam. Géz féleség lehet amit a kórházakban használnak. De, hogy kerültem ide? Lassan visszajött minden emlék. Az utcán sétáltam és 4 lány támadott meg. Aztán semmi. Leakartam szedni a fejemről azt a vacakot, de valaki megállított.
- Ne szedd le. - mondta Harry és gyengéden megfogta a kezem amit utána összekulcsolt.
- Mi történt? - értetlenkedtem.
- Ezt én is kérdezhetném. Ki csinálta ezt veled?
- Azt inkább nem mondom el. Nem akarom, hogy emiatt romoljon a kapcsolatotok. - akadozottan de kinyögtem az utalásomat.
- Szóval ismerem?
- Nem személyesen.
- Húgi az Isten szerelmére nyögd már ki ki csinálta ezt veled! - emelte meg a hangját Zayn.
- Rajongók. - próbáltam olyan halkan mondani amilyen halkan csak lehet. De mind a ketten meghallották. Egy ajtó csapódás volt a bátyám reakciója. Harry próbálta uralni az érzelmeit egy mély sóhajba. - Kérlek mondd el mi történt és miért nem vehetem le ezt a szart a fejemről? - kezdtem el piszkálgatni a szabad kezemmel.
- Ne csináld. - hangja megremegett mintha sírna. - Kicsim majd az orvos elmondja, nekem még fel kell fognom a történteket.
- Nyögd már ki kérlek.
- Rendben. Hannah az elvetemült rajongóink megvakítottak téged. - kelt ki magából aztán felpattant és gondolom kiviharzott a szobából az ajtó csapódásból ítélve.

17. fejezet: A baleset

Darcy kacagására ébredtem. Megfordultam és négy gyönyörű smaragdzöld szempárral találtam szemben magam, amin akaratlanul is elmosolyodtam. Most láttam csak igazán a hasonlóságokat köztük. A szemük és az arc vonásuk. Talán a haja az amit tőlem örökölt.

- Jó reggelt! - adtam mindkettejük arcára egy-egy puszit.

- Szia. - jelent meg az ajkán az az édes huncut mosolya.
- Min vigyorogsz ennyire?
- Semmit csak szeretlek.
- Én is téged. - adtam egy szelíd csókot a szájára, de ő nem így gondolta, csókja vággyal teli volt és szenvedélyes. - Harry ne! - erre a kijelentésemre csalódottan pillantott fel rám.
- Nem kívánsz? - kérdezte szomorúan.
- Nem erről van szó te is tudod. Itt van pár centire tőlünk egy kisbaba és nem hiszem, hogy ilyesmiket kellene látnia. A másik, anyukádék jönnek vacsorára, emlékszel?
- Igen és most reggel van. Darcy meg visszaalszik a szobájába. Szóval már nem zavarhat senki.
- Istenem Styles. Hogy neked mindig a szex körül jár az agyad. Sajnos el kell keserítselek, mert neked még be kell menned ma a stúdióba.
- Jó, hogy mondod! Mi lenne velem nélküled?! - mielőtt felállt volna még gyorsan lopott egy csókot, majd sietős öltözködésbe kezdett. Darcyval a kezemben lebattyogtam a konyhába és készítettem reggelit és Harrynek is főztem egy bögre kávét. Lányomat bevittem a nappaliba és letettem a földre a játékai közé. Harry nem sokára elkészülve jött le az emeletről. Mind a kettőnktől elbúcsúzott majd nehezen el is indult. Kicsit játszottam Darcal,  majd neki álltam a vacsora  előkészületeinek.

Darcyt szépen felöltöztettem és én is felvettem valami vacsorához illőt. Nagyon jó érzés újra láthatni Annet és Gemmat. Gondolom már ők is szeretnék látni Harryt és a lányát. Végül is mióta kijöttünk kórházból, nem találkoztak. Talán sűrűbben kéne ellátogatnunk Holmes Chapelbe.
Kis idő után Harry is hazaért, hulla fáradtan.
- Hogy haladtok az albummal? - ültem mellé a kanapéra Darcyval a kezemben.
- Lassacskán kész lesz. Aztán..... - nem tudta folytatni, mert a csengő közbe szólt. Az ajtóhoz mentem és kitártam Harry családja előtt. Két-két puszival és hosszas öleléssel fogadtuk egymást. Beljebb mentünk.
- Szia öcskös! Na add csak ide az unokahúgomat! - ment Harryhez és
 kivette a kezéből Darcyt, majd leült vele és elkezdtek játszani.
- Semmi nyakba ugrás, semmi kötözködés? Mi lett veled Gemma? -nézett rá felhúzott szemöldökkel Harry.
- Tovább  léptem, mint látod. - mutatott az ölében ülő csöppségre. Mindenki felnevetett kijelentésén.
- Fiam nekem nem is köszönsz?
- De hogy is nem anya. - vette fel kisfiús mosolyát és oda sétált anyukájához, majd ahogy tudta jól megölelte őt.
Jól el voltunk az este további részében. Sokat nevettünk. Magammal is megvoltam elégedve, mert elég jóra sikerült a vacsora. Ilyenkor vagyok büszke magamra amikor kisebb voltam nagyon érdekelt a főzés sütés és egy pár receptet meg is tanultam.
Anneék az utazás miatt eléggé elfáradtak ezért mondtuk nekik, hogy aludjanak itt és majd reggel haza mennek. Darcy már rég aludt szóval kettesben maradtunk Hazz-zal.

Másnap reggel mosolyogva ébredtem fel. Kezemet kinyújtottam de csak a gyűrött lepedőt markolásztam. Kiszálltam az ágyból és a reggeli kómás fejemmel lebattyogtam a lépcsőn. A konyhában találtam meg végül a családomat. Az ajtóban megálltam és csak néztem, ahogy Harry próbál megbirkózni Darc etetésével kisebb sikerrel. Hangosan felnevettem mikor az etető székben ülő baba az apja arcába köpte a szája tartalmát. Mindketten felém néztek. Darcy nagyon örült alkotásának, teljes ellentéte Harrynek. Teljesen elvesztette a türelmét mint láttam, ezért átvettem az etetést addig ő meg elment megmosakodni. a mosoly levakarhatatlan volt az arcomról.
- Hannah! Esetleg nem tarthatnánk meg az esküvőt a jövő héten? Vagy minél előbb csak tudod szeretném ha minél hamarabb egy család lehessünk. Te, mint feleség, Darcy és én. Persze nem kötelező csak egy ötlet. - mondta a tarkóját dörzsölve.
- Nagyon örülnék neki. - ugrottam a nyakába. Ajkaink hosszú percekig kényeztették egymást.

~ Az esküvő után ~

Elmondhatatlanul boldog voltam. Végre úgy éreztem, hogy a család szó teljes. Nem is kellett nekem több.
Az utcán sétáltam és egy csapat lány jött velem szemben.
- Nézzétek itt van a férjem kurvája! - próbáltam elengedni a fülem mellett, de túl messzire ment mikor Darcyt kezdték sértegetni.
- Figyeljetek! Nem ártottam nektek semmit sőt nem is ismerlek titeket és úgy gondolom, hogy nincs jogotok sértő dolgokat vágni egy ember fejéhez.
- Húúú! - mondták egyszerre lenézően. Abban a pillanatban közelebb jöttek. Hirtelen ellöktek és a földön találtam magam. A fejem egy nagyot koppant a betonon és onnantól nem emlékeztem semmire.

16. fejezet: Új család tag

~ Pár hónappal később ~

Nagyon jó volt megint Bradfordban lenni, anyával. Rég nem láttam csak gépen keresztül.

- Kicsim segítenél egy kicsit? - szólt ki anya. Nehezen felálltam és bementem. A hasamat simogatva anyum elé álltam. Kérdőn néztem rá. - Megterítenél az ebédhez?

- Persze. 

Elővettem magunknak egy-egy tányért és Mofonak is a tálkáját. Esküszöm ez a kutya nagyon hasonlít gazdájára. Állandóan csak enni akar. Szegény az elején nagyon rosszul viselte Niall távol létét. Bevallom nekem se egyszerű. Főleg, hogy bármelyik pillanatban megszülethet a baba. Csak annyit sajnálok, hogy Harry az ország másik felén van. De ehhez muszáj hozzá szoknom, mert ez még nem is olyan nagy távolság.

Anyával leültünk ebédelni.

- És eldöntöttétek, hogy fogják hívni az unokámat? - kérdezte izgatottan. Itt jutott eszembe hogy Harryvel nem is beszéltünk ilyesmiről.

- Az igazat bevallva nem is beszéltünk róla. - sütöttem le szemeimet, mert már rég el kellett volna dönteni. Amint befejeztem az ebédet tárcsáztam Harry számát.

- Mi történt? Itt az idő? Rohanok!

- Nyugodj le szívem. Nincs itt még semmilyen idő. De ami azt illeti van egy nagyon nagy probléma.

- Mondjad. Mi van már? Hannah kérlek ugye nem történt semmi baj? - nyugtalankodott a vonal túlsó felén.

- Hogy fogják hívni a kicsit? - tettem fel a kérdést. Hazz egy jót nevetett rajtam, majd elgondolkodott.

- Darcy! - vágta rá egyből

- Hmm ez tetszik.

- Kivel beszélsz Hannahval? Add egy picit muszáj beszélnem vele.- hallottam Niall hangját a vonal túlsó végéről. - Szia! Mofo hogy van?

- Szia Niall. Nagyon jól épp most ebédelt. Amúgy le sem tagadhatja, hogy te vagy a gazdája. Annyit eszik mint te.

- Jó jó nem tehet róla! 

Fent voltam a szobámba, mikor megéreztem valami meleget és nedveset a lábaim közt és a hasam is fájni kezdett. Tudtam itt az idő.

- ANYU!!!!!!!!!! - sietősen rontott be a szobámba és kapkodta a fejét, mikor észbe kapott felsegített és kimentünk az autójához. A fájdalmaim egyre gyakrabban jöttek. Anya sietősen, de figyelmesen közlekedett az utakon. A kórházba érve az orvosok átvették a vezetést. Kaptam egy kórtermet ahova bevittek. Megkértem anyut, hogy hívja fel  a fiúkat.

Pár óra múlva már a kislányommal a kezemben feküdtem az ágyon. Ketten voltunk. Remélem nem sokáig. Darcyt elvitte egy nővér, hogy nyugodtan tudjak pihenni. Bevallom eléggé kimerültem.

Beszédre lettem figyelmes, majd kinyitottam szemeimet. A göndör hajú ült a mellettem levő széken kezében Darcyval. Lassan felültem. Két csillogó zöld szempárját rám szegezte. Felállt majd mellém ült az ágyra. Darcyt közénk tette, engem meg átölelt és egy csókot hagyott ajkaimon.

- Köszönöm. - mondta mosollyal az arcán. Mellkasára dőltem és megsimogattam lányom arcát aki édesen aludt köztünk.

- Mikor jöttél? - néztem fel rá.

- Félórája. Jöttem ahogy csak tudtam. Miután Trisha felhívott, hogy beindult a szülés, rohantam, hogy elérjem az első repülőgépet ami ide jön. A srácok mondták, hogy befejezik az interjút és ők is jönnek ahogy tudnak. Szóval lassan ők is ide érnek.- adott egy puszit a homlokomra. - És hogy érzed magad?

- Egész jól. Nagyon hiányoztál. Ugye tudod? 

- Te is nekem. 

A boldog pillanatot lányunk sírása zavarta meg. Harry felvette kezébe és felállt vele, majd sétálgatott.

~ 2 hónap múlva ~

Minden megváltozott. Nem értek semmit. Mióta megszületett Darcy, nem tudok úgy elmenni semmilyen sehova. Ellentétben Harryvel. Az első hétben nagyon gondoskodó volt. Most meg. Reggel elmegy és késő este jön haza, befekszik az ágyba. Lányára egy pillantást se vet. Este is felkel, ha a kicsi sír, de inkább lepasszolja nekem ő meg alszik tovább. Persze megértem, hogy neki ott a banda és sokat kell dolgoznia, de az már nem kötelessége, hogy minden partyn ott legyen. Ma este elhatároztam, hogy megvárom és beszélni fogok vele. A gyűrűmet nézegettem a konyhában ülve. Az ajtó zárjában fordult a kulcs,majd lépteket hallottam.
- Te még fent vagy? - hangja nemtörődöm volt.
- Beszélhetnénk?
Leült velem szemben egy pohárral a kezében.
- Hallgatlak. - mondta unottan. A könnyek szúrták a szememet, de nem akartam elgyengülni.
- Figyelj megértem, hogy sokat kell dolgoznod, de az esti bulik meg ezekre nem vagy köteles elmenni, de még is elmész. Kezdem azt hinni, hogy azért mész el ezekre, hogy kerülj minket. De ha megmondtad volna, hogy már nem szeretsz, nehezen de elfogattam volna. Szóval ha ezt szeretnéd, tessék itt a gyűrű. - tettem le elé az asztalra. - Megígérem holnapra már nem leszünk itt. - felálltam és felmentem a szobába. Elővettem a bőröndjeim és elkezdtem Darcy ruháit belepakolni, majd az enyémeket is. Itt már nem tudtam parancsolni könnyeimnek. Nyitódott az ajtó és Harry magas alakja lépett be.Nem néztem rá csak pakoltam tovább. Két kezet éreztem a derekamnál.
- Ne menyetek el kérlek. - hangja meggyötört volt. Talán most jött rá mit is mondtam neki pár perccel ezelőtt. Felé fordultam. Könnyes szemeimmel a zöld íriszeibe néztem. - Sajnálom. csak tudod félek. Félek, hogy Valami rosszat csinálok. Tudod idáig te vagy a leghosszabb kapcsolatom egyben a legelőre haladottabb és nem akarom, hogy vége legyen azért, mert voltam olyan hülye, hogy elcsesszem. Ami meg Darcyt illeti, félek, hogy rossz apa lennék. - jelentek meg neki is az első könnycseppjei. Ujjaimmal letöröltem és szorosan hozzá bújtam. - Ezt viselnéd tovább? - nézett a kezében lappangó ékszerre. Bólintottam egyet és felhúzta az ujjamra. Újra szorosan öleltük egymást. Majd Harry felkapott és letett az ágyra, majd ő is leült.
- Szeretlek! - fordultam felé és mellkasára helyeztem a fejem.
- Én is téged!
A nyugodt pillanatot Darcy sírása zavarta meg. Fel akartam állni, de Harry visszanyomott, hogy majd Ő megy. Nem telt el 2 perc és már itt is voltak.
- Na mi van, nem bírsz vele? - kuncogtam.
- Ne nevess ki. Nem tudom mit kell csinálni egy kisgyerekkel. De ha segítenél...
- Gyertek ide. - intettem magam felé. Hazza engedelmesen jött felém és leült az ágyra és Darcyt az ágyra fektette. Lányunk édesapja kezét kezdte tanulmányozni, majd nevetett egy nagyot amin mind a ketten elmosolyodtunk.
- Mi lenne ha itt aludna velünk? - tette fel a kérdést Harry. Bólintottam, majd bementem a fürdőbe letusolni. Mire kiértem nagy nevetgélés jött a szoba felől. Bementem és síri csönd lett. Csipogni kezdett a telefonom. Odamentem és megnéztem.

Úgy érzem, most már ideje veletek megosztanom pár képet a lányomról! :) 

15. fejezet: Mofo

Megbeszéltük, hogy húsvétra elutazunk mind a kilencen. Az úti célunk Párizs volt. Niall nem nagyon örült neki, de megígértük neki, hogy segítünk szerezni neki valakit. Mikor a lányokkal ezt mondtuk, magamban nevettem. Arra gondoltam ha már azt mondtuk neki szerzünk neki valakit, vehetnénk neki egy kutyust.

Elfoglaltuk a lefoglalt hotelszobáinkat. A beosztást nem hiszem, hogy meg kéne említenem. Harryvel letettük a bőröndöket az ágy mellé. Ő már eltehénkedett az ágyon, én meg oda mentem a hatalmas ablakhoz és néztem a gyönyörű kilátást. Pont az Eiffel Toronyra lehetett látni. Csodás volt. Két kéz tekeredett a derekam köré. Megfordultam, hogy szemébe nézhessek. Ujjaimat fürtjei közé csúsztattam és közelebb hajoltam hozzá. Ő meg befejezte amit elkezdtem.
- Tetszik a látvány? - kérdezte két csók között.
- Nem. - jelentettem ki nemes egyszerűséggel. Meglepődött válaszomon. - Jobban tetszene így. - vettem le a pólóját. Vággyal teli vigyor jelent meg az arcán. Még közelebb jött ezzel megszüntetve köztünk a helyet. Újra rátapad ajkaimra és hevesen kezdett csókolni. Az ágy felé haladtunk, majd mikor oda értünk hátra dőltünk.  - Ne most avassuk fel a szobát. - adtam egy utolsó csókot a szájára és felültem az ágy végébe. Harry egy csalódott pillantást vetett rám és mellém jött.
- De vacsi után az enyém vagy. - karolt át. Egy kis ideig úgy voltunk.

A lányokkal összefutottam miközben mentem le. Ők is a büfé felé indultak, így együtt mentünk.
- Mikorra várható a kicsi érkezése? - kérdezte El.
- Még egy két hónap.
- Elmondhatok nektek valamit? - nézett ránk Pezz. Mind a hárman bólintottunk. - Zayn még nem tudja és Hannah te se mond el neki!
- Jó, jó de mit?
- Terhes vagyok.
- Jujjci. Ez szuper hír. - örvendeztünk és ugrándoztunk. Megérkeztünk a büfébe. Mindannyian megvettük ami kell és visszamentünk a szobánkba. Nem láttam senkit sehol. Beljebb mentem még mindig senki.
- Hoztam kaját. - azt hittem erre előkerül, de tévedtem. Körbementem a lakosztály minden egyes négyzetcentijét, mire megbizonyosodtam, hogy egyedül vagyok. Lehuppantam az ágyra és magamra húztam a takarót. A telefonomon felmentem twitterre. Megnéztem gyorsan az üzeneteimet és válaszoltam rájuk. Anyának is írtam egy levelet. Már nagyon rég láttam. Elhatároztam, ha lesz egy kis időm haza megyek hozzá. Szerencsémre anya is fent volt és tudtunk egy keveset beszélgetni. Követtem a példáját és én is lefeküdtem aludni. Nem is bántam, mert eléggé kimerültem.

Reggel egyedül ébredtem. Kezdtem kicsit aggódni. Gyorsan felöltöztem és kimentem a folyosóra. Elindultam Louisék szobája felé. Éppen kopogtam volna, de akit keresek pont velem szemben jött.
- Te még is hol voltál? Hívtalak. Te meg vagy kinyomtál vagy fel se vetted. - akadtam ki amit a hangomon is lehetett érzékelni.
- Nyugi. Itt vagyok most már. - mondta teljes nyugodtsággal a hangjában. Kikerült és ment tovább. Követtem. Nem értem miért viselkedik így. Beértünk a szobába. Ő bement a fürdőbe és magára zárta az ajtót. Kopogtam neki. - Hagyj már békén! - ordított ki. Tudtam ha ott maradnék nem lenne jó vége. Engedelmeskedtem neki és hagytam őt. Átmentem Niallhoz, ne legyen olyan egyedül.
- Szia. Bejöhetek? - nyitottam be hozzá.
- Persze gyere.
Becsuktam az ajtót és beljebb mentem.
- Minek köszönhetem a látogatást? - kérdezte két falat közt.
- Gondoltam átnézek hozzád. És ha már itt vagyok akkor megkérdezem, hogy nem akarsz-e velem eljönni egy kisállat kereskedésbe.
- Mi van Harryvel?
- Semmi. Nélküle is mehetek valahova.
- Ez esetben örömmel elkísérlek.

A kisállat kereskedésbe érve Niall rögtön megpillantott egy kis kutyust. Elmentem más felé hátha jön nézelődni velem, de nem tágított a kis cukiságtól. Oda mentem egy eladóhoz, hogy azt a kutyát szeretném megvenni.Kifizettem és vettem hozzá egy pórázt és egy nyakörvet meg egyéb szükséges dolgokat. A szatyrokkal a kezemben sétáltam oda Niallhoz. Az eladó is oda jött és kivette a kis vakarcsot a nekik kijelölt helyről. Az ír fiú kérdő tekintetével találtam magam szemben. Rámosolyogtam. Niall a kezébe fogta egész úton a választottat. Beszálltunk egy taxiba, a hotel címét lediktáltuk neki és mentünk. Út közben elővettem egy táskát amibe bele tudjuk tenni, hogy a hoteleben dolgozók nehogy kitegyék a szűrünket.
- Mi legyen a neve? - kérdeztem.
- Mofo! - vágta rá nemes egyszerűséggel. Elnevettem magam.
- Na gyere Mofo bújj el szépen a táskába. - fogtam meg és belehelyeztem a tatyóba. Niallra néztem. Látszott rajta, hogy boldog. - Látod mondtam, hogy szerzek neked valakit. - nevettem el magam.
- Szóval így állunk? - bólintottam. - Hannah! - felé pillantottam. - Köszönöm!
- Semmiség. Na gyere menyünk fel.
Niall átvette tőlem a cuccokat én meg fogtam Mofot. Sikeresen felértünk. Bementünk Niall lakosztályába és lepakoltunk. Mofo rögtön kiugrott a táskából és Niall ölébe helyezkedett el. Megsimogattam. Elővettem a telefonomat, hogy lefényképezzem őket. A kép nagyon jó lett. Megnéztem a nem fogadott hívásokat Harry ötször hívott. Elköszöntem tőlük és átmentem a Harryvel közös szobánkba. Letettem a táskámat és levettem a cipőmet meg a kabátomat. Beljebb mentem. Ledobtam magam az ágyra és behunytam a szemeimet. Az ágy besüppedt mellettem mire hirtelen kipattantak a szemeim. Harry volt fölöttem.
- Sajnálom, hogy nem voltam itt tegnap este és a reggelit is. Főleg, hogy úgy beszéltem veled. - biggyesztette le ajkait.
- Nem hibáztatlak.
- Tudom hülye vagyok, de kérlek ne.... Várj mit mondtál? - elnevettem magam majd feltornáztam magam és megcsókoltam. - És merre jártál? - Megfogtam a kezét és áthúztam Niallhoz. Meglepetésemre mindenki ott volt és Mofoval játszottak. - Most már mindent értek. Oda mentem Zayn mellé.
- Ugye tudod, hogy jót tettél csajszi? Niall most nagyon örül. Csak egytől félek, hogy túl lesz etetve. - mosolyodott el. Rádőltem a vállára.
- Na akkor most mindenki itt van. Lenne valami amit szeretnék nektek elmondani. - állt fel Perrie. Mindenki kíváncsian nézte, hogy mit szeretne mondani. Persze mi lányok már sejtettük. - Terhes vagyok. - jelentette be. Zayn meg volt fagyva teljesen majd felpattant és megpörgette a szőke lányt. Mindannyian gratuláltunk nekik.


Hát sziasztok. Itt is lenne az új rész, remélem elnyerte tetszéseteket. Megjegyzem még nem írtam ilyen hosszú részt életemben. Amit szeretnék tőletek kérdezni. Tetszik a blog? Mert nem érkezik semmi se megjegyzés se feliratkozó, ami egy kicsit rosszul esik, mert úgy érzem valamit nem jól csinálok. Kérlek titeket mondjátok el ami tetszik vagy ami nem. Megpróbálok változtatni. Megadtam az elérhetőségeimet is. Ott is nyugodtan írhattok. :)