13. fejezet

Az ébresztő órám csörgésére keltem. Gyorsan kinyomtam, hogy ne keltsem fel a mellettem pihenő fiút. Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és a fürdőbe igyekeztem. Letusoltam, megigazítottam a hajam és valami munkába illő ruhát vettem magamra. Nem kerülte el a figyelmemet a gyűrű ami az ujjamon pihent. Lementem a konyhába csinálni magamnak egy kávét. Nem csak kávét találtam, hanem Perriet is.

- Szia Pezz. Hát te? - öleltem át barátnőmet.

- Beszélhetnénk. - komolyodott el.

- Baj van? - bólintott és sírva a vállamra dőlt. - Mi történt?

- Zayn. Már hetek óta hanyagol. Tegnap is megbeszéltük, hogy átmegyek hozzá, át is mentem, de mikor oda értem és szó szerint kipaterolt a házból.

- Oh édesem biztos megvolt rá az oka. - töröltem le egy könnycseppet az arcáról. - De ha szeretnéd beszélek vele. Oké?

- Megtennéd?

- Persze. De nekem most sietnem kell dolgozni így is késésben vagyok.

- Persze menny csak nem, akartalak feltartani, csak tudod jó, hogy van valaki akinek kiönthetem a szívem.

- Ugyan már nem tartottál föl. Figyelj mennyünk el ma egy csajos estet tartani. Te, El, Dani, Stef meg én oké?

- Szuper. Hazafele felhívom őket. Hol találkozzunk?

- A kávézóba. De én most már tényleg megyek. Szia.

Fél óra gyaloglás után megérkeztem a stúdióba. David már bent volt és a ruháit próbálgatta. Köszöntem mindenkinek, és elkezdtem csinálni a képeket. Eléggé elfáradtam mire befejeztük a munkát. Bevállaltam, hogy bezárok így egyedül maradtam. Kimentem és épp az ajtót zártam mikor valaki hátulról befogta a számat és elkezdett hátra fele rángatni. Ismerős érzés járta át testemet. Pont olyan mint amikor Jake rabolt el. Hirtelen ötletből beleharaptam a támadóm kezébe amit rögtön elhúzott a fájdalom hatására. Tudtam ezzel nem menekülök meg de még is előnyt kaptam, hogy meneküljek. Elkezdtem futni és közbe kikerestem Perrie számát és tárcsáztam. Peckhemre nem vette fel. Felsikoltottam mikor egy autó állt meg mellettem és a sötét alak aki kiszállt belőle felém közeledett. Hátráltam. Hiába. Elkapott és betuszkolt a kocsi hátsó ülésére. Könnyeim utat törtek maguknak a tudattal, hogy lehet sose látom többé a családom és ez a kis csöppség a hasamban. Arra figyeltem fel, hogy megállt a kocsi. Engem is kiszállítottak és egy régi elhagyatott házba vittek be. Egy folyosón mentünk végig ami egy kis terembe vezetett a közepén egy székkel. Arra leültetett és oda kötözte a lábamat meg a kezemet.
- Akkor most fölvázolom a helyzetet.
- Jobb lenne ha levennéd a maszkodat, hogy szembe nézhessek veled.
Kérésemnek eleget tett és levette az arcát takaró anyagot. Bradt volt az. Emlékszem az egyik bulin is ott volt ahova elvitt Harry.
- Folytatom amit elkezdtem. Neked annyi dolgod lenne, hogy jó kis lány legyél a többi meg lesz ahogy lesz.
- És én miért kellek?
-Tudod Hannah az nap este amikor először láttalak, meg voltam győződve, hogy nem sokáig lesztek együtt Harryvel és nem veled kell bosszút állnom rajta. De nem így lett és most itt vagy.
- Bosszút mégis miért?
- 4 évvel ezelőtt Harry és én a legjobb barátok voltunk és volt egy barátnőm akit elvett tőlem. Ott megfogattam, hogy bosszút állok rajta amiért elvette tőlem életem szerelmét. Most pedig skypoljunk.
Bekapcsolta a mögötte levő laptopot.
- De előtte még be tapasztjuk a pletykás kis szádat. - ellenkeztem. Mindig a másik oldalra fordítottam a fejem. Teljes erőből pofon vágott. Égett az arcom. Ennek tuti ott marad a nyoma. Lefele volt a fejem a hajam az arcomba hullott. Bradt már kezdett beszélni. Nem tudtam koncentrálni mit mondd. A vonal túlsó feléről jövő hang viszont  nagyon is ismerős volt.
- Ki vele Bradt mit akarsz?
- Anyagot. Onnan ahonnan régen is hoztad nekem.
- Nem hagyom, hogy tönkre tedd magad megint. Amúgy is hirtelen ilyen fontos lettem?
- Igazad van. Te nem vagy fontos, de mondjuk a kis Hannah egész csinos példány.
- Nem merd a szádra venni a nevét.
- Nem a nevét veszem a számba, inkább mondhatni ízlelgetem az édes illatát. Ja és gratulálok a kicsihez. Ha nem sietsz azzal amit kértem mind kettőjük életének búcsút mondhatsz. Szóval kapok anyagot?
- Csak blöffölsz. És nem. Már nem tudok szerezni.
- Hát sajnálattal hallom. Eddig hányszor is kaptam olyan választ ami nem tetszett? 3-szor. Akkor 3 pofont kap a kis drágád. - fordította a kamerát felém. És ő maga is közelebb jött hozzám.
- Hannah!!
Bradt az előbbinél is nagyobb taslit adott. Az utolsónál már székestül felborított. Könnyeim újra utat kaptak.
- Hagyd őt békén! Neki mi köze van ehhez az egészhez?
- Nagyon is sok. - nevetett Bradt. - Emlékszel mi történt 4 éve?
- Szóval erre megy ki a játék. Te tényleg azóta azon kattogsz?! Jó megkapod amit akarsz.
- 72 óra múlva találkozunk.
- És mi van ha előbb viszem?
- 72 óra múlva találkozunk. Se előbb se később. Vagy különben búcsút mondhatsz nekik.
 Könnyeimtől homályos látásom ellenére néztem Harry reakcióit. Nagyon ideges. Mielőtt Bradt kinyomta volna Hazz idegesen a hajába túrt. Mennyivel szívesebben lettem volna most vele, mint itt. Ilyen szerencsénk is csak nekünk lehet.

Milyen lett? Várom a véleményeket. :)

12. fejezet

~ Harry szemszöge ~

Hannah már egy hete ide költözött hozzám. Jó újra karjaim közt tartani és érezni édes illatát, sok csókkal elhalmozni. Bármit megtennék érte, még azt is, hogy mindenki azt hiszi átálltam a sötét oldalra, de nem hagyhatom, hogy bármi baja essen életem szerelmének és a kisbabánknak. Mikor ma felkeltem csalódnom kellett, hogy nincs mellettem senki. De legalább eltudok menni megvenni a karácsonyi ajándékokat, ugyanis már nincs sok hátra egy két hét.
- Akkor a mai terv: elmenni bevásárolni, eldugni a csomagokat és elmenni Hannah elé a munkahelyére. - vázoltam fel magamnak a helyzetet. Pár napja felhívták, hogy megy a stúdióba egy felkapott srác akiről kéne fotókat csinálni. Az igazat megvallva nem nagyon örülök, hogy egész nap egy semmire kellő kis bunkóval legyen összezárva. Ki tudja mire képes. Amíg mérgelődtem meg is érkeztem a boltokhoz. Bementem megvettem az ajikat és autogramokat osztogattam, képekkel együtt. Gyorsan letudtam mindent és indultam vissza a kocsimhoz. Kifele menet egy ékszer bolt előtt haladtam el, de amint észbe kaptam hátráltam.
- Jó napot segíthetek uram? - kérdezte udvariasan az eladó hölgy.
- Jegygyűrűje van?
- Persze, a legjobb helyre jött Mr. Styles. - mosolyodott el és hátra ment egy kis helyiségbe ahonnan kihozott két dobozt. - Itt lennének a legszebb példányok amikkel szolgálhatok önnek és kedvesének.
- Nagyon szépek. De azt hiszem ez lesz a megfelelő. - mutattam a kis ékszerre.
- Rendben. Szeretné, hogy legyen bele írva valami?
- Nem köszönöm.
- Oké. Tessék itt is lenne.- nyújtotta át a kis dobozkát. Kifizettem és folytattam az utam a kocsi felé.

~ Hannah szemszöge ~

Elköszöntem Davidtől és kimentem az utcára. A túl oldalon megláttam a fekete kocsinak dőlő fiút. Kis lendülettel eltolta magát és kinyitotta az ajtót, de előtte szorosan magához ölelt és forró csókot lehelt ajkaimra, ezzel le is tudtuk a köszönést. Az út hátra levő része csendesen telt, bár Harry pimasz mosolya nem kerülte el a figyelmemet.
- Min vigyorogsz?
- Nem mosolyoghatok? - nézett felém csillogó szemeivel.
- Nem erről van szó, de ha nem akarod elmondani akkor ne tedd. - durciztam be. Harry csak felnevetett. Elhatároztam, hogy nem szólok hozzá egy darabig. A kocsi motorja leállt én meg kiszálltam és a ház irányába indultam.
- Hé meg se vársz? - hallottam meg kedvesem hangját a hátam mögül. Tartottam a fogadalmam. - Na ne csináld, most tényleg nem fogsz hozzám szólni? - eltalálta. Amint beléptem gyönyörű gyertyák mutatták az utat, hogy merre menyek. Követtem őket. Egészen be a konyhába vezettek a megterített asztalhoz és Louishoz aki pincérnek volt öltözve. Közbe Harry is bejött és hátulról átölelte a derekam.
- Tetszik? - suttogta a fülembe.
- Nagyon szép lett Louis. - mentem oda hozzá és megöleltem rég nem látott barátomat. Viszonozta a baráti gesztusom.
- Héé én is itt vagyok és amúgy is ez nem az ő érdeme hanem az enyém, Lou csak kisegített.
- Engem hagyatok ki ebből. - könyörgött.
- Csak nem féltékeny vagy Styles?
- Én? Neeeeem dehogy. Miből hiszed?
- Volt annyi időm már, hogy megismerjelek. - mentem oda hozzá és adtam az arcára egy puszit.
- Így sokkal jobb. De együnk éhen halok.

- Nagyon finom volt a vacsi és persze a zene meg a kiszolgálás is nagyon jó. - néztem a négy fiúra. Bólintottak. Harry elég komoly arc kifejezését pásztáztam és próbáltam megfejteni. - Minden rendben Harry?
- Ami azt illeti....- állt fel és felém lépkedett. - Csak akkor lesz minden rendben ha válaszolsz egy kérdésre. - letérdelt és hátsó zsebéből elő vett egy kis dobozkát, amit kinyitott így felfedte tartalmát. - Hannah Malik megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - szám elé kaptam a kezem és könnyeim nedvesítették be arcomat. Boldog voltam. Elmondhatatlanul boldog. Minden lány/nő életében arra vár, hogy élete szerelme feltegye neki ezt a fontos kérdést. Harry megtette. - Szóval? - észre sem vettem, hogy elkalandoztam.
- I-igen! - A srácok elkezdtek újongni a háttérben, a göndör fiú felhúzta az ujjamra a szép szívecskés gyűrűt.

- Csókot! Csókot! Csókot! - kiabáltak aztán megtettük amit kértek. - Ezt meg kell ünnepelnünk! A banda legfiatalabb tagja válik először férfivé.

- Louis ez neked szól, húzz bele. - nevettem.

11. fejezet

~ 1 héttel később ~

Stefanie egész héten próbált kirángatni a házból, de semmi kedvem nem volt menni sehova. Harry is az elején vagy százszor hívott, de egyiket se vettem fel. Nem volt merszem beszélni vele. Még nem. Azóta a fiúkkal se találkoztam csak Zaynnel beszéltem és neki az igazat is elmondtam, de kértem, hogy senki másnak ne mondja el, főleg ne Harrynek.
- Han ezt látnod kell! - rohant be az ideiglenes szobámba Stef. - Kapcsold be a TV-t a kettesen! - utasított.
- Harry Styles a One Direction énekese teljesen megváltozott. Kezdte azzal, hogy elköltözött a 1D házból, sok balhéba keveredik és ami a legrosszabb drogozni is elkezdett. Vajon mit szólnak ehhez a rajongók és szüleik? Mi történhetett a göndörrel, hogy ilyen mélyre süllyedt? A többi banda tag, hogy kezeli a helyzetet? És......
- Elég ezt nem akarom hallani - csordult ki egy könnycsepp a szememből.
- Beszélned kéne vele Hannah. Tudnia kell az igazat.
- Tudom. - hajtottam le a fejem.

- Elmegyek vásárolni valami vacsinak valót! - kiáltottam Stefanienak. Elindultam az egyik közeli boltba. Összeszedtem amik kellenek, fizettem és visszaindultam. Útközben megakadt a szemem egy fekete kocsin. Egy pillanatra megálltam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ez a kocsi Harryé. Igen ez csak az övé lehet. A sarkon nagy fények voltak és dübörgő zene. Bementem. Egyik felem azt súgta mennyek el innen, a másik keressem meg Harryt. Az utóbbira hallgattam. Jóval beljebb mentem mire megláttam az egyik sarokban ülni. Oda siettem hozzá. A szatyrokat ledobtam a földre és leguggoltam mellé. A szeme csukva volt. Lélegzett, de alig volt eszméleténél. Kiszedtem a kulcsokat a zsebéből, őt meg nagy nehezen felállítottam és kivittem az autóhoz.Nem mondom, hogy könnyű volt, de megbirkóztam vele. Beültettem a hátsó ülésre és bekötöttem. Mi közbe mentem a vezető üléshez, írtam Stefinek egy üzit, hogy ne aggódjon. Beültem a kocsiba és elindultam a többiek házához.
- Hol vagyok? - kicsit megugrottam a hang hallatán. - Hannah te vagy az vagy csak álmodok?
- Nem, nem álmodsz én vagyok az. És mindjárt oda érünk a srácok házához.
- Ne! Mennyünk hozzám.
- Oké. Merre mennyek?
- Végig az utcán, aztán fordulj be balra és egy fehér házat keress.
Mentem amerre mondta s végül megálltam a ház előtt. Egymást követve mentünk be a nappaliba. Leült a kanapéra én meg vele szembe.
- Figyelj nagyon nagyon sajnálom ami történt.
- Előbb józanodj ki, és aztán beszélünk. - eleget tett kérésemnek és elindult az emeletre.
- Nem jönnél velem? - vágott boci szemeket aminek, ha akartam se tudtam volna ellen állni. Felálltam és utána mentem. Leültem az ágyra és néztem Harryt ahogy leveszi a felsőjét és befekszik az ágyba. Egy darabig csak ültem és gondolkodtam, majd elálmosodtam.


Mikor felkeltem egyedül voltam a szobába. Kikeltem az ágyból és megigazítottam a hajam, majd lementem.
- Jó reggelt!
- Szia. Pont jókor jöttél kész a reggeli.
- Hmm fini illata van. - ültem fel az egyik székre. - Amúgy hogy érzed magad?
- Sokkal jobban. Már csak az segítene, hogy még jobban érezzem magam, ha nem kellene egyedül laknom ebbe a nagy házba.
- Nem gondolod, hogy előbb még meg kéne beszélni a dolgokat? Először is mi volt az a tegnapi? Másodszor miért drogozol? - kérdéseim kicsit váratlanul érték..
- Muszáj volt, megfenyegettek, hogy bántani fognak téged, én csak meg akartalak védeni ezért teljesítettem a feladatokat amiket kaptam. És az ami a bulin történt legalábbis ami szerinted történet hazugság. Az egész csak azért volt, hogy biztonságban tudhassalak. De hamar rájöttem, nem tudok nélküled élni. - hajtotta le a fejét. Halkan fölálltam és mögé lépkedtem. Hátulról átöleltem, de hamar fordított a helyzeten, így egymással szemben voltunk. Kezem a nyakánál pihent, övé meg a derekamon.
- Csókolj meg. - kértem tőle. Egy nagy mosollyal az arcán közeledett felém míg ajkainkat szorosan egymáséhoz nyomtuk majd lassan elhúzódtam. - Szeretlek!
- Én is téged mindennél jobban. - adott még egy puszit.
- Ha már itt vagyunk, akkor nekem is el kell valamit mondanom.
- Baj van? - riadt meg.

- Nem. Csak....Hol is kezdjem.
- Bökd már ki.
- Szóval......Terhes vagyok Harry.
- Ez, ez csodás. És mikor tudtad meg és mióta?
- Hát a buli előtt tudtam meg pont, és 3 hónapos a magzat. Ja és kislány lesz.
- Mi? És ezt miért nem mondtad korábban? Mondjuk amikor megtudtad?
- Nem tudom, féltem.
- Nem kellett volna. Jaj gyere ide. - tárta ki kezeit.