16. fejezet: Új család tag

~ Pár hónappal később ~

Nagyon jó volt megint Bradfordban lenni, anyával. Rég nem láttam csak gépen keresztül.

- Kicsim segítenél egy kicsit? - szólt ki anya. Nehezen felálltam és bementem. A hasamat simogatva anyum elé álltam. Kérdőn néztem rá. - Megterítenél az ebédhez?

- Persze. 

Elővettem magunknak egy-egy tányért és Mofonak is a tálkáját. Esküszöm ez a kutya nagyon hasonlít gazdájára. Állandóan csak enni akar. Szegény az elején nagyon rosszul viselte Niall távol létét. Bevallom nekem se egyszerű. Főleg, hogy bármelyik pillanatban megszülethet a baba. Csak annyit sajnálok, hogy Harry az ország másik felén van. De ehhez muszáj hozzá szoknom, mert ez még nem is olyan nagy távolság.

Anyával leültünk ebédelni.

- És eldöntöttétek, hogy fogják hívni az unokámat? - kérdezte izgatottan. Itt jutott eszembe hogy Harryvel nem is beszéltünk ilyesmiről.

- Az igazat bevallva nem is beszéltünk róla. - sütöttem le szemeimet, mert már rég el kellett volna dönteni. Amint befejeztem az ebédet tárcsáztam Harry számát.

- Mi történt? Itt az idő? Rohanok!

- Nyugodj le szívem. Nincs itt még semmilyen idő. De ami azt illeti van egy nagyon nagy probléma.

- Mondjad. Mi van már? Hannah kérlek ugye nem történt semmi baj? - nyugtalankodott a vonal túlsó felén.

- Hogy fogják hívni a kicsit? - tettem fel a kérdést. Hazz egy jót nevetett rajtam, majd elgondolkodott.

- Darcy! - vágta rá egyből

- Hmm ez tetszik.

- Kivel beszélsz Hannahval? Add egy picit muszáj beszélnem vele.- hallottam Niall hangját a vonal túlsó végéről. - Szia! Mofo hogy van?

- Szia Niall. Nagyon jól épp most ebédelt. Amúgy le sem tagadhatja, hogy te vagy a gazdája. Annyit eszik mint te.

- Jó jó nem tehet róla! 

Fent voltam a szobámba, mikor megéreztem valami meleget és nedveset a lábaim közt és a hasam is fájni kezdett. Tudtam itt az idő.

- ANYU!!!!!!!!!! - sietősen rontott be a szobámba és kapkodta a fejét, mikor észbe kapott felsegített és kimentünk az autójához. A fájdalmaim egyre gyakrabban jöttek. Anya sietősen, de figyelmesen közlekedett az utakon. A kórházba érve az orvosok átvették a vezetést. Kaptam egy kórtermet ahova bevittek. Megkértem anyut, hogy hívja fel  a fiúkat.

Pár óra múlva már a kislányommal a kezemben feküdtem az ágyon. Ketten voltunk. Remélem nem sokáig. Darcyt elvitte egy nővér, hogy nyugodtan tudjak pihenni. Bevallom eléggé kimerültem.

Beszédre lettem figyelmes, majd kinyitottam szemeimet. A göndör hajú ült a mellettem levő széken kezében Darcyval. Lassan felültem. Két csillogó zöld szempárját rám szegezte. Felállt majd mellém ült az ágyra. Darcyt közénk tette, engem meg átölelt és egy csókot hagyott ajkaimon.

- Köszönöm. - mondta mosollyal az arcán. Mellkasára dőltem és megsimogattam lányom arcát aki édesen aludt köztünk.

- Mikor jöttél? - néztem fel rá.

- Félórája. Jöttem ahogy csak tudtam. Miután Trisha felhívott, hogy beindult a szülés, rohantam, hogy elérjem az első repülőgépet ami ide jön. A srácok mondták, hogy befejezik az interjút és ők is jönnek ahogy tudnak. Szóval lassan ők is ide érnek.- adott egy puszit a homlokomra. - És hogy érzed magad?

- Egész jól. Nagyon hiányoztál. Ugye tudod? 

- Te is nekem. 

A boldog pillanatot lányunk sírása zavarta meg. Harry felvette kezébe és felállt vele, majd sétálgatott.

~ 2 hónap múlva ~

Minden megváltozott. Nem értek semmit. Mióta megszületett Darcy, nem tudok úgy elmenni semmilyen sehova. Ellentétben Harryvel. Az első hétben nagyon gondoskodó volt. Most meg. Reggel elmegy és késő este jön haza, befekszik az ágyba. Lányára egy pillantást se vet. Este is felkel, ha a kicsi sír, de inkább lepasszolja nekem ő meg alszik tovább. Persze megértem, hogy neki ott a banda és sokat kell dolgoznia, de az már nem kötelessége, hogy minden partyn ott legyen. Ma este elhatároztam, hogy megvárom és beszélni fogok vele. A gyűrűmet nézegettem a konyhában ülve. Az ajtó zárjában fordult a kulcs,majd lépteket hallottam.
- Te még fent vagy? - hangja nemtörődöm volt.
- Beszélhetnénk?
Leült velem szemben egy pohárral a kezében.
- Hallgatlak. - mondta unottan. A könnyek szúrták a szememet, de nem akartam elgyengülni.
- Figyelj megértem, hogy sokat kell dolgoznod, de az esti bulik meg ezekre nem vagy köteles elmenni, de még is elmész. Kezdem azt hinni, hogy azért mész el ezekre, hogy kerülj minket. De ha megmondtad volna, hogy már nem szeretsz, nehezen de elfogattam volna. Szóval ha ezt szeretnéd, tessék itt a gyűrű. - tettem le elé az asztalra. - Megígérem holnapra már nem leszünk itt. - felálltam és felmentem a szobába. Elővettem a bőröndjeim és elkezdtem Darcy ruháit belepakolni, majd az enyémeket is. Itt már nem tudtam parancsolni könnyeimnek. Nyitódott az ajtó és Harry magas alakja lépett be.Nem néztem rá csak pakoltam tovább. Két kezet éreztem a derekamnál.
- Ne menyetek el kérlek. - hangja meggyötört volt. Talán most jött rá mit is mondtam neki pár perccel ezelőtt. Felé fordultam. Könnyes szemeimmel a zöld íriszeibe néztem. - Sajnálom. csak tudod félek. Félek, hogy Valami rosszat csinálok. Tudod idáig te vagy a leghosszabb kapcsolatom egyben a legelőre haladottabb és nem akarom, hogy vége legyen azért, mert voltam olyan hülye, hogy elcsesszem. Ami meg Darcyt illeti, félek, hogy rossz apa lennék. - jelentek meg neki is az első könnycseppjei. Ujjaimmal letöröltem és szorosan hozzá bújtam. - Ezt viselnéd tovább? - nézett a kezében lappangó ékszerre. Bólintottam egyet és felhúzta az ujjamra. Újra szorosan öleltük egymást. Majd Harry felkapott és letett az ágyra, majd ő is leült.
- Szeretlek! - fordultam felé és mellkasára helyeztem a fejem.
- Én is téged!
A nyugodt pillanatot Darcy sírása zavarta meg. Fel akartam állni, de Harry visszanyomott, hogy majd Ő megy. Nem telt el 2 perc és már itt is voltak.
- Na mi van, nem bírsz vele? - kuncogtam.
- Ne nevess ki. Nem tudom mit kell csinálni egy kisgyerekkel. De ha segítenél...
- Gyertek ide. - intettem magam felé. Hazza engedelmesen jött felém és leült az ágyra és Darcyt az ágyra fektette. Lányunk édesapja kezét kezdte tanulmányozni, majd nevetett egy nagyot amin mind a ketten elmosolyodtunk.
- Mi lenne ha itt aludna velünk? - tette fel a kérdést Harry. Bólintottam, majd bementem a fürdőbe letusolni. Mire kiértem nagy nevetgélés jött a szoba felől. Bementem és síri csönd lett. Csipogni kezdett a telefonom. Odamentem és megnéztem.

Úgy érzem, most már ideje veletek megosztanom pár képet a lányomról! :) 

15. fejezet: Mofo

Megbeszéltük, hogy húsvétra elutazunk mind a kilencen. Az úti célunk Párizs volt. Niall nem nagyon örült neki, de megígértük neki, hogy segítünk szerezni neki valakit. Mikor a lányokkal ezt mondtuk, magamban nevettem. Arra gondoltam ha már azt mondtuk neki szerzünk neki valakit, vehetnénk neki egy kutyust.

Elfoglaltuk a lefoglalt hotelszobáinkat. A beosztást nem hiszem, hogy meg kéne említenem. Harryvel letettük a bőröndöket az ágy mellé. Ő már eltehénkedett az ágyon, én meg oda mentem a hatalmas ablakhoz és néztem a gyönyörű kilátást. Pont az Eiffel Toronyra lehetett látni. Csodás volt. Két kéz tekeredett a derekam köré. Megfordultam, hogy szemébe nézhessek. Ujjaimat fürtjei közé csúsztattam és közelebb hajoltam hozzá. Ő meg befejezte amit elkezdtem.
- Tetszik a látvány? - kérdezte két csók között.
- Nem. - jelentettem ki nemes egyszerűséggel. Meglepődött válaszomon. - Jobban tetszene így. - vettem le a pólóját. Vággyal teli vigyor jelent meg az arcán. Még közelebb jött ezzel megszüntetve köztünk a helyet. Újra rátapad ajkaimra és hevesen kezdett csókolni. Az ágy felé haladtunk, majd mikor oda értünk hátra dőltünk.  - Ne most avassuk fel a szobát. - adtam egy utolsó csókot a szájára és felültem az ágy végébe. Harry egy csalódott pillantást vetett rám és mellém jött.
- De vacsi után az enyém vagy. - karolt át. Egy kis ideig úgy voltunk.

A lányokkal összefutottam miközben mentem le. Ők is a büfé felé indultak, így együtt mentünk.
- Mikorra várható a kicsi érkezése? - kérdezte El.
- Még egy két hónap.
- Elmondhatok nektek valamit? - nézett ránk Pezz. Mind a hárman bólintottunk. - Zayn még nem tudja és Hannah te se mond el neki!
- Jó, jó de mit?
- Terhes vagyok.
- Jujjci. Ez szuper hír. - örvendeztünk és ugrándoztunk. Megérkeztünk a büfébe. Mindannyian megvettük ami kell és visszamentünk a szobánkba. Nem láttam senkit sehol. Beljebb mentem még mindig senki.
- Hoztam kaját. - azt hittem erre előkerül, de tévedtem. Körbementem a lakosztály minden egyes négyzetcentijét, mire megbizonyosodtam, hogy egyedül vagyok. Lehuppantam az ágyra és magamra húztam a takarót. A telefonomon felmentem twitterre. Megnéztem gyorsan az üzeneteimet és válaszoltam rájuk. Anyának is írtam egy levelet. Már nagyon rég láttam. Elhatároztam, ha lesz egy kis időm haza megyek hozzá. Szerencsémre anya is fent volt és tudtunk egy keveset beszélgetni. Követtem a példáját és én is lefeküdtem aludni. Nem is bántam, mert eléggé kimerültem.

Reggel egyedül ébredtem. Kezdtem kicsit aggódni. Gyorsan felöltöztem és kimentem a folyosóra. Elindultam Louisék szobája felé. Éppen kopogtam volna, de akit keresek pont velem szemben jött.
- Te még is hol voltál? Hívtalak. Te meg vagy kinyomtál vagy fel se vetted. - akadtam ki amit a hangomon is lehetett érzékelni.
- Nyugi. Itt vagyok most már. - mondta teljes nyugodtsággal a hangjában. Kikerült és ment tovább. Követtem. Nem értem miért viselkedik így. Beértünk a szobába. Ő bement a fürdőbe és magára zárta az ajtót. Kopogtam neki. - Hagyj már békén! - ordított ki. Tudtam ha ott maradnék nem lenne jó vége. Engedelmeskedtem neki és hagytam őt. Átmentem Niallhoz, ne legyen olyan egyedül.
- Szia. Bejöhetek? - nyitottam be hozzá.
- Persze gyere.
Becsuktam az ajtót és beljebb mentem.
- Minek köszönhetem a látogatást? - kérdezte két falat közt.
- Gondoltam átnézek hozzád. És ha már itt vagyok akkor megkérdezem, hogy nem akarsz-e velem eljönni egy kisállat kereskedésbe.
- Mi van Harryvel?
- Semmi. Nélküle is mehetek valahova.
- Ez esetben örömmel elkísérlek.

A kisállat kereskedésbe érve Niall rögtön megpillantott egy kis kutyust. Elmentem más felé hátha jön nézelődni velem, de nem tágított a kis cukiságtól. Oda mentem egy eladóhoz, hogy azt a kutyát szeretném megvenni.Kifizettem és vettem hozzá egy pórázt és egy nyakörvet meg egyéb szükséges dolgokat. A szatyrokkal a kezemben sétáltam oda Niallhoz. Az eladó is oda jött és kivette a kis vakarcsot a nekik kijelölt helyről. Az ír fiú kérdő tekintetével találtam magam szemben. Rámosolyogtam. Niall a kezébe fogta egész úton a választottat. Beszálltunk egy taxiba, a hotel címét lediktáltuk neki és mentünk. Út közben elővettem egy táskát amibe bele tudjuk tenni, hogy a hoteleben dolgozók nehogy kitegyék a szűrünket.
- Mi legyen a neve? - kérdeztem.
- Mofo! - vágta rá nemes egyszerűséggel. Elnevettem magam.
- Na gyere Mofo bújj el szépen a táskába. - fogtam meg és belehelyeztem a tatyóba. Niallra néztem. Látszott rajta, hogy boldog. - Látod mondtam, hogy szerzek neked valakit. - nevettem el magam.
- Szóval így állunk? - bólintottam. - Hannah! - felé pillantottam. - Köszönöm!
- Semmiség. Na gyere menyünk fel.
Niall átvette tőlem a cuccokat én meg fogtam Mofot. Sikeresen felértünk. Bementünk Niall lakosztályába és lepakoltunk. Mofo rögtön kiugrott a táskából és Niall ölébe helyezkedett el. Megsimogattam. Elővettem a telefonomat, hogy lefényképezzem őket. A kép nagyon jó lett. Megnéztem a nem fogadott hívásokat Harry ötször hívott. Elköszöntem tőlük és átmentem a Harryvel közös szobánkba. Letettem a táskámat és levettem a cipőmet meg a kabátomat. Beljebb mentem. Ledobtam magam az ágyra és behunytam a szemeimet. Az ágy besüppedt mellettem mire hirtelen kipattantak a szemeim. Harry volt fölöttem.
- Sajnálom, hogy nem voltam itt tegnap este és a reggelit is. Főleg, hogy úgy beszéltem veled. - biggyesztette le ajkait.
- Nem hibáztatlak.
- Tudom hülye vagyok, de kérlek ne.... Várj mit mondtál? - elnevettem magam majd feltornáztam magam és megcsókoltam. - És merre jártál? - Megfogtam a kezét és áthúztam Niallhoz. Meglepetésemre mindenki ott volt és Mofoval játszottak. - Most már mindent értek. Oda mentem Zayn mellé.
- Ugye tudod, hogy jót tettél csajszi? Niall most nagyon örül. Csak egytől félek, hogy túl lesz etetve. - mosolyodott el. Rádőltem a vállára.
- Na akkor most mindenki itt van. Lenne valami amit szeretnék nektek elmondani. - állt fel Perrie. Mindenki kíváncsian nézte, hogy mit szeretne mondani. Persze mi lányok már sejtettük. - Terhes vagyok. - jelentette be. Zayn meg volt fagyva teljesen majd felpattant és megpörgette a szőke lányt. Mindannyian gratuláltunk nekik.


Hát sziasztok. Itt is lenne az új rész, remélem elnyerte tetszéseteket. Megjegyzem még nem írtam ilyen hosszú részt életemben. Amit szeretnék tőletek kérdezni. Tetszik a blog? Mert nem érkezik semmi se megjegyzés se feliratkozó, ami egy kicsit rosszul esik, mert úgy érzem valamit nem jól csinálok. Kérlek titeket mondjátok el ami tetszik vagy ami nem. Megpróbálok változtatni. Megadtam az elérhetőségeimet is. Ott is nyugodtan írhattok. :)

14. fejezet

Még 36 órát nem bírok ki itt ebben a lyukban. Valamit sürgősen ki kell találnom. Bradt nem volt bent a szobába így volt időm körbe nézni egy kicsit.Az asztalra néztem a hol a számítógép is volt. Gyomrom görcsbe rándult a látottakon. Még is minek Bradtnak egy pisztoly? Visszaemlékeztem amit mondott, hogy Harryn bosszút akar állni, de akkor még azt hittem velem akarja elgyengíteni. Tévedtem. Összeállt a kép. Bradtnak nem is a drogra van szüksége. Én csak egy csali voltam arra, hogy elérje a tervét és ide rángathassa Harryt. Valahogy figyelmeztetnem kéne a barátomat. A szobában nem sokáig tartózkodtam egyedül. Továbbra is azon gondolkodtam, hogy szökhetnék meg? Ez ezért lenne jó, a másik meg azért. A nagy gondolkodás menetemet egy nekem kedvező lépés zavarta meg. Bradt leszedte a karomról és a lábamról a bilincset és hagyott felállni. Már nagyon vártam ezt az alkalmat, mert iszonyatosan kellett pisilnem. Kicsi győzködéssel, de elengedett. Amint beértem magamra zártam az ajtót és gondolkodni kezdtem a tervemen, hogy hogyan is menekülhetnék innen el. Persze pisiltem is. Több ötletem is volt. De maradtam a hagyományosnál. Kimásztam az ablakon. Ahogy bírtam futottam, egyenesen be az erdőbe. Lehet nem erre kellett volna jönnöm, de ezt az utat tartottam a legjobbnak. Már egy jó ideje csak futottam. Megbizonyosodtam róla, hogy senki nem követett és lelassítottam. Ilyenkor áldom a tesi órákat mikor egész órán futottunk. Elérkeztem egy ismerős helyre. Az öregtoronyhoz. Bent fény volt. Nem mentem be, inkább gyorsan eljöttem onnan és a megszokott úton mentem tovább. Nem sokára elértem a fiúk házához így inkább oda mentem be. Úgy is már rég láttam őket. Beléptem az ajtón, majd becsuktam. Időm se volt, hogy megforduljak és egy csomó kar fonódott körém.
- Sziasztok!
- Annyira aggódtunk érted. Mikor Harry elmondta mi történt.... - folytatta volna Louis, de közbe vágtam.
- Aranyosak vagytok. De hol van Harry? Valami fontosat kell neki mondanom. - mindenki fölfele mutatott. Gyorsan felmentem és benyitottam a régi szobánkba. Ott volt. A plafont nézte. Beljebb mentem. Az ajtó nyikorgására felém fordította a fejét, majd felpattant és felém sietett. Két kezét szorosan körém fonta fejét pedig a nyakam hajlatába rejtette.
- Valamit mondanom kell. Bradt csak oda akart csalogatni téged magához. A drog meg én csak kellékek voltunk. Az igazi célja az az, hogy téged...... téged m-m-meg-ö-öljön. - nehezen de kimondtam a szavakat. Észre sem vettem, hogy könnycseppek áztatják az arcomat.
- Ne sírj. Minden rendben lesz. De ugye nem csinált veled semmit az a szemét? - megráztam a fejem. Két tenyerét az arcomra tette és azt kezdte nézni.
- Ez az mikor... - csuklott el a hangja. Nem tudtam, hogy ennyire látszik az ütés. Nem válaszoltam semmit így tudta a helyes választ a kérdésére. Megölelt.
- Nem megyünk le? - bólintott. Lementünk ahol mindenki volt. Oda mentem Zayn mögé és szorosan átöleltem. Eszembe jutott milyen rég nem beszéltünk, mint testvér a testvérrel és milyen rég nem találkoztunk. Az utóbbi időben nagyon elvoltam foglalva Harryvel. És észre sem vettem mennyire elhanyagolom a barátaimat. Ezen változtatni fogok.
- Rég beszélgettünk bátyóm. - nevetve fordult felém.
- Te kevered magad mindig bajba, csodálkozol?