Nagyon jó volt megint Bradfordban lenni, anyával. Rég nem láttam csak gépen keresztül.
- Kicsim segítenél egy kicsit? - szólt ki anya. Nehezen felálltam és bementem. A hasamat simogatva anyum elé álltam. Kérdőn néztem rá. - Megterítenél az ebédhez?
- Persze.
Elővettem magunknak egy-egy tányért és Mofonak is a tálkáját. Esküszöm ez a kutya nagyon hasonlít gazdájára. Állandóan csak enni akar. Szegény az elején nagyon rosszul viselte Niall távol létét. Bevallom nekem se egyszerű. Főleg, hogy bármelyik pillanatban megszülethet a baba. Csak annyit sajnálok, hogy Harry az ország másik felén van. De ehhez muszáj hozzá szoknom, mert ez még nem is olyan nagy távolság.
Anyával leültünk ebédelni.
- És eldöntöttétek, hogy fogják hívni az unokámat? - kérdezte izgatottan. Itt jutott eszembe hogy Harryvel nem is beszéltünk ilyesmiről.
- Az igazat bevallva nem is beszéltünk róla. - sütöttem le szemeimet, mert már rég el kellett volna dönteni. Amint befejeztem az ebédet tárcsáztam Harry számát.
- Mi történt? Itt az idő? Rohanok!
- Nyugodj le szívem. Nincs itt még semmilyen idő. De ami azt illeti van egy nagyon nagy probléma.
- Mondjad. Mi van már? Hannah kérlek ugye nem történt semmi baj? - nyugtalankodott a vonal túlsó felén.
- Hogy fogják hívni a kicsit? - tettem fel a kérdést. Hazz egy jót nevetett rajtam, majd elgondolkodott.
- Darcy! - vágta rá egyből
- Hmm ez tetszik.
- Kivel beszélsz Hannahval? Add egy picit muszáj beszélnem vele.- hallottam Niall hangját a vonal túlsó végéről. - Szia! Mofo hogy van?
- Szia Niall. Nagyon jól épp most ebédelt. Amúgy le sem tagadhatja, hogy te vagy a gazdája. Annyit eszik mint te.
- Jó jó nem tehet róla!
Fent voltam a szobámba, mikor megéreztem valami meleget és nedveset a lábaim közt és a hasam is fájni kezdett. Tudtam itt az idő.
- ANYU!!!!!!!!!! - sietősen rontott be a szobámba és kapkodta a fejét, mikor észbe kapott felsegített és kimentünk az autójához. A fájdalmaim egyre gyakrabban jöttek. Anya sietősen, de figyelmesen közlekedett az utakon. A kórházba érve az orvosok átvették a vezetést. Kaptam egy kórtermet ahova bevittek. Megkértem anyut, hogy hívja fel a fiúkat.
Pár óra múlva már a kislányommal a kezemben feküdtem az ágyon. Ketten voltunk. Remélem nem sokáig. Darcyt elvitte egy nővér, hogy nyugodtan tudjak pihenni. Bevallom eléggé kimerültem.
Beszédre lettem figyelmes, majd kinyitottam szemeimet. A göndör hajú ült a mellettem levő széken kezében Darcyval. Lassan felültem. Két csillogó zöld szempárját rám szegezte. Felállt majd mellém ült az ágyra. Darcyt közénk tette, engem meg átölelt és egy csókot hagyott ajkaimon.
- Köszönöm. - mondta mosollyal az arcán. Mellkasára dőltem és megsimogattam lányom arcát aki édesen aludt köztünk.
- Mikor jöttél? - néztem fel rá.
- Félórája. Jöttem ahogy csak tudtam. Miután Trisha felhívott, hogy beindult a szülés, rohantam, hogy elérjem az első repülőgépet ami ide jön. A srácok mondták, hogy befejezik az interjút és ők is jönnek ahogy tudnak. Szóval lassan ők is ide érnek.- adott egy puszit a homlokomra. - És hogy érzed magad?
- Egész jól. Nagyon hiányoztál. Ugye tudod?
- Te is nekem.
A boldog pillanatot lányunk sírása zavarta meg. Harry felvette kezébe és felállt vele, majd sétálgatott.
~ 2 hónap múlva ~
Minden megváltozott. Nem értek semmit. Mióta megszületett Darcy, nem tudok úgy elmenni semmilyen sehova. Ellentétben Harryvel. Az első hétben nagyon gondoskodó volt. Most meg. Reggel elmegy és késő este jön haza, befekszik az ágyba. Lányára egy pillantást se vet. Este is felkel, ha a kicsi sír, de inkább lepasszolja nekem ő meg alszik tovább. Persze megértem, hogy neki ott a banda és sokat kell dolgoznia, de az már nem kötelessége, hogy minden partyn ott legyen. Ma este elhatároztam, hogy megvárom és beszélni fogok vele. A gyűrűmet nézegettem a konyhában ülve. Az ajtó zárjában fordult a kulcs,majd lépteket hallottam.
- Te még fent vagy? - hangja nemtörődöm volt.
- Beszélhetnénk?
Leült velem szemben egy pohárral a kezében.
- Hallgatlak. - mondta unottan. A könnyek szúrták a szememet, de nem akartam elgyengülni.
- Figyelj megértem, hogy sokat kell dolgoznod, de az esti bulik meg ezekre nem vagy köteles elmenni, de még is elmész. Kezdem azt hinni, hogy azért mész el ezekre, hogy kerülj minket. De ha megmondtad volna, hogy már nem szeretsz, nehezen de elfogattam volna. Szóval ha ezt szeretnéd, tessék itt a gyűrű. - tettem le elé az asztalra. - Megígérem holnapra már nem leszünk itt. - felálltam és felmentem a szobába. Elővettem a bőröndjeim és elkezdtem Darcy ruháit belepakolni, majd az enyémeket is. Itt már nem tudtam parancsolni könnyeimnek. Nyitódott az ajtó és Harry magas alakja lépett be.Nem néztem rá csak pakoltam tovább. Két kezet éreztem a derekamnál.
- Ne menyetek el kérlek. - hangja meggyötört volt. Talán most jött rá mit is mondtam neki pár perccel ezelőtt. Felé fordultam. Könnyes szemeimmel a zöld íriszeibe néztem. - Sajnálom. csak tudod félek. Félek, hogy Valami rosszat csinálok. Tudod idáig te vagy a leghosszabb kapcsolatom egyben a legelőre haladottabb és nem akarom, hogy vége legyen azért, mert voltam olyan hülye, hogy elcsesszem. Ami meg Darcyt illeti, félek, hogy rossz apa lennék. - jelentek meg neki is az első könnycseppjei. Ujjaimmal letöröltem és szorosan hozzá bújtam. - Ezt viselnéd tovább? - nézett a kezében lappangó ékszerre. Bólintottam egyet és felhúzta az ujjamra. Újra szorosan öleltük egymást. Majd Harry felkapott és letett az ágyra, majd ő is leült.
- Szeretlek! - fordultam felé és mellkasára helyeztem a fejem.
- Én is téged!
A nyugodt pillanatot Darcy sírása zavarta meg. Fel akartam állni, de Harry visszanyomott, hogy majd Ő megy. Nem telt el 2 perc és már itt is voltak.
- Na mi van, nem bírsz vele? - kuncogtam.
- Ne nevess ki. Nem tudom mit kell csinálni egy kisgyerekkel. De ha segítenél...
- Gyertek ide. - intettem magam felé. Hazza engedelmesen jött felém és leült az ágyra és Darcyt az ágyra fektette. Lányunk édesapja kezét kezdte tanulmányozni, majd nevetett egy nagyot amin mind a ketten elmosolyodtunk.
- Mi lenne ha itt aludna velünk? - tette fel a kérdést Harry. Bólintottam, majd bementem a fürdőbe letusolni. Mire kiértem nagy nevetgélés jött a szoba felől. Bementem és síri csönd lett. Csipogni kezdett a telefonom. Odamentem és megnéztem.
Úgy érzem, most már ideje veletek megosztanom pár képet a lányomról! :)
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése