Még 36 órát nem bírok ki itt ebben a lyukban. Valamit sürgősen ki kell találnom. Bradt nem volt bent a szobába így volt időm körbe nézni egy kicsit.Az asztalra néztem a hol a számítógép is volt. Gyomrom görcsbe rándult a látottakon. Még is minek Bradtnak egy pisztoly? Visszaemlékeztem amit mondott, hogy Harryn bosszút akar állni, de akkor még azt hittem velem akarja elgyengíteni. Tévedtem. Összeállt a kép. Bradtnak nem is a drogra van szüksége. Én csak egy csali voltam arra, hogy elérje a tervét és ide rángathassa Harryt. Valahogy figyelmeztetnem kéne a barátomat. A szobában nem sokáig tartózkodtam egyedül. Továbbra is azon gondolkodtam, hogy szökhetnék meg? Ez ezért lenne jó, a másik meg azért. A nagy gondolkodás menetemet egy nekem kedvező lépés zavarta meg. Bradt leszedte a karomról és a lábamról a bilincset és hagyott felállni. Már nagyon vártam ezt az alkalmat, mert iszonyatosan kellett pisilnem. Kicsi győzködéssel, de elengedett. Amint beértem magamra zártam az ajtót és gondolkodni kezdtem a tervemen, hogy hogyan is menekülhetnék innen el. Persze pisiltem is. Több ötletem is volt. De maradtam a hagyományosnál. Kimásztam az ablakon. Ahogy bírtam futottam, egyenesen be az erdőbe. Lehet nem erre kellett volna jönnöm, de ezt az utat tartottam a legjobbnak. Már egy jó ideje csak futottam. Megbizonyosodtam róla, hogy senki nem követett és lelassítottam. Ilyenkor áldom a tesi órákat mikor egész órán futottunk. Elérkeztem egy ismerős helyre. Az öregtoronyhoz. Bent fény volt. Nem mentem be, inkább gyorsan eljöttem onnan és a megszokott úton mentem tovább. Nem sokára elértem a fiúk házához így inkább oda mentem be. Úgy is már rég láttam őket. Beléptem az ajtón, majd becsuktam. Időm se volt, hogy megforduljak és egy csomó kar fonódott körém.
- Sziasztok!
- Annyira aggódtunk érted. Mikor Harry elmondta mi történt.... - folytatta volna Louis, de közbe vágtam.
- Aranyosak vagytok. De hol van Harry? Valami fontosat kell neki mondanom. - mindenki fölfele mutatott. Gyorsan felmentem és benyitottam a régi szobánkba. Ott volt. A plafont nézte. Beljebb mentem. Az ajtó nyikorgására felém fordította a fejét, majd felpattant és felém sietett. Két kezét szorosan körém fonta fejét pedig a nyakam hajlatába rejtette.
- Valamit mondanom kell. Bradt csak oda akart csalogatni téged magához. A drog meg én csak kellékek voltunk. Az igazi célja az az, hogy téged...... téged m-m-meg-ö-öljön. - nehezen de kimondtam a szavakat. Észre sem vettem, hogy könnycseppek áztatják az arcomat.
- Ne sírj. Minden rendben lesz. De ugye nem csinált veled semmit az a szemét? - megráztam a fejem. Két tenyerét az arcomra tette és azt kezdte nézni.
- Ez az mikor... - csuklott el a hangja. Nem tudtam, hogy ennyire látszik az ütés. Nem válaszoltam semmit így tudta a helyes választ a kérdésére. Megölelt.
- Nem megyünk le? - bólintott. Lementünk ahol mindenki volt. Oda mentem Zayn mögé és szorosan átöleltem. Eszembe jutott milyen rég nem beszéltünk, mint testvér a testvérrel és milyen rég nem találkoztunk. Az utóbbi időben nagyon elvoltam foglalva Harryvel. És észre sem vettem mennyire elhanyagolom a barátaimat. Ezen változtatni fogok.
- Rég beszélgettünk bátyóm. - nevetve fordult felém.
- Te kevered magad mindig bajba, csodálkozol?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése