Second chapter: A titkos csomag I.

Egy hét telt el mióta elköltöztünk Holmes Chabelből. Ami azt illeti elég jól beilleszkedtem. Ebben nagyon nagy szerepet játszott Sophia, Eleanor és Perrie is. Nagyon kedvesek, de ugyan akkor van bennük valami más. Valami megfogalmazhatatlan érzés van bennem, amikor velük vagyok. Persze, ha nem a pasiuk nyakán csimpaszkodnak. Őket nem nagyon ismerem csak a nevüket jegyeztem meg az első találkozásról. Nos, Harry... Vele elég bonyolult a kapcsolatunk. Sokszor furcsán viselkedik, de ez ellenben, mondhatni normális, vicces és jófej, de benne is van valami titokzatos, ami arra sarkall, hogy jobban megismerhessem őket. 

Mára megbeszéltük, hogy este elmegyünk közösen moziba. Van egy új film, amibe mindenki rögtön beleegyezett és egy jó alkalom, hogy jobban  megismerhessem a srácokat. A választott film egy horror, de senkit nem kellett győzködni. Még minket lányokat sem. 

A csajokkal még az esti program előtt elmegyünk shoppingolni. Perrienek kell találnuk egy csini rucit, mert holnap lesz az évfordulójuk Zaynnel. Sophia szerint valami sexyvel kell, hogy elő álljon. Szerintem meg pont, hogy nem, mert az évfordulóknak az a lényege, hogy a szerelmes pár együtt töltsön egy szép napot. De Sophyval nem szabad veszekedni, mert úgy is ő győz. 

Nem vagyok az a nagy vásárlós. Sőt egyenesen utálok üzletből üzletbe mászkálni, s közben idióta ruhákat próbálni. Sose voltam az a lány, aki odáig volt a vad, rikító sminkekért, az emberből alig takaró mini ruhákért és a magas sarkúkért. Azokat egyenesen gyűlölöm. De, mint mindenre erre is rávettek. 

Tizenegykor véglegesen rávettem magam, hogy kikeljek az ágyamból. Elkezdtem készülődni. A szokásos fekete színű ruhákat vettem fel. Nem mintha nagyon lenne más szín a szekrényemben. Néhol elő fordul egy kis barna vagy vaj szín, de a fekete a legjellemzőbb. Nem is tudom mikor vagy inkább kitől válhattam ennyire sötétté és egyhangúvá. Ja.... De megvan! Apámtól meg a kis ügyeitől. De ebbe most inkább nem mennék bele. Elég annyit tudnotok, hogy érdekes múltam volt. 

Mire észbe kaptam már el voltam készűlve. Az ágyamon ülve meredtem a semmibe. A csengő idegesítő sípolására lettem figyelmes. Leszaladtam ajtót nyitni, mert azt hittem megjöttek a Eleanorék. De, amint kinyitottam nem az várt, amire gondoltam. Egy csomag hevert a földön, rajta vörös nyomtatott nagy betűkkel a nevem volt felírva. Lehajoltam érte és visszamentem vele a szobámba. Kicsit gondolkodtam rajta, hogy kinyissam-e vagy sem. Fúrdalt a kívácsiság, hogy mi lehet benne, de ugyan akkor féltem is. Mivel a kíváncsiságom erősebb bármely más érzésemnél elkezdtem kinyitni. Egy kis boriték volt a csomag tetején. Óvatosan feltéptem a borítékot és kihúztam a kis cetlit.

Tudom kíváncsi vagy, hogy ki is vagy valójában. Miért kellett már megint kőltöznetek, apád tititkos telefonjaira és dolgaira, a gyorsan szerzett barátokra. Tényleg azok, akiknek mondják magukat? Kicsi korodból az olyan dolgokra, amire nem akarsz emlékezni. Miért történtek azok meg veled? Vajon bízhatsz bárkiben? Válaszolok helyetted. Nem!  Nem bízhatsz meg senkiben. Még a saját családodban sem! De miért? Ezt egyenlőre nem mondhatom el,de megígérhetem, hogy hamarosan megtudod. De, ha ezt elmondanod bárkinek is... Nem teszek annak érdekében semmit, hogy meg tudd az igazságot, és ne élj vakságban.

                                                                                      Csókoltat: "A"

Remegő kezekkel tartottam az aprócska cetlit. Többször elolvastam egymás után a sorokat, hogy biztos az van e odaírva, amit az eszem idáig nehezen, de felfogott. Nem tudom, hogy mit higyjek. Nem tudom mit csináljak. Össze vagyok zavarodva. Ki ez az "A"? Mit akar tőlem?  Honnan tud ennyi mindent rólam? Miért mondja, hogy nem bízhatok meg még a családomban sem? A barátaimnak mi köze van ehhez az egészhez? Nem értek semmit... Kérdések sokasága kavarog a fejemben, de egyikre se tudom a választ. Hihetek egyáltalán egy vad idegennek?  Az is lehet, hogy valaki csak szórakozik velem... Nem! Ha valaki szórakozásból írta volna, nem tudna rólam ennyit. 

Megint csöngettek. A dobozt el süllyeztem az ágyam alá.

Lassan kullogok le a lépcsőn. És ráérősen nyitom ki az ajtót. 

- Na végre, hogy kinyitod ezt a szart. - Trappoltak be a lakásba barátnőim. 

- Nektek is sziasztok. - Mormoltam az orrom alatt. 

Már vagy öt üzletet végig jártunk a Harrod's -ba és Pezz még mindig nem találta meg a megfelelő ruhát. 

- Az az a ruha! - Ugrált örömében és elkezdett rohanni egy gyönyörű szép spagetti pántos vörös ruha felé. Nagyon egyszerű volt, de ugyanakkor elegáns is. Nem volt az a túl kihívó, túl rövid. Pont tökéletes. Ezt talán még én is elfogadtam volna. Perrie kijött a próba fülkéből és mintha ráöntötték volna a ruhát, minden passzolt. A méret,  a szín, a forma. Minden. 

- Köszönöm csajok, hogy eljöttetek velem, sokat segítettetek. Tényleg. - Hálálkodott a vöröske. 

- Te jó ég... Már ennyi az idő?  Sietnünk kell külőnben lekéssük a filmet! - Sipította Eleanor. Minden cuccunkat megfogva indultunk a mozi felé. A fiúk meg egy lány már ott vártak a bejáratnál. Várjunk... Lány?  Ki az?  Nem emlékszek, hogy ő róla bárki egy szót is szólt volna. Mindegy nem ez a dolog a nap fő pontja. 

- Nézzétek Harry hozta magával azt a lotyót. - Undorodott el Sophia. Ezek szerint ők nem szeretik. A fiúkon is látszik, hogy nincsenek odáig meg vissza. Köszöntem nekik egy-egy öleléssel és puszival, majd oda battyogtam Niallhoz. Szegény mindig egyedül marad. Pedig olyan jófej meg minden. Nagyon jó barát. Talán vele vagyok a legjobb viszonyban Harryn kívül. Bementünk a terembe, elfoglaltuk a székeket. Niall és Harry közt kaptam helyet. A félelmetesebb részeknél a Szöszihez bújtam, ami alatt Mia álandóan sikított. 

- Ha legközelebb moziba jövünk és Mia is itt lesz én tuti nem jövök. Kibírhatatlan ez a csaj! - Suttogta Nialler a fülembe. 

- Egyet értek. - Nevettem fel. 

First chapter

- A házi feladat pedig páros munka lesz. Mindenki a mellette ülővel fog dolgozni. A feladat pedig Arthur királyról írni egy  4 oldalas esszét.- Sétált körbe-körbe Mr.  Norton. Az állam a földet verdeste. Nem elég, hogy egy négy oldalas esszét kell beadnom a hétvégéig, még ezzel a tökfejjel is együtt kell dolgoznom. Bár van egy olyan sejtésem, hogy egyedül kell dolgoznom. Megszólalt a csengő. Végre. Mindenki megfogta a cuccát és rohant ki a teremből. Én szokás szerint, mint mindig az utolsó voltam.

- Ne siessen ennyire Styles!  Ugye tudja, hogy ennek a házi dolgozatának ötösnek kell lennie különben meg bukik. - Vállat vonva ment ki ő is. Én is indultam volna ki, de engem is meg állított.- Ön pedig ne csinálja meg helyette!
- Nem is akartam Tanár Úr. Mellesleg nem lehetne más párom?
- Nem lehet sajnálom. - Rázta meg a fejét.
Vállamra vettem a táskámat és csalódottan lépkedtem ki az ajtón. A folyosón sétáltam a szekrényem felé.
- Danielle, várj. - Rohant felém Sophia.
- Szia. - Mosolyogtam rá kedvesen. - Mi történt?
- Hallottam Harry a párod. - Semmit mondó arc kifejezésemet látva elkezdett nevetni, majd mikor megvilágosodtam újra elkezdett beszélni. - Ha látnád ilyenkor magadat. - Nevetett tovább. - Mindegy. Szóval amit akartam, hogy ugye te is jössz a kirándulásra?
- Milyen kirándulás? - Értetlenkedtem.
- Jah, tényleg neked ez az első napod. Szóval lesz egy kirándulás a jövő hónap legelső hetén, ami nem jelent mást, hogy két hét múlva lesz. Mondd, hogy eljössz. - Nézett rám kiskutya szemekkel. - Ez a kirándulás olyan lesz, mint egy tábor.  Egy hetes lesz. - Hadarta tovább.
- Még átgondolom, de köszönöm, hogy szóltál.
A szekrényemhez érve a kóddal babráltam, mikor egy ismerős kéz rácsapott, mitől könnyedén kinyílt. Elsuttogtam egy "köszönömöt" , s bepakoltam a könyveimet, majd kivettem amik a következő órámra kellenek. Harry még mindig ott állt a szekrényeknek támaszkodva, s engem figyelt egy széles vigyorral. Folytonos bámulása eléggé zavaró volt, így lesütöttem szemeimet. Elakartam menni, de csuklóm köré fonta ujjait.
- Tetszik, ahogy zavarba jössz. - Még mindig ott éktelenkedett arcán az a kaján vigyor. Csak most tűnt fel milyen szép szemei vannak. - Azt akartam mondani, hogy remélem tudod a dolgod.
- Oh hát persze. Megcsinálom a SAJÁT esszémet és beadom.
- Nem. Megírod jól azt a rohadt fogalmazást és ráírod az ÉN nevemet is! - Kezdett egyre dühösebb lenni.
- Azt várhatod!  Nem képzeled, hogy megcsinálom helyetted is a munkát. - Köptem a szavakat, mivel magamat is megleptem a hirtelen jött önbizalomtól.  - Most meg ha megbocsájtasz órára kell mennem. - Rántottam ki a kezemet fogásából.

***

Haza érve felbaktattam a szobámba a táskámat ledobtam a földre én meg az ágyamra borultam. Eszméletlen, hogy a legelső napom, hogy kiszívta minden energiámat.
Kicsit elszundítottam, s mire felkeltem kint már sötét volt. Felültem az ágyamon, felvettem a szemüvegemet és az ölembe vettem a laptopomat. Kerestem valami jó kis izgalmas legendát Arthur királyról és a kerek asztal lovagjairól. Elolvastam és utána elkezdtem leírni a gondolataimat egy fogalmazáshoz méltóan. Kicsit kezdtem álmosodni, de nem akartam lefeküdni, mert ez után még van más házim is. Lebattyogtam a konyhába és csináltam magamnak egy jó erős kávét és visszamentem a "munkámhoz".
Sokat gondolkodtam azon, hogy Harry nevét még is ráírom a lapra. Lehet megérdemelné a bukást, de akkor a lelkiismeretem nem hagyna nyugodni és magamat hibáztatnám.
"... Készítette: Danielle Adams és Harry Styles"
Az utolsó két szót gondolkodva de leírtam. Gyorsan kinyomtattam a szöveget, majd össze tűztem és beraktam a táskámba a töri cuccom közé. Visszaültem a gépem elé és elkezdtem csinálni a többi leckémet, de előtte egy jó nagyot kortyoltam a bögrémből. A keserű folyadék kellemesen folyt vègig a torkomon.
Lassan de befejeztem a dolgomat,levettem a szemüvegemet - , amit a tanuláshoz használok nyílvánosan nem szeretek benne mutatkozni, mert égőnek és rondának tartom ezért is csak itthon hordom - és befeküdtem a meleg, puha ágyamba. Alig csuktam le szemeimet már csörgött is az ébresztőórám. Egy morgással nyugtáztam magamban, hogy suliba kell mennem. A szokásos reggeli teendőimet elvégeztem, - sokkal lassabban - majd bementem kishúgom szobájába, hogy köszönjek neki. Hope még mélyen aludt, így csak az arcára adtam egy cuppanós puszit.

Prológus

- Dani kész vagy?  Anyáék rád várnak.- Bólintottam aprót kishúgom felé. Nagy mosollyal az arcán ugrándozott ki az ajtón. Egy nagy sóhajjal mentem én is Hope után, ezzel magam mögött hagyva a múltamat a szép emlékekkel együtt.
A szüleim a kocsiban ülve vártak rám, hogy végre indulhassunk. Beszálltam a hátsó ülésre és apa  indította is az autót.
Nem akartam elköltözni, hisz ebben a házban éltem, amióta az eszemet tudom. Eszméletlen sok emlék fűz Holmes Chapelhez.

***

Reggel korán felkeltem, hogy véletlenül se késsek el a legelső napomról az új iskolában.
Az ágyból kipattanva a fürdőbe mentem. Gyorsan megmostam a fogaimat, egy alap sminket felkentem az arcomra és kifésültem hajamat, amit lomhán hagytam a vállamra omlani. Visszamentem a szobámba, s kerestem egy normális ruhát. A döntésem egy fekete szaggatott farmer, egy ugyan olyan színű topp és egy kötött pulcsi volt. Lementem a konyhába, ahol egy-egy puszival köszöntem anyának és apának meg a házvezető nőnknek, Margaretnek. Leültem az asztalhoz, ahol már gőzölgött, Margaret által készített reggelim és kávém. Nagyon sokat segít és ezért hálás vagyok neki. A szüleim mindig dolgoznak, most is csak egy kivételes eset, hogy még itthon vannak.
Gyorsan elpusztítottam az elém készített ételt és megittam a kávém. Felmentem a táskámért, de már rohantam is vissza. Felkapkodtam a lábamra a fekete csizmámat és indultam is a kocsimhoz. Még időben voltam, szóval nem siettem. 

Mikor leparkoltam, óvatosan szálltam ki az autóból, hogy még véletlenül se essek hanyatt a jeges úton. Igen ezt utálom a télben, hogy minden csúszik, bár kiskoromban imádtam csúszkálni, de mára... Hogyis mondjam... Kinőttem belőle.
A suli kapujához érve megtorpantam. Talán most jutott el a tudatomig, hogy új suli, új emberekkel és új különcködőkkel. Szuper a kedvenceim! A gondolat menetem végén tovább mentem. Megkerestem az igazgatóit. Már több perce bolyongtam a folyosókon, mikor szembe jött velem egy tetőtől-talpig feketében lévő, körülbelül velem egy idős lány.
- Bocsi, meg tudnád mutatni, hol az igazgatói?- Kérdeztem félve.
- Persze gyere utánam. - Intett maga után én meg követtem. - Szóval új vagy itt? - Aprót bólintottam. - Oh, de hülye vagyok...- Csapott a fejére.- A nevem Sophia, Sophia Smith. - Nyújtotta felém a kezét. Illedelmesen elfogattam.
- Danielle Adams. - Mosolyogtam rá kedvesen.
- Nos itt lennénk. Remélem találkozunk még Danielle.
- Biztosan és köszönöm.

Az igazgatótól megkaptam az órarendemet meg mindent, ami szükséges. Már csak a termet kéne megtalálni, ahol kezdek az első órámon, ami nem más mint töri. Párszor végig jártam az épületet és rájöttem jobbról-balra van a számozás. Így már könnyebben megtaláltam a keresett termet. Mikor beléptem minden szem rám szegeződött. A tanártól elnézést kértem mielőtt bemutatkoztam volna.
- Keressen magának egy üres helyet. - Mutatott a padok felé Mr. Northon. A legelső sorban nem ült senki, mintha csak az én sulimba lennénk ott is csak azért ültek az első padokban, mert oda ültem - mivel ott jobban tudok figyelni - és általában azon az órán velem lévő barátaim is mellém ültek. Az óra felénél jártunk, mikor nyílt az ajtó és egy srác lépett be rajta. Tetőtől-talpig feketében volt, a pólója feszült kidolgozott felső testén. Karján látszódtak a tetoválásai, de innen egyet se tudtam megnézni úgy. Göndör haja összevissza ált. Nem csodálom hisz állandóan azt piszkálta.
- Köszönöm, hogy megtisztel jelenlétével Mr. Styles így óra kellős közepén. - Bosszankodott a tanár, bár nem tűnt annyira mérgesnek. Biztos mindennapi eset.
- Ezt nem kell megköszönnie. - Indult meg hátra közben saját magán nevetve.
- Nem Styles. Itt maradsz az első sorban Ms. Adams mellett.
Ez szuper!  Rögtön az első napon megkapom ezt a parasztot padtársnak. Marha jó!

Előre látom, hogy nem lesz könnyű beilleszkednem.