2014. dec. 31.

Second chapter: A titkos csomag I.



Egy hét telt el mióta elköltöztünk Holmes Chabelből. Ami azt illeti elég jól beilleszkedtem. Ebben nagyon nagy szerepet játszott Sophia, Eleanor és Perrie is. Nagyon kedvesek, de ugyan akkor van bennük valami más. Valami megfogalmazhatatlan érzés van bennem, amikor velük vagyok. Persze, ha nem a pasiuk nyakán csimpaszkodnak. Őket nem nagyon ismerem csak a nevüket jegyeztem meg az első találkozásról. Nos, Harry... Vele elég bonyolult a kapcsolatunk. Sokszor furcsán viselkedik, de ez ellenben, mondhatni normális, vicces és jófej, de benne is van valami titokzatos, ami arra sarkall, hogy jobban megismerhessem őket. 

Mára megbeszéltük, hogy este elmegyünk közösen moziba. Van egy új film, amibe mindenki rögtön beleegyezett és egy jó alkalom, hogy jobban  megismerhessem a srácokat. A választott film egy horror, de senkit nem kellett győzködni. Még minket lányokat sem. 
A csajokkal még az esti program előtt elmegyünk shoppingolni. Perrienek kell találnuk egy csini rucit, mert holnap lesz az évfordulójuk Zaynnel. Sophia szerint valami sexyvel kell, hogy elő álljon. Szerintem meg pont, hogy nem, mert az évfordulóknak az a lényege, hogy a szerelmes pár együtt töltsön egy szép napot. De Sophyval nem szabad veszekedni, mert úgy is ő győz. 
Nem vagyok az a nagy vásárlós. Sőt egyenesen utálok üzletből üzletbe mászkálni, s közben idióta ruhákat próbálni. Sose voltam az a lány, aki odáig volt a vad, rikító sminkekért, az emberből alig takaró mini ruhákért és a magas sarkúkért. Azokat egyenesen gyűlölöm. De, mint mindenre erre is rávettek. 
Tizenegykor véglegesen rávettem magam, hogy kikeljek az ágyamból. Elkezdtem készülődni. A szokásos fekete színű ruhákat vettem fel. Nem mintha nagyon lenne más szín a szekrényemben. Néhol elő fordul egy kis barna vagy vaj szín, de a fekete a legjellemzőbb. Nem is tudom mikor vagy inkább kitől válhattam ennyire sötétté és egyhangúvá. Ja.... De megvan! Apámtól meg a kis ügyeitől. De ebbe most inkább nem mennék bele. Elég annyit tudnotok, hogy érdekes múltam volt. 
Mire észbe kaptam már el voltam készűlve. Az ágyamon ülve meredtem a semmibe. A csengő idegesítő sípolására lettem figyelmes. Leszaladtam ajtót nyitni, mert azt hittem megjöttek a Eleanorék. De, amint kinyitottam nem az várt, amire gondoltam. Egy csomag hevert a földön, rajta vörös nyomtatott nagy betűkkel a nevem volt felírva. Lehajoltam érte és visszamentem vele a szobámba. Kicsit gondolkodtam rajta, hogy kinyissam-e vagy sem. Fúrdalt a kívácsiság, hogy mi lehet benne, de ugyan akkor féltem is. Mivel a kíváncsiságom erősebb bármely más érzésemnél elkezdtem kinyitni. Egy kis boriték volt a csomag tetején. Óvatosan feltéptem a borítékot és kihúztam a kis cetlit.

Tudom kíváncsi vagy, hogy ki is vagy valójában. Miért kellett már megint kőltöznetek, apád tititkos telefonjaira és dolgaira, a gyorsan szerzett barátokra. Tényleg azok, akiknek mondják magukat? Kicsi korodból az olyan dolgokra, amire nem akarsz emlékezni. Miért történtek azok meg veled? Vajon bízhatsz bárkiben? Válaszolok helyetted. Nem!  Nem bízhatsz meg senkiben. Még a saját családodban sem! De miért? Ezt egyenlőre nem mondhatom el,de megígérhetem, hogy hamarosan megtudod. De, ha ezt elmondanod bárkinek is... Nem teszek annak érdekében semmit, hogy meg tudd az igazságot, és ne élj vakságban.

                                                                                      Csókoltat: "A"

Remegő kezekkel tartottam az aprócska cetlit. Többször elolvastam egymás után a sorokat, hogy biztos az van e odaírva, amit az eszem idáig nehezen, de felfogott. Nem tudom, hogy mit higyjek. Nem tudom mit csináljak. Össze vagyok zavarodva. Ki ez az "A"? Mit akar tőlem?  Honnan tud ennyi mindent rólam? Miért mondja, hogy nem bízhatok meg még a családomban sem? A barátaimnak mi köze van ehhez az egészhez? Nem értek semmit... Kérdések sokasága kavarog a fejemben, de egyikre se tudom a választ. Hihetek egyáltalán egy vad idegennek?  Az is lehet, hogy valaki csak szórakozik velem... Nem! Ha valaki szórakozásból írta volna, nem tudna rólam ennyit. 
Megint csöngettek. A dobozt el süllyeztem az ágyam alá.
Lassan kullogok le a lépcsőn. És ráérősen nyitom ki az ajtót. 
- Na végre, hogy kinyitod ezt a szart. - Trappoltak be a lakásba barátnőim. 
- Nektek is sziasztok. - Mormoltam az orrom alatt. 

Már vagy öt üzletet végig jártunk a Harrod's -ba és Pezz még mindig nem találta meg a megfelelő ruhát. 
- Az az a ruha! - Ugrált örömében és elkezdett rohanni egy gyönyörű szép spagetti pántos vörös ruha felé. Nagyon egyszerű volt, de ugyanakkor elegáns is. Nem volt az a túl kihívó, túl rövid. Pont tökéletes. Ezt talán még én is elfogadtam volna. Perrie kijött a próba fülkéből és mintha ráöntötték volna a ruhát, minden passzolt. A méret,  a szín, a forma. Minden. 
- Köszönöm csajok, hogy eljöttetek velem, sokat segítettetek. Tényleg. - Hálálkodott a vöröske. 
- Te jó ég... Már ennyi az idő?  Sietnünk kell külőnben lekéssük a filmet! - Sipította Eleanor. Minden cuccunkat megfogva indultunk a mozi felé. A fiúk meg egy lány már ott vártak a bejáratnál. Várjunk... Lány?  Ki az?  Nem emlékszek, hogy ő róla bárki egy szót is szólt volna. Mindegy nem ez a dolog a nap fő pontja. 
- Nézzétek Harry hozta magával azt a lotyót. - Undorodott el Sophia. Ezek szerint ők nem szeretik. A fiúkon is látszik, hogy nincsenek odáig meg vissza. Köszöntem nekik egy-egy öleléssel és puszival, majd oda battyogtam Niallhoz. Szegény mindig egyedül marad. Pedig olyan jófej meg minden. Nagyon jó barát. Talán vele vagyok a legjobb viszonyban Harryn kívül. Bementünk a terembe, elfoglaltuk a székeket. Niall és Harry közt kaptam helyet. A félelmetesebb részeknél a Szöszihez bújtam, ami alatt Mia álandóan sikított. 
- Ha legközelebb moziba jövünk és Mia is itt lesz én tuti nem jövök. Kibírhatatlan ez a csaj! - Suttogta Nialler a fülembe. 
- Egyet értek. - Nevettem fel. 

4 megjegyzés:

  1. Kedves Danielle!
    Nagyszerű író vagy és nagyszerű ember! Senki kedvéért ne hagyd abba az írást! Ne nekünk írd hanem magadnak. A történet nagyon jó és tetszik, ahogy külső szemmel ítéled meg a fiúkat. Igaz rajongói szemmel látod a dolgokat mégsem vagy elfogult. Van benne izgalom és egy selytelmes köd amelytől kiszámíthatatlan lesz az egész. A különös doboz nagyon érdekel. Neked köszönhetően várom a szerdákat. XD
    B.Ú.É.K.!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Sarah!
    Neked is nagyon Boldog Új Évet Kívánok!
    Köszönöm, hogy elolbastad a részt és kommenteltél is. Ez sokat jelent számomra. Tudom, hogy nem kéne mások véleményével foglalkoznom, de azért még is érdekel, amit gondolnak a blogról és rólam. Ezen sajnos nem tudok változtatni. Ellentétben a történettel.
    XoXo~DN

    VálaszTörlés
  3. Szerintem mindenképp folytasd ezt a történtet! Nekem nagyon,de nagyon tetszik. Kiválóan írsz. Még ha páran nem is komiznak,attól még tetszik nekik is a történet. Csak ugye vannak lusta emberek,akik nem veszik a fáradságot,hogy legalább egy pár sort begépeljenek. Persze tisztelet a kivételnek. De nem bántásból mondom,senki meg ne sértődjön. De visszatérve a részhez,fantasztikus lett. Csak így tovább. Legyen sok-sok ihleted, drága írónőm! xoxo <3

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a kommentedet kedves Viviii <3 Ez sokat jelent, hogy más is olvassa a blogot nem csak egy személy. Köszönöm!
    XoXo~DN

    VálaszTörlés