7. fejezet

~ Két hónappal később ~


- Harry! Menj haza aludd ki magad és utána gyere vissza. - guggolt le elém és fogta meg vállamat Zayn.
- Nem míg nem tudok róla semmit! - arcom még mindig a tenyerembe volt temetve.
- Figyelj lassan három napja nem aludtál, ez nem mehet így tovább. Menj aludd ki magad vagy legalább ha nem mész haza akkor ülj föl egy székre és próbálj meg ott.
- Nem! - parancsoltam rá. Vissza helyeztem homlokomat a térdemre. Az emlékek újra meg újra lejátszódtak a fejembe. Mikor az nap elment és az az ideg beteg elrabolta és bántotta. Egyszerűen nem tudtam és még most se tudom, hogy volt képes bántani. A hideg kövön feküdt egy nagy vér tócsa közepén mozdulatlanul. Minden az én hibám ha elmondtam volna neki amit szeretett volna tudni, hogy egy vámpír vadász vagyok ahogy a banda többi tagja is, ez az egész meg se történt volna. Hirtelen felkaptam a fejem az ajtó nyitódásra. Az orvos jött ki.
- Doktor úr, hogy van? - érdeklődve álltam fel a földről.
- Most még életben van. De a holnapot már nem hiszem, hogy túl éli. Nagyon válságos az állapota. Több bordája is eltört, a szúrások nem tettek semmilyen kárt a vér hiányt kivéve. - mire eljutott az agyamig amit az orvos mondott azt vettem észre megint a földön ülök és könnyeim újból arcomat áztatták. Ez volt az utolsó emlékem utána se kép se hang. Másnap kinyitottam a szemem elég homályosan láttam majd kitisztult minden.
Egy kórházi szobában voltam. Hirtelen kipattantam az ágyból és Hannah szobája elé vettem az irányt.
- Hé várj! - fogott meg valaki hátulról.
- Mi az? - fordultam meg. A fiúkkal találtam magam szembe.
- Már épp ideje volt felkelned. - röhögte el magát Louis.
- Miért hány óra? - néztem rájuk.
- Elmúlt dél.
- Micsoda? Egyáltalán, hogy kerültem abba a szobába? - néztem rájuk értetlenül.
- Tegnap nagyon megviselt téged amit az orvos mondott és zokogtál így a doki eldöntötte ad neked altatót. - magyarázta Liam.
- Hogy van? - kérdeztem.
- Szuperül téged vár. - mondta Zayn és egy biztatóan mosolygott, hogy mennyek be hozzá. Elindultam. Mikor benyitottam Ő ott volt, mint ha nem történt volna vele semmi az elmúlt napokban.
- Harry jól vagy? - ült fel az ágyába. Persze lehetett rajta látni, hogy fáj neki az oldala  de közel se annyira mint ahogy tegnap behozta a mentő. - Harry minden rendben?
- Ja igen csak jó újra látni. És te, hogy vagy? Fáj valamid?
- Még egy kicsit az oldalam de semmi más. Nem akarnál ide jönni és becsukni az ajtót?
- Ja de. - csuktam be az ajtót és oda ültem mellé az ágyra. - Figyelj én nagyon sajnálom, az nap nem szabadott volna elengednem téged. El kellett volna mondanom az igazat. De féltem a reakciódtól, hogy félni fogsz tőlem. És azt hittem..... - folytattam volna  a mondani valómat de ajkait az enyémnek tapasztotta. Nyelveink öröm táncot jártak. Jó volt újra a kezembe tartani és tudni, hogy nem haragszik rám.
- Tudok mindent. - szakította meg csókunkat. - Jake mindent elmondott. Rólatok és magáról is.
- Akkor nem haragszol? - néztem szemeibe.
- Hogy haragudhatnék rád? - válaszoltam volna, de elvesztem a mámorító csókjába.

6. fejezet

~ Másnap reggel Hannah szemszöge ~

Mikor felébredtem láttam nem vagyok egyedül. A mellettem levő fiú még nagyban alszik ezért halkan kikeltem az ágyból. Felvettem a szétdobált ruháinkat abból a sajátjaimat fel is vettem és lementem a konyhába reggelizni. Elővettem egy tányért, tejet és müzlit. Oda mentem a pulthoz és nyugodtan megettem. Telefonom pittyegésére lettem figyelmes mi szerint üzenetem jött.
 '' Hamar leléptél  a buliból. Nem tetszett? Na mindegy is. Ma nem hiszem, hogy haza megyek ahogy Liam se és Louis se. És ahogy láttam Niall is becsajozott szóval megyünk mikor megyünk. A házat nem leégetni :D . Puszi Zayn. ''
Unatkoztam. Inkább felmentem Harryhez nézni ahogy alszik persze fájdalom csillapítót is vittem magammal. Most biztos azon gondolkodtok nekem miért nem fáj a fejem hisz másnapos vagyok. Nos az igazság az tegnap tényleg ittam, de nem sokat ahhoz, hogy megártson. Igen este kicsit megjátszottam magam. Azt nem tudom miért de lehet csak Harryvel akartam lenni. Leültem az ágy mellé és néztem ahogy alszik.

~ Harry szemszöge ~

Már egy ideje fent vagyok de úgy döntöttem nem kelek fel inkább nézem a mellettem ülő lányt. Egy pillanatra nem nézett rám oda hajoltam hozzá és ajkaimat az övére tapasztottam.
- Nem szeretem ha néznek miközben alszom. - mosolyogtam rá.
- Nem baj. Tessék hoztam fájdalom csillapítót. - nyújtotta át.
- Nem kérek köszi.
- Akkor tegnap csak megjátszottad magad?
- Mint ha te nem ugyan azt csináltad volna. - fojtottam vissza a nevetést.
- Akkor mind a ketten józanok voltunk és nem csak a pia beszélt belőlünk. - csókolt meg.
- Biztos, hogy ezt akarod? - néztem rá.
- Persze. Miért te nem akarod? - ült vissza.
- Jobban mint te. - kacsintottam. Egy nagy csókcsatába kezdtünk és míg nem fogyott el a levegőnk abba se hagytuk.

5. fejezet

- Nem lehetne halkabban nevetni? - jött oda hozzánk kómás fejjel Zayn. - Hannah, hol voltál tegnap este egy csomószor hívtunk.
- A közeli erdőben voltam futni. - Zayn ahogy kimondtam az erdő szót Harryre nézett. Egy ideig nézték egymást, mint ha olvasnának egymás gondolataiban.
- Hali! Megjöttünk. - üvöltötték el magukat a srácok mikor beléptek az ajtón.
- Sziasztok. - mondtam mi közbe kimentem. Mindegyikőjüket megöleltem és visszamentünk a nappaliba.
- Nem akartok elmenni ma egy buliba? - tette fel a kérdést Liam. Mindenki bólintott miszerint mehetünk.


~ Harry szemszöge ~


- Na milyen? - kérdezte Hannah. Egyszerűen csodálatosan nézett ki. A gyönyörű barna haját hagyta kiengedve, az ezüstös ruhában meg csodálatos. Nem mint ha melegítő cuccban nem lenne az de ez csak bónusz.

- Harry? Hallasz? - ezek a szavak rántottak vissza a valóságba.
- Ja igen. Nagyon szép lettél. - Mindenki kész lett, így elindultunk a buli helyszínére Liam mutatta az utat merre menyünk. Hamar oda értünk hisz párutcányira volt annak az illetőnek a háza ahol a party volt. Bementünk. Pár órát ott voltam táncikáltam, ittam azt mikor meguntam szóltam a többieknek, hogy haza megyek.
- Harry várj! - hallottam meg mögülem egy női hangot. Megfordultam pont az az illető közeledett felém kire egész idő alatt godoltam. - Hova mész? - esett a karjaim közé.
- Nem gondolod, hogy kicsit sok volt?
- Mintha te nem ittál volna eleget. - ezzel nem ellenkeztem, mert tényleg sokat ittam. - Na elmondod hova mész?
- Haza. Nem volt valami nagy szám ez az egész így meguntam. De ha akarsz te is jöhetsz.
- Még szép. Nem hagynálak egyedül. - kacsintott rám.
- Oké. - Mikor haza értünk előszedtem a zsebemből a kulcsot, de mire kinyithattam volna Hannah ajkait az enyémekre tapasztotta és belökött az ajtón. A ruhákat letéptük egymásról és felmentünk az emeletre.


Mint látjátok új fejléce van a blognak amit köszönök Dorina Nagynak

4. fejezet

~ Zayn szemszöge ~

Mikor megláttam a húgomat egy vértócsa közepén feküdni egy világ omlott össze bennem. Oda rohantam hozzá és közbe tárcsáztam a mentőket. A mentősök hamar kiértek feltették a hordágyra Hannah törékeny testét és betették az autóba, gyorsan én is beszálltam és indultunk is. Az orvosok próbálták elállítani a vérzést, de nem sikerült. Kis idő után beértünk a kórházba. Hannaht körbe vették az orvosok és eltüntek vele a folyosó végén. Míg az életéért küzdöttek felhívtam anyát, hogy elmondjam neki mi történt. Megviselte. Sírt nagyon. Befejeztem a beszélgetést anyával felhívtam a srácokat, hogy tudják hol vagyok. Befejeztem a telefonokat addigra kiért az orvos is.
- Maga Mr. Malik?
- Igen én vagyok. Tessék mondani, hogy van a húgom?
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy nagyon sok vért vesztett és nem élte túl.
- Ez nem lehet. - rogytam le a földre.
- Részvétem. - és elment
- Zayn mi történt haver? - hallottam meg a fiúk hangját, de nem volt erőm fölemelni a fejem csak sírtam, sírtam és sírtam.

~ Hannah szemszöge ~


Hirtelen felriadtam nem tudtam, hogy most élek vagy meghaltam. Az arcom vizes volt a könnyektől. Megnéztem hány óra reggel 6, kint tombol a vihar. Lementem a konyhába egy pohár vízért. Akkorát dörgött az ég még a pohár is kiesett a kezemből.
- Szuper csak én lehetek ennyire ijedős. - gyorsan összetakarítottam a szilánkokat és sikeresen bele tenyereltem egybe hát igen ez is rám vall. Bementem a fürdőbe bekötni a kezemet. Nem volt kedvem vissza feküdni aludni inkább leültem a kanapéra és TV-t néztem épp ment a Spongebob

Mindenki kész?
-Igenis, kapitány!-
HANGOSABBAN!
-IGENIS, KAPITÁNY!!!-
HOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO­OO!!!
Ki lakik odalent, kit rejt a víz?
-SPONGYABOB KOCKA-
Sárga színe és lyuk rajta tíz
-SPONGYABOB NADRÁG-
Kár hogy a levegő csak szobadísz
-SPONGYABOB KOCKA-
De az élet eleme csakis a víz
-SPONGYABOB NADRÁG-
Ki ő?
-KOCKANADRÁG, KOCKANADRÁG, KOCKANADRÁG, SPONGYABOOOB, KOCKANADRÁÁÁÁG!!!- Háhháhháhá
...Spongyabob Kockanadrág?

Kezdte el a lépcső tetejéről énekelni Harry.
- Spongebooooooob. - ugrott a kanapéra. Persze én ezen csak nevettem. - Mi van nem láttál még egy 19 éves fiút egy sárga szivacsot nézni? - kérdezte mosolyogva.
- Nem. - röhögtem el magam.
- Na jól van ezt vissza kapod. Addig foglak csikizni még azt nem mondod, hogy imádlak Harry te vagy a legtökéletesebb fiú a világon és soha többet nem foglak cikizni.
- Úgy se mondom.
- Azt majd meglátjuk. - már fetrengtem a kanapén a röhögéstől.
- Ne kérlek hagyd abba. - könyörögtem neki.
- Mondtam mi a feltétele. - miközben ezt mondta fölém hajolt. Alig volt köztünk 2 centi.
- Jó rendben elmondom. Imádlak Harry te vagy a legtökéletesebb férfi a világon és soha többet nem foglak kicikizni. - egy darabig még fölöttem maradt, mivel azon a kezemen támaszkodott amelyiket elvágtam felszisszentem.
- Mi a baj?
- Ja semmi csak azon a kezemen támaszkodsz amelyiket megvágtam.
- Hogy mit csináltál? - kerekedett ki a szeme.
- Ma reggel lejöttem inni dörgött egy hatalmasat az ég én meg eldobtam a poharat és amikor összeszedtem véletlen beletenyereltem.
- Muta. - vette le a kötést a kezemről. - Úr isten ezt meg kell mutatni egy orvosnak.
- De hogy kell. - ellenkeztem.
- De igen, mert ebből nagyobb bajod is lehet hisz ez nagyon mély vágás.

3. fejezet

Miután befejeztük a vacsorát Harry lent maradt nekem segíteni mosogatni, 

Perrie és Zayn

addig felment az emeletre.

- Figyelj sajnálom ami pár órája történt.

- Semmi baj nem a te hibád. - indultam fel fele.

- Hova mész?

- Felveszem a futó ruhám.

- Oh értem. - gyorsan átöltöztem és elindultam egy közeli erdőbe. Nem nagyon

volt 

kedvem futni inkább csak sétáltam. Már egy ideje csak mentem, mentem és

mentem 

elérkeztem egy öreg torony szerűséghez.

Miközben közelebb mentem az épülethez úgy éreztem valaki figyel. Nem

érdekelt így

bementem. A falra volt valami írva elég nehezen tudtam elolvasni, mert

nagyon elvolt

kenődve ''vámpír'' ezt a szót tudtam csak kiolvasni. Körbe néztem még egy

kicsit és utána

elmentem. Elő vettem a telefonom, hogy megnézzem hány óra ehelyett a nem

fogadott

hívások számát láttam. Zayn 10, Harry 15, Perrie 5. Úgy tettem, mintha nem is

láttam 

volna őket és elindultam haza. Mikor beléptem a házba meghallottam a kedvenc darabomat .
Körbe néztem és megláttam a zongora mögött Harryt. Mivel háttal volt nekem

megfordult a

fejembe, hogy megijesszem, de olyan gyönyörűen játszotta a darabot, hogy

inkább leültem

mellé.

- Te merre voltál? - hagyta abba a zongorázást és felém fordúlt.

- Erre arra. Kicsit elidőztem egy öreg toronynál.
- Milyen öreg torony?
- Ami nem messze van innen erdő annak a közepén
. - Figyelj rám oda soha többet nem szabad menned. SOHA TÖBBET!! -

szorította  

falhoz . Próbáltam ellökni magamtól kevés sikerrel.
- Harry ez fáj! - szóltam rá. A szemébe lehetett látni a dühöt és még valamit. -

Mióta vörös a szemed úgy tudtam, hogy zöld vagy tévednék? - a mondat 

hallatán fogta magát és 

felrohant a szobájába.

Megmasszíroztam a sajgó vállamat közbe bementem a konyhába inni egy pohár vizet.

Felmentem az emeletre és Harry szobája felé vettem az irányt
.
- Bejöhetek? - kérdeztem, de nem jött válasz. - Harry kérlek engedj be. - erre se 

jött válasz 2 percig még ott álltam aztán bementem a szobámba. Gyorsan

lezuhanyoztam és befeküdtem a jó puha ágyba nem sok kellett, hogy elaludjak.



- Figyelj Harry nekem nagyon tetszel és szeretném tudni te, hogy érzel 

irántam? - néztem bele szép zöld szemeibe
- Hannah köztünk soha nem lehet semmi, mert te egy undorító dög vagy akivel 

az ég világon egy fiú se állna le. - kezdett el nevetni. Ez nekem túl sok volt 

fogtam magam berohantam a fürdő szobába elő vettem a szekrényből egy

pengét és elkezdtem egy csíkot húzni a kezemre elég mélyre sikerült, de nem

elég mélyre így mind a kettő combomba is bele mélyeztettem és,hogy biztos

halál legyen a másik kezembe is belevágtam a kő már csurom vér volt és

éreztem, hogy kezdem elveszíteni az eszméletemet

- Hannah kis húgom mit tettél magaddal? - hallottam meg Zayn hangját de

már késő volt minden elsötétült se kép se hang.

2. fejezet

Mikor megérkeztünk a ház üres volt.

- A fiúk?

- Mindenki haza utazott a családjához majd csak holnap jönnek vissza.

- Oksi. Perrie átjön ma este?

- Igen. Gyorsan eszünk valamit és megyek érte.

- Nekem jobb ötletem van. Menny érte most és vacsizzunk hármasban addig összedobok valamit.

- Megtennéd?

- Persze.

- Köszönöm. Majd jövünk.

- Okés, nem kell sietni. - mosolyogtam. Neki álltam spagettit főzni és muffint sütni.

- Hali megjöttem. - kiabált valaki az ajtótól.

- Gyorsan megjártad.

-Mit jártam meg gyorsan?

- Harry, azt hittem Zayn jött vissza ilyen hamar.

- Hmm mi ez a fini illat?

- Spagetti és muffin.

- Ha már neki álltál főzni kapok egy ölelést? - vettem fel egy marék lisztet, oda mentem hozzá, átöleltem és a nyakába szórtam az egyik felét a másikat a hajába. Nagy nevetésbe törtem ki. - Ezt visszakapod! - mondta és elkezdett kergetni. Az egész házat vagy tízszer körbefutottuk mikor oda értem a terasz ajtajához kinyitottam és kifutottam rajta. Eléggé hideg volt mit is várok hisz december van. Már egy ideje kint fagyoskodok és Harry sehol gondoltam visszamegyek a lakásba.

- Most meg vagy. - fogott meg hátulról. Olyan furcsa érzésem támadt hirtelen minden emlék Jakeről visszatért. Újra és újra átéltem azt a bizonyos napot. A havazás térített vissza a való világba. - Londonba leesett az első hó.

Harry felé fordultam, hogy a szemébe tudjak nézni. Gyönyörű zöld szemei ragyogtak, a hajában meg apró hópelyhek voltak. Közeledni kezdtek az ajkaink míg nem egymásba torkolottak.
- Ennek nem kellett volna megtörténnie. - mondtam és berohantam a lakásba. Épp jókor mert hallottam, hogy most állt be Zayn a garázsba. Még jó, hogy a spagetti készen lett ez az egész kergetőzés elött. Gyorsan elpakoltam a muffin hozzávalókat a tésztáját kiöntöttem és feltakarítottam, szettem elő tányérokat is és leültem pihenni. Ilyen gyorsan még életemben nem takarítottam. A pihenésemet Pezz zavarta meg.
- Szia Hannah!
- Szia Perrie! Hogy vagy?
- Köszi jól és te?
- Voltam már jobban is, de most erről nem szeretnék beszélni.
- Rendben. Húú ezt te csináltad?
- Igen, mondtam Zaynnek, hogy mennyen el érted addig főzök valamit és ez lett belőle. Ja és nem 3-an vagyunk hanem 4-en.
- Miért? - kérdezte Zayn.
- Miután te elmentél nem sokkal utánad jött meg ő is.

1. fejezet

- Szerettelek te meg csak itt hagytál! SZERETTELEK! Érted mit jelent ez? ÉRTED? Elállt tőled a lélegzetem és.. - csuklott el a hangom. - És elszorult a torkom, mikor láttalak. Végre ráébredtem, hogy te sosem szerettél és sosem éreztél irántam úgy, mint én irántad. - a könnyek, mint a vízesés zúdultak a szememből.
- Hannah kérlek ne csináld ezt nagyon jól tudod, hogy szeretlek. - visszakozott Jake.
- Ha annyira szeretnél nem csaltál volna meg a legjobb barátnőmmel és még ki tudja hány csajjal. -  nem bírtam tovább szinte már ordítottam vele, de megérdemelte. Nem akartam tovább hallgatni, inkább haza futottam. Mikor haza értem berontottam a lakásba és bezárkóztam a szobámba. Anyu nem értette, hogy mi történt, de ez így jobb is. Próbált bejönni a szobámba, de nem engedtem neki, se senkinek. 3 nap után még mindig nem voltam hajlandó elhagyni a szobámat.
- Hannah kérlek engedj be. - hallatszott az ajtó túlsó feléről a bátyám hangja. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és kinyitottam az ajtót. Mikor kattant a zár rögtön nyitott is be és karjai közé szorított a könnyes arcomat mellkasába fúrtam és viszonoztam az ölelést. Jól esett,hogy itt van velem, mert az utóbbi 3 évben alig találkoztunk, hisz ő híres lett. - Pakolj össze pár ruhát, szedd össze magad és induljunk. - suttogta a fülembe.
- Zayn még is hova mennénk? - bújtam ki az öleléséből.
- Jössz velem Londonba.
- Nem!
- De igen és vagy elkezdesz készülődni vagy így jössz ahogy vagy? - nézett rám komolyan.
- Rendben kint várj meg.
- Oké, de siess, mert fél óra és indul a gép.
                                                                 *
                                                                 *
                                                                 *
Még életembe nem jártam Londonba, de mit ne mondjak valahogy jobbnak képzeltem ezt az egészet.
- Figyu. Miért  kellett eljönnöm otthonról?
- Mikor anya felhívott, hogy eléggé magad alatt vagy úgy gondolta jobb lenne neked egy kis kiruccanás innen jött az ötlet, hogy hozzánk költözhetnél.
- Mármint hozzád és...
- Hozzám és a bandához.
- Hurrá ez szuper. - forgattam meg szemeimet.
- Amúgy nem mondanád el miért nem voltál hajlandó kijönni a szobádból napokig?
- Nem szeretnék róla beszélni.
- Rendben de ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz?
- Persze. - küldtem felé egy mosolyt.