4. fejezet

~ Zayn szemszöge ~

Mikor megláttam a húgomat egy vértócsa közepén feküdni egy világ omlott össze bennem. Oda rohantam hozzá és közbe tárcsáztam a mentőket. A mentősök hamar kiértek feltették a hordágyra Hannah törékeny testét és betették az autóba, gyorsan én is beszálltam és indultunk is. Az orvosok próbálták elállítani a vérzést, de nem sikerült. Kis idő után beértünk a kórházba. Hannaht körbe vették az orvosok és eltüntek vele a folyosó végén. Míg az életéért küzdöttek felhívtam anyát, hogy elmondjam neki mi történt. Megviselte. Sírt nagyon. Befejeztem a beszélgetést anyával felhívtam a srácokat, hogy tudják hol vagyok. Befejeztem a telefonokat addigra kiért az orvos is.
- Maga Mr. Malik?
- Igen én vagyok. Tessék mondani, hogy van a húgom?
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy nagyon sok vért vesztett és nem élte túl.
- Ez nem lehet. - rogytam le a földre.
- Részvétem. - és elment
- Zayn mi történt haver? - hallottam meg a fiúk hangját, de nem volt erőm fölemelni a fejem csak sírtam, sírtam és sírtam.

~ Hannah szemszöge ~


Hirtelen felriadtam nem tudtam, hogy most élek vagy meghaltam. Az arcom vizes volt a könnyektől. Megnéztem hány óra reggel 6, kint tombol a vihar. Lementem a konyhába egy pohár vízért. Akkorát dörgött az ég még a pohár is kiesett a kezemből.
- Szuper csak én lehetek ennyire ijedős. - gyorsan összetakarítottam a szilánkokat és sikeresen bele tenyereltem egybe hát igen ez is rám vall. Bementem a fürdőbe bekötni a kezemet. Nem volt kedvem vissza feküdni aludni inkább leültem a kanapéra és TV-t néztem épp ment a Spongebob

Mindenki kész?
-Igenis, kapitány!-
HANGOSABBAN!
-IGENIS, KAPITÁNY!!!-
HOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO­OO!!!
Ki lakik odalent, kit rejt a víz?
-SPONGYABOB KOCKA-
Sárga színe és lyuk rajta tíz
-SPONGYABOB NADRÁG-
Kár hogy a levegő csak szobadísz
-SPONGYABOB KOCKA-
De az élet eleme csakis a víz
-SPONGYABOB NADRÁG-
Ki ő?
-KOCKANADRÁG, KOCKANADRÁG, KOCKANADRÁG, SPONGYABOOOB, KOCKANADRÁÁÁÁG!!!- Háhháhháhá
...Spongyabob Kockanadrág?

Kezdte el a lépcső tetejéről énekelni Harry.
- Spongebooooooob. - ugrott a kanapéra. Persze én ezen csak nevettem. - Mi van nem láttál még egy 19 éves fiút egy sárga szivacsot nézni? - kérdezte mosolyogva.
- Nem. - röhögtem el magam.
- Na jól van ezt vissza kapod. Addig foglak csikizni még azt nem mondod, hogy imádlak Harry te vagy a legtökéletesebb fiú a világon és soha többet nem foglak cikizni.
- Úgy se mondom.
- Azt majd meglátjuk. - már fetrengtem a kanapén a röhögéstől.
- Ne kérlek hagyd abba. - könyörögtem neki.
- Mondtam mi a feltétele. - miközben ezt mondta fölém hajolt. Alig volt köztünk 2 centi.
- Jó rendben elmondom. Imádlak Harry te vagy a legtökéletesebb férfi a világon és soha többet nem foglak kicikizni. - egy darabig még fölöttem maradt, mivel azon a kezemen támaszkodott amelyiket elvágtam felszisszentem.
- Mi a baj?
- Ja semmi csak azon a kezemen támaszkodsz amelyiket megvágtam.
- Hogy mit csináltál? - kerekedett ki a szeme.
- Ma reggel lejöttem inni dörgött egy hatalmasat az ég én meg eldobtam a poharat és amikor összeszedtem véletlen beletenyereltem.
- Muta. - vette le a kötést a kezemről. - Úr isten ezt meg kell mutatni egy orvosnak.
- De hogy kell. - ellenkeztem.
- De igen, mert ebből nagyobb bajod is lehet hisz ez nagyon mély vágás.