10. fejezet

- Na mit is kellett elintézned?
- Az meglepetés lesz. Vége a vallatásnak?
- Igen. - adtam meg magam és hátra dőltem védelmező karjaiba.
- Akkor most én jövök. Merre jártál ma?
- Az erdőben annál az öreg toronynál. - mondtam alig hallhatóan, de ő még is meghallotta. Oda ment az ablakhoz és kinézett rajta majd vissza hozzám.
- Hannah nem meg mondtam, hogy oda ne menj? De! Amúgy is minek mentél oda? - tört ki magából. A hirtelen hangnem változás miatt kicsit összerezzentem.
- Igen megmondtad, de nem tehetek róla, hogy kíváncsi vagyok.
- Rendben de ígérd meg, hogy soha többé nem mész oda. - bólintottam. Hirtelen jött rossz érzés miatt felpattantam és a mosdóba rohantam. Kihánytam a gyomrom által feleslegesnek talált ételt. Kiöblítettem a számat és megmostam fogaimat. Egy pillanatra megakadt a szemem a kis csomagomon és eszembe jutott, hogy már meg kellett volna jönnie. Lehet összefüggésbe van ez a két dolog? Visszamentem a szobába. Csak Harry szuszogását lehetett hallani. Nem akartam felkelteni ezért lementem. Senki nem volt ott. Gondoltam felhívom az egyik barátnőmet Stefaniet. Megkértem, hogy amint lehet hozzon egy tesztet. Legalább senki nem fog minden félét kitalálni, hogy Harry Styles barátnője mit akar egy terhességi teszttel.

- Bármi legyen is ennek az eredménye senki nem tudhatja meg. Oké?
- Rendben.
Megcsináltam. Stefivel a fürdőszobába zárkózva vártuk az eredményt. Valahol legbelül reménykedtem, hogy lesz egy kisbabánk, de ez mellett ott volt a tudat még túl fiatalok vagyunk, hogy felelősséget vállaljunk valakiért.
- Hé, itt vagy?
- Mi?
- Csak nagyon elkalandoztál.
- Ja igen itt. Nézzük meg már biztos kész az eredmény. - a szív alakú nyakláncomat szorongattam minek a kulcsa életem szerelménél van, szó szerint. Kész az eredmény. Terhes vagyok. 3 hónapja. Egy kissé lefagytam.

- Gratulálok! - ölelt át barátnőm ezzel visszarángatva a jelenbe. Mosolyra húztam a számat. - Nyugi lakat a számon. - biztatott. - De ugye tudod, hogy előbb utóbb el kell neki mondanod?
- Persze, de nem most.
- Oké. Van kedvetek eljönni bulizni?
- Ahham. Gyere menjünk ki. - húztam magam után a nappaliba. - Srácok készüljetek, indulunk bulizni. - Stefanieval felmentünk a szobámba és megkerestük magunknak a megfelelő szerelést. Gyorsan megcsináltuk a hajunkat és a sminkünket. Mindenki lent volt és ránk vártak.
- Hova megyünk? - érdeklődtek.
- Tudok egy jó helyet a közelben. - mondta Stef.
- Oké akkor menjünk oda. - karolt át Harry.

Tudtuk, hogy mindenki inni fog ezért inkább gyalog mentünk. A buli nagyon jóra sikerült míg egy személy meg nem jelent.
- Sziasztok. - jött oda hozzánk.

- Szia Taylor. - én csak undorodva integettem neki. - Kicsim hozol még egy pohár vodkát? - bólintottam. Út közben összefutottam egy pár ismerős arccal. A pultostól elkértem a kívánt italt és visszaindultam. Két méterre álltam tőlük mindent láttam. A pohár kicsúszott a kezemből, könnyeim szabad utat kaptak. A hátsó kijárat felé vettem az irányt és hazamentem. Fölrohantam a szobámba és bedőltem az ágyba. Pár óra múlva megjöttek a többiek is. Lementem hát ha Harry is velük van. Meg szeretném beszélni vele ezt az egészet. De csalódnom kellett csak a 4 fiú volt az.

- Sziasztok! Kibuliztátok magatokat?

- Igen. De ti hamar leléptetek. Kerestünk de nem voltatok sehol gondoltuk eljöttetek előbb.

- Szóval elment a buliból? - egy könny csordult ki szememből és visszarohantam a szobámba.

- Bejöhetek? - kukucskált be az ajtómon a bátyám. Letöröltem a könnyeket az arcomról és felé fordultam.

- Gyere.

- Mi a baj húgi? - bújt be mellém a takaró alá.

- Taylor mindent tönkre tett. - dőltem a vállára. - És most, hogy tudom elment a buliból és nincs veletek...

- Cssssss ne sírj. 

Ajtó nyitódásra ébredtem és a göndör fiúm dőlt be az ágyba.

- Haza találtál?

- Igen. Figyelj valamit el kell mondanom. Én és Taylor.... Szóval tegnap este lefeküdtünk.

- Tudom, és köszönöm, hogy őszinte vagy velem, de az lesz a legjobb ha én elmegyek. Holnaptól már nem leszek itt.

9. fejezet

Sziasztok! Egy hónap után újra itt. Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam új részeket. Nem volt ihletem és nagyon sokat is kellett az utóbbi időben tanulnom, de hát kinek nem. Na mindegy is nem szaporítom a szót. Remélem tetszeni fog az új rész. :)

Egy kicsit elidőztem az olvasással elég sok új információt tudtam meg az elmúlt 10 évben történt esetekről, köztük eltűnések, furcsa balesetek stb.... Kintről furcsa zajokat hallottam ezért kerestem egy búvóhelyet. Nem láttam kik jöttek be, de a hangok alapján két srác volt.
- Nem okozhatnak több gondot ezek a semmire kellő kis nyávogó pisisek! Csak a bajt hozzák ránk. Ha így fojtatják mindenki tudni fog a fajtánk létezéséről. Valamelyik előbb vagy utóbb kifogja kotyogni ha meg nem ők akkor az a kis kurva Harry legújabb barátnője.
- Fogd be! Nem fogják elmondani senkinek és nem csinálják meg, hogy csak kilépnek a csapatból. Így nem. Még van egy két elintézni valójuk és ha másképp nem lehet őket rávenni akkor nem marad más választásunk be kell vetnünk a módszereinket ami biztos nem fog nekik tetszeni főleg a göndörnek és annak az arab srácnak.
Még is miféle csoport? Milyen elintézni valók? És mi nem tetszene Zaynnek és Harrynek? Annyi kérdés kavargott a fejembe amire szeretnék választ kapni, de ahogy ismerem a srácokat terelni fogják a témát. Egyre halkuló lépteket hallottam mire már semmit. Vártam még egy kicsit és kijöttem a búvóhelyemről. Az órámra néztem. Lassan már 3 órája eljöttem otthonról.

~ Harry szemszöge ~

- Srácok hol van Hannah? - rohantam le a lépcsőn.
- Fönt a szobájában pihen. - szólalt meg a videó játék előtt ülő Zayn.
- Onnan jövök és sehol nincsen. Azért kérdeztem, hogy mondott-e nektek valamit?
- Nem semmit. - rázták meg a fejüket.
Niall pont most jött volna ki a konyhából, de amint meglátott dupla sebességgel ment vissza mint ha abban reménykedne, hogy ne vegyem észre. De ez nem jött össze én is bementem utána.
- Niall mit titkolsz előlem?
- S-semmit. - ment a hűtőhöz.
- Niall Hannahval kapcsolatos?
- Áh nem, dehogy.
- Hol van? - szorult ökölbe a kezem.
- Nem tudom.
- És mit mondott neked? - néztem rá kérdően. Igazából a falhoz szorítottam volna de még is csak a haveromról van szó és nem akartam megijeszteni így uralkodtam magamon.
- Azt mondta sétálni megy.
- És mikor ment el?
- Úgy 1-2 órája.
- 1-2 órája? Niall nem is gondoltál rá, hogy valami baja esett és azért nincs még itthon? Istenem csak pár órára hagytam itt veletek és már is eltűnik.
- Mi ez a kiabálás? - hallottam meg egy női hangot mögülem. Megfordultam és két kíváncsi szempárral találtam magam szemben. Az övéivel. Ahogy csak bírtam magamhoz öleltem. Niallnak meg oda tátogtam '' beszélni szeretnék még veled ''. Lassan elhúzódott tőlem és a szemeimbe nézett ugyan így tettem én is. Valami szokatlan volt a szemében nem tudom mi, de kiderítem.
- Valami baj van? - néztem rá aggódóan.
- Nem nincs semmi. - mosolygott, de nem volt igazi mosoly. Inkább nem kérdeztem majd elmondja ha akarja. Egy puszit nyomott az arcomra és kiment. Utána mentem. Épp Louist próbálta legyőzni videó játékban és sikerült is neki amin kicsit csodálkoztam ugyan is Louist eddig még egyikünk se tudta legyőzni.
- Hagytam nyerni. - mondta teljesen magabiztosan a többieknek akik a kijelentésen csak röhögtek.
- Oh igen? Akkor még egy menet? Csak, hogy kiderüljön az igazság.
- Rendben.
A vég eredmény ugyan az lett mint az előző 10 mentben. Végre Lou is bevallotta, hogy valaki legyőzte őt. Mindenki megunta és elmentek a szobájukba én is rávettem a barátnőmet, hogy menjünk föl a szobámba.
- Elárulod hol voltál? - feküdtünk be az ágyba ő meg a mellkasomra.
- Erre arra. - vonta meg a vállát.
- Konkrétabban?
- Lényegtelen.
- Szóval nem mondod el.

~ Hannah szemszöge ~

Tudtam ha elmondom Harrynek, hogy hol voltam kiakadna, de lehet jobb lenne ha tudna arról amiről beszélt a két idegen fickó. Köröket rajzolgattam a hasára ő meg a hátamat simogatta. Nem tudtam tovább magamban tartani azt a sok kérdést ami a fejemben kavargott válaszokat keresve.
- Mit kellett ma elintézned? - ültem fel.
- Akadt némi gond és azt kellett megoldanom.
- Az a bizonyos vámpír csoport körül?
- Honnan tudod te ezt? - emelte fel a hangját mire kicsit összerezzentem.
- Az mindegy a lényeg, hogy tudom.
- Értem én akkor te titkolózol én meg számoljak be mindenről.
- Pontosan. Előbb utóbb úgy is megfogod tudni.