2014. febr. 19.

10. fejezet

- Na mit is kellett elintézned?
- Az meglepetés lesz. Vége a vallatásnak?
- Igen. - adtam meg magam és hátra dőltem védelmező karjaiba.
- Akkor most én jövök. Merre jártál ma?
- Az erdőben annál az öreg toronynál. - mondtam alig hallhatóan, de ő még is meghallotta. Oda ment az ablakhoz és kinézett rajta majd vissza hozzám.
- Hannah nem meg mondtam, hogy oda ne menj? De! Amúgy is minek mentél oda? - tört ki magából. A hirtelen hangnem változás miatt kicsit összerezzentem.
- Igen megmondtad, de nem tehetek róla, hogy kíváncsi vagyok.
- Rendben de ígérd meg, hogy soha többé nem mész oda. - bólintottam. Hirtelen jött rossz érzés miatt felpattantam és a mosdóba rohantam. Kihánytam a gyomrom által feleslegesnek talált ételt. Kiöblítettem a számat és megmostam fogaimat. Egy pillanatra megakadt a szemem a kis csomagomon és eszembe jutott, hogy már meg kellett volna jönnie. Lehet összefüggésbe van ez a két dolog? Visszamentem a szobába. Csak Harry szuszogását lehetett hallani. Nem akartam felkelteni ezért lementem. Senki nem volt ott. Gondoltam felhívom az egyik barátnőmet Stefaniet. Megkértem, hogy amint lehet hozzon egy tesztet. Legalább senki nem fog minden félét kitalálni, hogy Harry Styles barátnője mit akar egy terhességi teszttel.

- Bármi legyen is ennek az eredménye senki nem tudhatja meg. Oké?
- Rendben.
Megcsináltam. Stefivel a fürdőszobába zárkózva vártuk az eredményt. Valahol legbelül reménykedtem, hogy lesz egy kisbabánk, de ez mellett ott volt a tudat még túl fiatalok vagyunk, hogy felelősséget vállaljunk valakiért.
- Hé, itt vagy?
- Mi?
- Csak nagyon elkalandoztál.
- Ja igen itt. Nézzük meg már biztos kész az eredmény. - a szív alakú nyakláncomat szorongattam minek a kulcsa életem szerelménél van, szó szerint. Kész az eredmény. Terhes vagyok. 3 hónapja. Egy kissé lefagytam.
- Gratulálok! - ölelt át barátnőm ezzel visszarángatva a jelenbe. Mosolyra húztam a számat. - Nyugi lakat a számon. - biztatott. - De ugye tudod, hogy előbb utóbb el kell neki mondanod?
- Persze, de nem most.
- Oké. Van kedvetek eljönni bulizni?
- Ahham. Gyere menjünk ki. - húztam magam után a nappaliba. - Srácok készüljetek, indulunk bulizni. - Stefanieval felmentünk a szobámba és megkerestük magunknak a megfelelő szerelést. Gyorsan megcsináltuk a hajunkat és a sminkünket. Mindenki lent volt és ránk vártak.
- Hova megyünk? - érdeklődtek.
- Tudok egy jó helyet a közelben. - mondta Stef.
- Oké akkor menjünk oda. - karolt át Harry.

Tudtuk, hogy mindenki inni fog ezért inkább gyalog mentünk. A buli nagyon jóra sikerült míg egy személy meg nem jelent.
- Sziasztok. - jött oda hozzánk.
- Szia Taylor. - én csak undorodva integettem neki. - Kicsim hozol még egy pohár vodkát? - bólintottam. Út közben összefutottam egy pár ismerős arccal. A pultostól elkértem a kívánt italt és visszaindultam. Két méterre álltam tőlük mindent láttam. A pohár kicsúszott a kezemből, könnyeim szabad utat kaptak. A hátsó kijárat felé vettem az irányt és hazamentem. Fölrohantam a szobámba és bedőltem az ágyba. Pár óra múlva megjöttek a többiek is. Lementem hát ha Harry is velük van. Meg szeretném beszélni vele ezt az egészet. De csalódnom kellett csak a 4 fiú volt az.
- Sziasztok! Kibuliztátok magatokat?
- Igen. De ti hamar leléptetek. Kerestünk de nem voltatok sehol gondoltuk eljöttetek előbb.
- Szóval elment a buliból? - egy könny csordult ki szememből és visszarohantam a szobámba.
- Bejöhetek? - kukucskált be az ajtómon a bátyám. Letöröltem a könnyeket az arcomról és felé fordultam.
- Gyere.
- Mi a baj húgi? - bújt be mellém a takaró alá.
- Taylor mindent tönkre tett. - dőltem a vállára. - És most, hogy tudom elment a buliból és nincs veletek...
- Cssssss ne sírj. 

Ajtó nyitódásra ébredtem és a göndör fiúm dőlt be az ágyba.
- Haza találtál?
- Igen. Figyelj valamit el kell mondanom. Én és Taylor.... Szóval tegnap este lefeküdtünk.
- Tudom, és köszönöm, hogy őszinte vagy velem, de az lesz a legjobb ha én elmegyek. Holnaptól már nem leszek itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése