2014. márc. 6.

11. fejezet

~ 1 héttel később ~

Stefanie egész héten próbált kirángatni a házból, de semmi kedvem nem volt menni sehova. Harry is az elején vagy százszor hívott, de egyiket se vettem fel. Nem volt merszem beszélni vele. Még nem. Azóta a fiúkkal se találkoztam csak Zaynnel beszéltem és neki az igazat is elmondtam, de kértem, hogy senki másnak ne mondja el, főleg ne Harrynek.
- Han ezt látnod kell! - rohant be az ideiglenes szobámba Stef. - Kapcsold be a TV-t a kettesen! - utasított.
- Harry Styles a One Direction énekese teljesen megváltozott. Kezdte azzal, hogy elköltözött a 1D házból, sok balhéba keveredik és ami a legrosszabb drogozni is elkezdett. Vajon mit szólnak ehhez a rajongók és szüleik? Mi történhetett a göndörrel, hogy ilyen mélyre süllyedt? A többi banda tag, hogy kezeli a helyzetet? És......
- Elég ezt nem akarom hallani - csordult ki egy könnycsepp a szememből.
- Beszélned kéne vele Hannah. Tudnia kell az igazat.
- Tudom. - hajtottam le a fejem.

- Elmegyek vásárolni valami vacsinak valót! - kiáltottam Stefanienak. Elindultam az egyik közeli boltba. Összeszedtem amik kellenek, fizettem és visszaindultam. Útközben megakadt a szemem egy fekete kocsin. Egy pillanatra megálltam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ez a kocsi Harryé. Igen ez csak az övé lehet. A sarkon nagy fények voltak és dübörgő zene. Bementem. Egyik felem azt súgta mennyek el innen, a másik keressem meg Harryt. Az utóbbira hallgattam. Jóval beljebb mentem mire megláttam az egyik sarokban ülni. Oda siettem hozzá. A szatyrokat ledobtam a földre és leguggoltam mellé. A szeme csukva volt. Lélegzett, de alig volt eszméleténél. Kiszedtem a kulcsokat a zsebéből, őt meg nagy nehezen felállítottam és kivittem az autóhoz.Nem mondom, hogy könnyű volt, de megbirkóztam vele. Beültettem a hátsó ülésre és bekötöttem. Mi közbe mentem a vezető üléshez, írtam Stefinek egy üzit, hogy ne aggódjon. Beültem a kocsiba és elindultam a többiek házához.
- Hol vagyok? - kicsit megugrottam a hang hallatán. - Hannah te vagy az vagy csak álmodok?
- Nem, nem álmodsz én vagyok az. És mindjárt oda érünk a srácok házához.
- Ne! Mennyünk hozzám.
- Oké. Merre mennyek?
- Végig az utcán, aztán fordulj be balra és egy fehér házat keress.
Mentem amerre mondta s végül megálltam a ház előtt. Egymást követve mentünk be a nappaliba. Leült a kanapéra én meg vele szembe.
- Figyelj nagyon nagyon sajnálom ami történt.
- Előbb józanodj ki, és aztán beszélünk. - eleget tett kérésemnek és elindult az emeletre.
- Nem jönnél velem? - vágott boci szemeket aminek, ha akartam se tudtam volna ellen állni. Felálltam és utána mentem. Leültem az ágyra és néztem Harryt ahogy leveszi a felsőjét és befekszik az ágyba. Egy darabig csak ültem és gondolkodtam, majd elálmosodtam.


Mikor felkeltem egyedül voltam a szobába. Kikeltem az ágyból és megigazítottam a hajam, majd lementem.
- Jó reggelt!
- Szia. Pont jókor jöttél kész a reggeli.
- Hmm fini illata van. - ültem fel az egyik székre. - Amúgy hogy érzed magad?
- Sokkal jobban. Már csak az segítene, hogy még jobban érezzem magam, ha nem kellene egyedül laknom ebbe a nagy házba.
- Nem gondolod, hogy előbb még meg kéne beszélni a dolgokat? Először is mi volt az a tegnapi? Másodszor miért drogozol? - kérdéseim kicsit váratlanul érték..
- Muszáj volt, megfenyegettek, hogy bántani fognak téged, én csak meg akartalak védeni ezért teljesítettem a feladatokat amiket kaptam. És az ami a bulin történt legalábbis ami szerinted történet hazugság. Az egész csak azért volt, hogy biztonságban tudhassalak. De hamar rájöttem, nem tudok nélküled élni. - hajtotta le a fejét. Halkan fölálltam és mögé lépkedtem. Hátulról átöleltem, de hamar fordított a helyzeten, így egymással szemben voltunk. Kezem a nyakánál pihent, övé meg a derekamon.
- Csókolj meg. - kértem tőle. Egy nagy mosollyal az arcán közeledett felém míg ajkainkat szorosan egymáséhoz nyomtuk majd lassan elhúzódtam. - Szeretlek!
- Én is téged mindennél jobban. - adott még egy puszit.
- Ha már itt vagyunk, akkor nekem is el kell valamit mondanom.
- Baj van? - riadt meg.

- Nem. Csak....Hol is kezdjem.
- Bökd már ki.
- Szóval......Terhes vagyok Harry.
- Ez, ez csodás. És mikor tudtad meg és mióta?
- Hát a buli előtt tudtam meg pont, és 3 hónapos a magzat. Ja és kislány lesz.
- Mi? És ezt miért nem mondtad korábban? Mondjuk amikor megtudtad?
- Nem tudom, féltem.
- Nem kellett volna. Jaj gyere ide. - tárta ki kezeit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése