2013. dec. 7.

1. fejezet

- Szerettelek te meg csak itt hagytál! SZERETTELEK! Érted mit jelent ez? ÉRTED? Elállt tőled a lélegzetem és.. - csuklott el a hangom. - És elszorult a torkom, mikor láttalak. Végre ráébredtem, hogy te sosem szerettél és sosem éreztél irántam úgy, mint én irántad. - a könnyek, mint a vízesés zúdultak a szememből.
- Hannah kérlek ne csináld ezt nagyon jól tudod, hogy szeretlek. - visszakozott Jake.
- Ha annyira szeretnél nem csaltál volna meg a legjobb barátnőmmel és még ki tudja hány csajjal. -  nem bírtam tovább szinte már ordítottam vele, de megérdemelte. Nem akartam tovább hallgatni, inkább haza futottam. Mikor haza értem berontottam a lakásba és bezárkóztam a szobámba. Anyu nem értette, hogy mi történt, de ez így jobb is. Próbált bejönni a szobámba, de nem engedtem neki, se senkinek. 3 nap után még mindig nem voltam hajlandó elhagyni a szobámat.
- Hannah kérlek engedj be. - hallatszott az ajtó túlsó feléről a bátyám hangja. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és kinyitottam az ajtót. Mikor kattant a zár rögtön nyitott is be és karjai közé szorított a könnyes arcomat mellkasába fúrtam és viszonoztam az ölelést. Jól esett,hogy itt van velem, mert az utóbbi 3 évben alig találkoztunk, hisz ő híres lett. - Pakolj össze pár ruhát, szedd össze magad és induljunk. - suttogta a fülembe.
- Zayn még is hova mennénk? - bújtam ki az öleléséből.
- Jössz velem Londonba.
- Nem!
- De igen és vagy elkezdesz készülődni vagy így jössz ahogy vagy? - nézett rám komolyan.
- Rendben kint várj meg.
- Oké, de siess, mert fél óra és indul a gép.
                                                                 *
                                                                 *
                                                                 *
Még életembe nem jártam Londonba, de mit ne mondjak valahogy jobbnak képzeltem ezt az egészet.
- Figyu. Miért  kellett eljönnöm otthonról?
- Mikor anya felhívott, hogy eléggé magad alatt vagy úgy gondolta jobb lenne neked egy kis kiruccanás innen jött az ötlet, hogy hozzánk költözhetnél.
- Mármint hozzád és...
- Hozzám és a bandához.
- Hurrá ez szuper. - forgattam meg szemeimet.
- Amúgy nem mondanád el miért nem voltál hajlandó kijönni a szobádból napokig?
- Nem szeretnék róla beszélni.
- Rendben de ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz?
- Persze. - küldtem felé egy mosolyt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése