2014. dec. 10.

Prológus



- Dani kész vagy?  Anyáék rád várnak.- Bólintottam aprót kishúgom felé. Nagy mosollyal az arcán ugrándozott ki az ajtón. Egy nagy sóhajjal mentem én is Hope után, ezzel magam mögött hagyva a múltamat a szép emlékekkel együtt.
A szüleim a kocsiban ülve vártak rám, hogy végre indulhassunk. Beszálltam a hátsó ülésre és apa  indította is az autót.
Nem akartam elköltözni, hisz ebben a házban éltem, amióta az eszemet tudom. Eszméletlen sok emlék fűz Holmes Chapelhez.

***

Reggel korán felkeltem, hogy véletlenül se késsek el a legelső napomról az új iskolában.
Az ágyból kipattanva a fürdőbe mentem. Gyorsan megmostam a fogaimat, egy alap sminket felkentem az arcomra és kifésültem hajamat, amit lomhán hagytam a vállamra omlani. Visszamentem a szobámba, s kerestem egy normális ruhát. A döntésem egy fekete szaggatott farmer, egy ugyan olyan színű topp és egy kötött pulcsi volt. Lementem a konyhába, ahol egy-egy puszival köszöntem anyának és apának meg a házvezető nőnknek, Margaretnek. Leültem az asztalhoz, ahol már gőzölgött, Margaret által készített reggelim és kávém. Nagyon sokat segít és ezért hálás vagyok neki. A szüleim mindig dolgoznak, most is csak egy kivételes eset, hogy még itthon vannak.
Gyorsan elpusztítottam az elém készített ételt és megittam a kávém. Felmentem a táskámért, de már rohantam is vissza. Felkapkodtam a lábamra a fekete csizmámat és indultam is a kocsimhoz. Még időben voltam, szóval nem siettem. 
Mikor leparkoltam, óvatosan szálltam ki az autóból, hogy még véletlenül se essek hanyatt a jeges úton. Igen ezt utálom a télben, hogy minden csúszik, bár kiskoromban imádtam csúszkálni, de mára... Hogyis mondjam... Kinőttem belőle.
A suli kapujához érve megtorpantam. Talán most jutott el a tudatomig, hogy új suli, új emberekkel és új különcködőkkel. Szuper a kedvenceim! A gondolat menetem végén tovább mentem. Megkerestem az igazgatóit. Már több perce bolyongtam a folyosókon, mikor szembe jött velem egy tetőtől-talpig feketében lévő, körülbelül velem egy idős lány.
- Bocsi, meg tudnád mutatni, hol az igazgatói?- Kérdeztem félve.
- Persze gyere utánam. - Intett maga után én meg követtem. - Szóval új vagy itt? - Aprót bólintottam. - Oh, de hülye vagyok...- Csapott a fejére.- A nevem Sophia, Sophia Smith. - Nyújtotta felém a kezét. Illedelmesen elfogattam.
- Danielle Adams. - Mosolyogtam rá kedvesen.
- Nos itt lennénk. Remélem találkozunk még Danielle.
- Biztosan és köszönöm.
Az igazgatótól megkaptam az órarendemet meg mindent, ami szükséges. Már csak a termet kéne megtalálni, ahol kezdek az első órámon, ami nem más mint töri. Párszor végig jártam az épületet és rájöttem jobbról-balra van a számozás. Így már könnyebben megtaláltam a keresett termet. Mikor beléptem minden szem rám szegeződött. A tanártól elnézést kértem mielőtt bemutatkoztam volna.
- Keressen magának egy üres helyet. - Mutatott a padok felé Mr. Northon. A legelső sorban nem ült senki, mintha csak az én sulimba lennénk ott is csak azért ültek az első padokban, mert oda ültem - mivel ott jobban tudok figyelni - és általában azon az órán velem lévő barátaim is mellém ültek. Az óra felénél jártunk, mikor nyílt az ajtó és egy srác lépett be rajta. Tetőtől-talpig feketében volt, a pólója feszült kidolgozott felső testén. Karján látszódtak a tetoválásai, de innen egyet se tudtam megnézni úgy. Göndör haja összevissza ált. Nem csodálom hisz állandóan azt piszkálta.
- Köszönöm, hogy megtisztel jelenlétével Mr. Styles így óra kellős közepén. - Bosszankodott a tanár, bár nem tűnt annyira mérgesnek. Biztos mindennapi eset.
- Ezt nem kell megköszönnie. - Indult meg hátra közben saját magán nevetve.
- Nem Styles. Itt maradsz az első sorban Ms. Adams mellett.
Ez szuper!  Rögtön az első napon megkapom ezt a parasztot padtársnak. Marha jó!
Előre látom, hogy nem lesz könnyű beilleszkednem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése