- A házi feladat pedig páros munka lesz. Mindenki a mellette ülővel fog dolgozni. A feladat pedig Arthur királyról írni egy 4 oldalas esszét.- Sétált körbe-körbe Mr. Norton. Az állam a földet verdeste. Nem elég, hogy egy négy oldalas esszét kell beadnom a hétvégéig, még ezzel a tökfejjel is együtt kell dolgoznom. Bár van egy olyan sejtésem, hogy egyedül kell dolgoznom. Megszólalt a csengő. Végre. Mindenki megfogta a cuccát és rohant ki a teremből. Én szokás szerint, mint mindig az utolsó voltam.
- Ne siessen ennyire Styles! Ugye tudja, hogy ennek a házi dolgozatának ötösnek kell lennie különben meg bukik. - Vállat vonva ment ki ő is. Én is indultam volna ki, de engem is meg állított.- Ön pedig ne csinálja meg helyette!- Nem is akartam Tanár Úr. Mellesleg nem lehetne más párom?
- Nem lehet sajnálom. - Rázta meg a fejét.
Vállamra vettem a táskámat és csalódottan lépkedtem ki az ajtón. A folyosón sétáltam a szekrényem felé.
- Danielle, várj. - Rohant felém Sophia.
- Szia. - Mosolyogtam rá kedvesen. - Mi történt?
- Hallottam Harry a párod. - Semmit mondó arc kifejezésemet látva elkezdett nevetni, majd mikor megvilágosodtam újra elkezdett beszélni. - Ha látnád ilyenkor magadat. - Nevetett tovább. - Mindegy. Szóval amit akartam, hogy ugye te is jössz a kirándulásra?
- Milyen kirándulás? - Értetlenkedtem.
- Jah, tényleg neked ez az első napod. Szóval lesz egy kirándulás a jövő hónap legelső hetén, ami nem jelent mást, hogy két hét múlva lesz. Mondd, hogy eljössz. - Nézett rám kiskutya szemekkel. - Ez a kirándulás olyan lesz, mint egy tábor. Egy hetes lesz. - Hadarta tovább.
- Még átgondolom, de köszönöm, hogy szóltál.
A szekrényemhez érve a kóddal babráltam, mikor egy ismerős kéz rácsapott, mitől könnyedén kinyílt. Elsuttogtam egy "köszönömöt" , s bepakoltam a könyveimet, majd kivettem amik a következő órámra kellenek. Harry még mindig ott állt a szekrényeknek támaszkodva, s engem figyelt egy széles vigyorral. Folytonos bámulása eléggé zavaró volt, így lesütöttem szemeimet. Elakartam menni, de csuklóm köré fonta ujjait.
- Tetszik, ahogy zavarba jössz. - Még mindig ott éktelenkedett arcán az a kaján vigyor. Csak most tűnt fel milyen szép szemei vannak. - Azt akartam mondani, hogy remélem tudod a dolgod.
- Oh hát persze. Megcsinálom a SAJÁT esszémet és beadom.
- Nem. Megírod jól azt a rohadt fogalmazást és ráírod az ÉN nevemet is! - Kezdett egyre dühösebb lenni.
- Azt várhatod! Nem képzeled, hogy megcsinálom helyetted is a munkát. - Köptem a szavakat, mivel magamat is megleptem a hirtelen jött önbizalomtól. - Most meg ha megbocsájtasz órára kell mennem. - Rántottam ki a kezemet fogásából.
***
Haza érve felbaktattam a szobámba a táskámat ledobtam a földre én meg az ágyamra borultam. Eszméletlen, hogy a legelső napom, hogy kiszívta minden energiámat.
Kicsit elszundítottam, s mire felkeltem kint már sötét volt. Felültem az ágyamon, felvettem a szemüvegemet és az ölembe vettem a laptopomat. Kerestem valami jó kis izgalmas legendát Arthur királyról és a kerek asztal lovagjairól. Elolvastam és utána elkezdtem leírni a gondolataimat egy fogalmazáshoz méltóan. Kicsit kezdtem álmosodni, de nem akartam lefeküdni, mert ez után még van más házim is. Lebattyogtam a konyhába és csináltam magamnak egy jó erős kávét és visszamentem a "munkámhoz".
Sokat gondolkodtam azon, hogy Harry nevét még is ráírom a lapra. Lehet megérdemelné a bukást, de akkor a lelkiismeretem nem hagyna nyugodni és magamat hibáztatnám.
"... Készítette: Danielle Adams és Harry Styles"
Az utolsó két szót gondolkodva de leírtam. Gyorsan kinyomtattam a szöveget, majd össze tűztem és beraktam a táskámba a töri cuccom közé. Visszaültem a gépem elé és elkezdtem csinálni a többi leckémet, de előtte egy jó nagyot kortyoltam a bögrémből. A keserű folyadék kellemesen folyt vègig a torkomon.
Lassan de befejeztem a dolgomat,levettem a szemüvegemet - , amit a tanuláshoz használok nyílvánosan nem szeretek benne mutatkozni, mert égőnek és rondának tartom ezért is csak itthon hordom - és befeküdtem a meleg, puha ágyamba. Alig csuktam le szemeimet már csörgött is az ébresztőórám. Egy morgással nyugtáztam magamban, hogy suliba kell mennem. A szokásos reggeli teendőimet elvégeztem, - sokkal lassabban - majd bementem kishúgom szobájába, hogy köszönjek neki. Hope még mélyen aludt, így csak az arcára adtam egy cuppanós puszit.
Haza érve felbaktattam a szobámba a táskámat ledobtam a földre én meg az ágyamra borultam. Eszméletlen, hogy a legelső napom, hogy kiszívta minden energiámat.
Kicsit elszundítottam, s mire felkeltem kint már sötét volt. Felültem az ágyamon, felvettem a szemüvegemet és az ölembe vettem a laptopomat. Kerestem valami jó kis izgalmas legendát Arthur királyról és a kerek asztal lovagjairól. Elolvastam és utána elkezdtem leírni a gondolataimat egy fogalmazáshoz méltóan. Kicsit kezdtem álmosodni, de nem akartam lefeküdni, mert ez után még van más házim is. Lebattyogtam a konyhába és csináltam magamnak egy jó erős kávét és visszamentem a "munkámhoz".
Sokat gondolkodtam azon, hogy Harry nevét még is ráírom a lapra. Lehet megérdemelné a bukást, de akkor a lelkiismeretem nem hagyna nyugodni és magamat hibáztatnám.
"... Készítette: Danielle Adams és Harry Styles"
Az utolsó két szót gondolkodva de leírtam. Gyorsan kinyomtattam a szöveget, majd össze tűztem és beraktam a táskámba a töri cuccom közé. Visszaültem a gépem elé és elkezdtem csinálni a többi leckémet, de előtte egy jó nagyot kortyoltam a bögrémből. A keserű folyadék kellemesen folyt vègig a torkomon.
Lassan de befejeztem a dolgomat,levettem a szemüvegemet - , amit a tanuláshoz használok nyílvánosan nem szeretek benne mutatkozni, mert égőnek és rondának tartom ezért is csak itthon hordom - és befeküdtem a meleg, puha ágyamba. Alig csuktam le szemeimet már csörgött is az ébresztőórám. Egy morgással nyugtáztam magamban, hogy suliba kell mennem. A szokásos reggeli teendőimet elvégeztem, - sokkal lassabban - majd bementem kishúgom szobájába, hogy köszönjek neki. Hope még mélyen aludt, így csak az arcára adtam egy cuppanós puszit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése