Perrie és Zayn gyereke, a kis Toby nagyon aranyos - legalább is, ahogy leírták hogy néz ki - és cuki. Bárcsak láthattam volna. De ez képtelenség.
Hazafele menet Darcy elaludt a kocsiban. Harry egy nagyot sóhajtott.
- Mi az? - kérdeztem kíváncsian.
- Semmi csak visszaemlékeztem az álmomra. Elég furcsa volt az elején, de a vége nagyon izgató volt. - nevette el magát.
- Harold! Kivel hancúrozol te álmodban? - akadtam ki.
- Csak nem féltékeny vagy?
- Nem dehogy. Nem adsz rá okot. De félnem kéne? - kérdésem hallatán kínosan felnevetett. - Szóval igen.
- Nem mondod, hogy ilyen féltékeny vagy magadra?
Nem válaszoltam neki. Kicsit elgondolkodtam. Mi lesz, ha Harry rám fog unni? Mit fogok én kezdeni két gyerekkel a nyakamon? Félre értés ne essék, nagyon szeretem Darcyt és akit most hordok a szívem alatt.
Jó tudom, hogy ott van Zayn aki biztos segítene, de neki is ott van már a saját kis családja. Nem tudom elképzelni az életemet, ha már Harry nem lenne. Annyi mindenen mentünk már át. Vissza gondolva az első csókunkra, mint ha csak tegnap történt volna. Aztán a mindent eldöntő éjszaka. A sok titok egyben igazság. Akaratlanul is legördült az arcomon egy könnycsepp, amit gyorsan letöröltem nehogy meglássa bárki is. Pont jókor, mert leállt a motor búgása, majd ajtó nyitódás. Szét nyitottam a botomat, majd kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Harry kivette az ülésből az alvó babát, majd bementünk a házba.
- Felviszem a szobájába, had aludjon nyugodtan. - bólintottam egyet. Bementem a konyhába egy pohár vízért. Miután megittam betettem a mosogatóba a poharat és elindultam fölfele a Harryvel közös szobánkba. Mivel még csak most lesz reggel hat óra és már egy ideje fent vagyok eléggé elfáradtam. Átvettem a pizsimet - ami annyit jelent, felvettem Harry egyik pólóját amit már kisajátítottam magamnak- és befeküdtem az ágyba. Nem telt bele 10 perc már félig aludtam amikor nyílt az ajtó. Nem nyitottam ki a szemem. Had higgye, hogy alszok. A matrac besüppedt mellette, de még mindig nem nyitottam ki a szememet.
- Tudom, hogy nem alszol.
Ki nyitottam a szemeimet, bár így se láttam semmit. Ami nagyon elszomorított.
- Bújj ide. - engedelmeskedtem neki és közelebb mentem hozzá, fejemet mellkasára helyeztem. - Jujj de hideg a kezed. - ezzel még közelebb húzott magához és a takarót is magunkra húzta. Így aludtunk el.
~***~
Darcyval a kanapén ülve néztünk valami mesét. Vagyis ő nézte én hallgattam.
- Jépa. - mondta ki kislányom első szavait, ami nem kicsit meglepődtem.
- Harry! Gyere gyorsan.
- Mi az mi történt? Valami baj van? - idegeskedett.
- Ana, apa, jépa. - nevetett fel Darc.
- Jól hallottam, hogy azt mondta apa? - bólintottam.
- De azt is, hogy ana vagyis anya. Meg répa. - elnevettem magam. Darcy követi Louis példáját. - Fel is hívom Lout, hogy Darcy első szava a répa. Biztos örülne neki.
Alig telt el fél óra és csöngettek. Ki más lehetett, mint Louis.
- Hol van a kereszt lányom, akinek az első szava véletlenül a kedvenc kajámé? - mondta egy szuszra.
- Juis jépa. - kacagott fel a keresett személy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése