2014. szept. 22.

Epilógus

                                                             ~Hannah szemszöge~


- Még is, hogy voltál képes ennyi éven át eltitkolni előlem őket? - akadt ki.
- Egyáltalán nem titkoltam. Sőt. Találkoztál is velük, nem is egyszer. Még a saját kezedbe is tartottad őket. - válaszoltam nyugodtan.
- Arra biztos emlékeznék.
Megvontam a vállam. Nem hisz nekem? A képeknek talán fog. Felmentem az emeletre és elő kotortam a fotókat. Kicsit siettem, mert ma van Darcynak a válogatója az X- factorban. Igen még egy tény amit nem tud Harry és a többiek igen. A földszintre érve Hazz orra elé tettem a képeket, hogy nézze meg őket.
Luke

Darcy

Darcy











Luke

Luke

Darcy













Mikor alaposan végig nézte őket a szája is tátva maradt. Valami olyasmit mondott, hogy ez nem lehet igaz.
- Most ha meg bocsájtasz, nekem még be kell fejeznem a takarítást aztán készülnöm kell.
Bólintott. Felállt és az ajtó felé vette az irányt.
- Han. 16 éve el se búcsúztam tőled. Most nem szeretnék úgy el menni, hogy legalább egy ölelést ne kapnék. - tettem kérésének és megöleltem. Ahogy szemébe néztem, rögtön megbocsájtottam neki mindent. Kész voltam visszafogadni. Egy dörrenés. Harry összeesik. Minden csupa vér. Próbáltam megtartani, de túl nehéznek bizonyult. Elfektettem a földön.  - Sze-ret-le...
Ez volt az utolsó szava. Hívtam a mentőket meg a fiúkat és vissza siettem mellé.
- Én is szeretlek Harry. - adtam egy aprócska puszit a szájára. Akárhogy is vártam a csodát nem jött. Ott térdeltem mellett. Zokogtam. És ami a legrosszabb, ez mind az én hibám. Ha nem hagytam volna el akkor. Még most is boldog házasok lennénk és a két csoda szép gyermekünkkel élhetnénk. - Miért kellett itt hagynod? Miért? Szükségük van a gyerekeknek az apjukra. Nekem is szükségem van rád. Kérlek bocsáss meg nekem.
A mentősök így találtak rám. Harryre borulva zokogok. Betették a mentőautóba és próbálták újra éleszteni, de a golyó olyan helyen találta el, hogy végleg meghalt. Kiszállt az életemből örökre.
- Anya. Mi történt? - jöttek be a házba gyerekeim. Csak tovább sírtam. - Láttuk a mentőt.
- Apátok itt volt, és.... Épp készült elmenni mikor..... - nem bírtam kimondani. - Meghalt... - mind a ketten oda jöttek hozzám és megöleltek. Ők is sírtak.

- Hannah ébredj! Nincs semmi baj csak egy rossz álom. Shhh. - hirtelen felültem. Harry nyugtatóan simogatta a hajam. Könnyáztatta arcomat mellkasába temettem. Csak álmodtam. Hazz még él.
- Gyere feküdjünk vissza. Holnap Darcynak nagy napja lesz. - nézett rám álmosan és nyomott egy csókot ajkaimra, majd visszadőlt az ágyba. Szorosan mellé bújtam és próbáltam visszaaludni.
                                                                      ***
- Apa, anya keljetek már fel. El fogok késni a próbámról. - hirtelen kaptam fel a fejem. Lassacskán, de eljutott az agyamig amit Darc mondott. Kipattantam az ágyból és rögtön készülődni kezdtem. Harry a másik oldalára fordult és aludt tovább.
-Ágyú golyó! - kiabálta el magát Luke és ráugrott az apjára.
- Ahh. Fiam ez tíz éve még elment, de most már megtanulhattad volna, hogy így nem tudsz felkelteni. - nevetett. Ő is lassan kikászálódott a puha, meleg ágyból és felöltözött.
A stadionba érve Darcy rögtön elment megkeresni a bandája többi tagját, hogy elkezdhessék a próbát.. Nem is csodálom, hisz ez a mindent eldöntő fellépés. Már csak hárman vannak és ma derül ki, hogy ki nyer.


                                                           ~ Írói szemszög~

Végül Hannah és Harry életében minden rendeződött. A lányuk megnyerte az x-faktort, a fiúk nagyszerű modell. Úgy gondolták ennél több nem is kell nekik. Mindenük meg van. Igaz sok hullám völgyön kellett átmenniük, hogy idáig eljussanak, de a végeredményért megérte.


Hi Guys!
Remélem elnyerte tetszéseteket ez az epilógus. Kérlek titeket, hogy ne iratkozzatok le erről a blogról, mert egy másik történetet szeretnék ezen kezdeni ami ennél összeszedettebb lesz. A címe: The Diary, az alcíme: Ps.: Help me!!
Lassan jelentkezek a prológussal. Addig is sziasztok. ~D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése