2014. aug. 5.

22. fejezet: Én még mindig szeretlek

Sziasztok! Csak tudatni akarom veletek, hogy ez a blog lassan bezárja kapuit ugyan is lassan véget ér a történet. Szívesen fogadok komikat, ahogy feliratkozókat is ;)


Már egy ideje mint ha minden és mindenki ellenem fordult volna. Mint ha mindenki tudna valamit amit én nem és ez baromira aggaszt. Nem foghatom a terhességemre, mert még csak a harmadik hónapban vagyok. De a vakságomra se, mert ahhoz mindenki hozzá szokott. Darcy nagyon nyugtalan az apja közelébe. Sokszor sír is ha hozzá nyúl. Amióta elmentek világ körüli turnéra Stefanie az őrangyalom. Figyeli minden lépésem és segít amiben csak tud. Bevallom örülök, hogy itt van, mert elég rég beszéltünk már és így betudjuk pótolni az elhalasztott időt. Mind a hárman a hálószobámban lévő francia ágyon ültünk, beszélgettünk és sokat nevettünk. De Stefienél is éreztem amit az összes barátomnál. Tud valamit amit én nem.
- Tudom, hogy tudsz valamit. És azt is, hogy direkt titkolja mindenki előlem. - könyörögtem legjobb barátnőmnek.
- Nem lehet. Megígértem. Ezért nem mondok semmit. - halkult el a hangja. Áhá. igazam volt tényleg titkolnak valamit.
- Ajaj ez nem jót jelent. Ki vele. Miről maradtam le?
- Khm.... Szóval.... Harry.... M-m-megcsalt téged. - akadozva, de végül kinyögte. Mikor a mondata elért a tudatomig, mint ha kést forgatnának a szívemben. Nem tudom elhinni. Egyszerűen ez nem történhet meg.
- K-ki-kivel? - dadogtam. De a válaszra nem voltam felkészülve. Hogy tehették ezt meg velem. A férjem és a legjobb barátnőm? Ezt érdemlem? Ezt? - Tűnj a szemem elől! Soha többet nem akarlak látni. Azt hittem barátok vagyunk. De te csak kihasználtál. Szívesen hibáztatnálak csak téged, de nem tehetem. Most pedig húzz innen! És üzenem Harrynek, hogy minket soha többé nem fog látni. Se engem, se a gyerekeit. Remélem boldogok lesztek együtt. - mire befejeztem mondandóm patakokban folytak a könnyeim. Nem tudtam ki vagyok, hol vagyok vagy egyáltalán miért létezek. Ebben a pillanatban semmit nem tudtam csak egy valamit. Minél előbb elmenni és elbújni mindenki elől ezzel megszakítva a kapcsolatot velük. Felhívtam anyát, hogy jöjjön értünk. Összepakoltam a fontosabb cuccokat és vártam, hogy megérkezzen a fuvarom. Egy óra múlva megjött az egyetlen személy akiben nem csalódtam. Még a saját bátyám is a képembe hazudott.

                                                              *16 év múlva*

15 éve sikeresen megszületett a fiam épen és egézségesen. Aztán a látásomat is visszakaptam. Szerencsére Darcy és Luke nagyon jó testvérek bár néha veszekednek attól még szeretik egymást. Ahogy én is szeretem a testvéremet ezért nem tudtam rá sokáig haragudni. Amikor időnk engedi találkozunk. Perrievel is javult a kapcsolatunk, éppen ezért vele is sokat találkozunk. Meg persze Tobyval. Harryvel azóta nem beszéltem. Ezért még esélyt sem adtam neki a magyarázkodásra. Nem sokkal miután elköltöztem beadtam a válópert. Szóval már semmi nem köt egymáshoz a gyerekeken kívül. Mivel minden kapcsolatot megszakítottam vele. Anyámon és a fiúkon keresztül próbált eljutni hozzánk, de szerencsére senki nem árulta el neki hol vagyunk. Nem sokkal miután Luke megszületett elköltöztünk Amerikába. Az elején furcsa volt, hisz én mindig Angliában éltem és nem nagyon mentem külföldre. De aztán beilleszkedtünk. Darcy és Luke iskolába járnak és nagyszerű tanulók. Én meg elmentem dolgozni egy étterembe. Mindenki nagyon kedves velem.
Éppen takarítottam a lakást mikor csöngettek. Kimentem kinyitni. Azonban az ajtóban nem várt személy állt. Mióta utoljára láttam az esküvőnk után volt. Persze mióta megint látok az újságokban meg a TVben láttam, de élőbe már nagyon rég. El kell ismerjem jól tartja magát hisz alig változott valamit. Göndör fürtjei ugyan olyan rakoncátlanok voltak mint anno. Szemei még mindig elkábítanak.
- Mit keresel itt? - hangom kíváncsi de ugyan akkor akadozott is.
- Beszélni szeretnék veled. - nézett mélyen a szemembe. Félre álltam, hogy betudjon jönni. Beinvitáltam a nappaliba, ahol leült. Vittem neki egy pohár alma levet. Régen mindig az volt a kedvence. - Látom erre még emlékszel. - mosolyodott el keserűen. - Miért szakítottál meg minden kapcsolatot? Jogom van találkozni a gyerekeimmel. Szerinted milyen érzés az, hogy a barátaimmal tartod a kapcsolatot én meg azt se tudom élsz vagy halsz?
- És szerinted nekem milyen érzés volt amikor megtudtam, hogy megcsaltál? Ráadásul a legjobb barátnőmmel. Természetesen láthatod a Lukeot meg Darcyt. Ezt nem tilthatom meg. Amúgy meg, hogy találtál meg?
- Nehéz volt, de végül sikerült. Mint látod.
Csörgött a telefonom. Elnézést kértem Harrytől, majd a konyhába sétálva felvettem

                                                                ~Harry szemszöge~

Amíg Hannah telefonált én megnéztem a nappaliban kitett fényképeket. Ha nem lettem volna akkoriban ilyen hülye talán én is ott lennék a családi fotón. Szinte már kész felnőttek, ahogy néztem. Mikor utoljára láttam Darcyt még kis pici volt, nem is volt egy éves. A fiam, akinek most megtudtam a nevét szóval Luke. Nem tudok mit mondani. Egyszerűen gyönyörűek.
- Bocsánat csak Luke volt.
Visszaültünk a kanapéra.
- Hannah. Én még mindig szeretlek és tudom, hogy egy barom voltam, de te se haragudhatsz rám egész életedben.
- Sajnálom Harry. Köztünk már semmi nem lehet. Te már sehogy se illesz az életembe a gyerekeken kívül.

2 megjegyzés:

  1. Stop! Mi az h vége a blognak? Ember, ez az egyik kedvenc blogom nem lehet csak úgy vége. Az új őrangyalod mától én leszek és az első küldetésem az, hogy leszoktassalak erről rossz szokásodról. Am a rész szuperül sikerült így tovább.

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom de a történet lassan a végéhez ér. Még egy vagy kettö rész lesz epilógussal együtt.

    VálaszTörlés