2015. jan. 7.

Third chapter: Éjjel a temetőben


                                                 Éjjel a temetőben

A haza fele vezető úton végig éreztem magamon egy égető tekintetet, de mikor megfordultam, hogy megnézzem ki az, nem láttam senkit. Éjfél már bőven elmúlhatott, mikor kiértünk a moziból. Niall erősködött had kísérjen haza, de mondtam neki, hogy kicsit egyedül szeretnék lenni, s kiszellőztetni a fejem. "A"-ról nem meséltem neki semmit. Nem hiányzik, hogy mindenki tudjon róla. Nem mintha nem bíznék meg benne,de nem kockáztathatok.
Egy kisebb erdő mellett haladtam el, mikor mecsörrent a telefonom. Kivettem a zsebemből, hogy megnézzem. Egy üzenet. Azt hittem Nialltól vagy valamelyik barátomtól jött, de tévedtem. Az üzenet feladója ismeretlen.
"Nem félsz egyedül sésétálgatni a sötetétben? Én a helyedben ezt tenném. Sehol sem biztonságos, emlékezz. Mindenhol ott vagyok és látom mit csinálsz! Ne ijedj meg... Nem foglak bántani... De más lehet, hogy igen.... 
                                                                                                 -"A"
Alig hogy elolvastam az üzenetet a mellettem lévő bokor megrezdült. Egy fekete kapucnis alakot láttam elrohanni.
Igaz, hogy még csak most kezdődött az egész, de már most véget akartam vetni ennek az egésznek. 
Utána mentem. Futottam, rohantam, hogy utolérjem, de sehol nem találtam. Sötét volt és hideg. Egyedül voltam. Féltem. Nem vagyok egy ijedős tipus, de most nagyon féltem. Féltem, hogy elveszetek mindent, a barátaimat, családomat, Hopeot... Mindenkit... Nem akartam ezt. Nem akartam, hogy rájöjjek ki vagyok valójában. Nem akartam semmit megtudni az életemről, csak élni a pillanatnak és nem foglalkozni semmivel. Csak egy tökéletes életet akarok. Nem érdekel, ha titkolóznak előttem vagy éppenséggel kinevetnek. Nem voltam kíváncsi mi történt vagy mi történik éppen az életemben. 
Pár könnycsepp szánkázott végig az arcomon, miközben gondokodtam. Észre se vettem, hogy kijutottam az erdőből és egy temető bejáratánál állok. 
A szél egyre jobban fújt, ezzel vad táncba hívva az öreg, rozsdás vaskaput. Nem tudom, hogy kerültem ide. Lehet véletlen, de lehet oka van az itt létemnek. Beljebb mentem. Mindent körbevett a zord sötétség. Szürke néhol fekete sírkövek terülnek el a földön. A kijelölt úton mentem végig miközben néztem a feliratokat és gondolkodtam. 
A villámlás és az ég dörgése rántott vissza a valóságba. Egy menedék után kutatva mentem tovább. 
Mire elértem egy rozoga házikóhoz a ruháimat teljesen eláztatták az egyenletesen hulló esőcseppek. 
Benyitottam, de egy kiszálló madár miatt hátra ugrottam. A hirtelen lendülettől elestem és a térdembe,  nyilaló fájdalom férkőzött. Valami hosszú bot után kutattam, hogy feltudjak állni, de nem találtam semmit. Kénytelen voltam saját magamra hagyatkozni. Nehezen sikerült felállnom. Beakartam menni az épūletbe, de kétlem, hogy lenne annyi energiám és a térdem is kegyetlenül fájt, így inkább elindultam haza. Igaz nem tudom merre van az a haza, de elindultam valamerre remélve, hogy a helyes irányba megyek. A sérülésem megakadájozott minden lépésben, ezért szinte percenként meg kellett állnom, de végül sikerült kiérnem egy főútra és egymásután vagy tízszer csengett a telefonom. Hurrá visszajött a térerő. Megálltam és elővettem az eletronikus kütyűt. Három nem fogadott hívás és hét üzenet. Szinte mind Niallertől jött, de kétszer Harry is hívott.
"Miért nem vagy hajlandó felvenni a telefont? Valami rosszat tettem? Hívj fel, amint megkapod! 
                                            - Niall

"Haza értél már? 
          -Niall 
Leginkább ilyen SMS-eket kaptam tőle. Melegség járta át a testem, hogy ennyire aggódik miattam. Igazi jó barát. És még csak alig ismerjük egymást, de úgy viselkedik, mintha ezer éve barátok lennénk. Pedig nem. 
Akárhigy is bróbáltam haza jutni, fél méterrel arrébb jutottam csak. Muszály voltam felhívni valakit, aki történetesen az ír fiúcska volt. 
- Na végre, hogy hívsz! Minden rendben? Miért nem válaszoltál? 
- Niall értem tudsz jönni? Csak annyit tudok, hogy egy főúton vagyok és nincs világítás. Siess kérlek. 

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Előre is bocsánatot szeretnék kérni, mert nincs semmi bebizonyítható ötletem "A" személyazonosságára. Viszont a rész talán az egyik eddigi legjobb alkotásod. Egyszerűen magával ragadott a történeted. A titokzatosság ami pedig mindig és mindenkor ott van a levegőben az nagyon tetszik. Jól megfogalmaztad a fejezetet. Várom a kövezkezőt.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nem baj, hogy nincs ötleted majd lesz;)
    Köszönöm a kommentedet ès örülök, hogy tetszett a rész :)
    ~DN

    VálaszTörlés