Fourt chapter: A látszat néha csal

           

                                          A látszat néha csal 

Kisasszony nagyon nagy mázlia van, hogy nem lett nagyobb baja a lábának. Nem sok kellett volna, hogy műteni kelljen. Szóval felírok magának kenőcsöt és gyógyszert. Napi egyszer elég, ha beveszi a gyógyszert, de reggel és este kenje be a térdét feltétlen. És, ami még fontos, hogy ne terhelje. Ebbe a hónapban ne menjen iskolába és ne is álljon rá, ha lehetséges. Egyszerűbben mondva maradjon az ágyában.
Csak bólogattam és bólogattam, hogy igen megértettem. Valójában úgy se fogom betartani, amiket mond hisz minek. Vannak fontos dolgaim, mint például az iskola. Nem fogok otthon dekkolni. Sosem voltam az az otthon ülős lány, mindig csináltam valamit. Vagy, ha nem is akkor is csináltam. Ugyan is az unatkozás is valami. Nem?
- Nos, akkor ennyi lenne. És tényleg ne terhelje, mert komoly következményei lesznek és azt nem hiszem, hogy szeretné. - Magyarázta tovább a szónoklatát a doki.
- Így lesz doktor úr. Köszönjük. - Mondtuk szinte egyszerre anyámmal. Megfogtam a mankómat és kimentünk a kocsihoz.

Indultam volna fel az emeletre, de valami megállított. A telefonom rezgése. Kikaptam a hátsó zsebemből és megnyitottam az üzenetet. 

Jajj de kár, hogy szegény Danielle így megsérült. Talán nem történt volna ez, ha hallgatsz rám. Következőnek vigyázhatnál magadra              jobban.Nem de?                             

                                                                                                      - "A"

Lesokkolódva figyeltem a telefonom képernyőjét. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy a balesetem nem baleset volt, hanem egy betervezett kiiktatás "A" részéről, de akkor miért kezdett el nekem csomagokat és üzeneteket küldeni, ha nem akarja, hogy megtudjam az igazságot? Ez nekem túl sok. Nem bírom tovább magamban tartani. A sok kitörni készülő gondolat teljesen felemészt belülről.

- Danielle. Drágám. Nem kéne lépcsőznöd. Miért nem maradsz inkább itt lent a kanapén? 

- Nem anya. Felmegyek a szobámba ott jobban tudok pihenni. 

Egy aprót bólintott és visszament a konyhába. Elsüllyesztettem a mobilom a zsebemben, s felugrálok a lépcsőfokokon. Benyitottam a szobámba, a mankóimat a szekrényemnek támasztottam és befeküdtem az ágyamba. Gondolkodás közben a plafont bámultam.
- Kopp, kopp. Bejöhetek? - Nyílt az ajtóm és Göndörke lépett be rajta.
- Persze. - Mosolyogtam és feltornáztam magam ülő helyzetbe. 

- Anyukád engedett be és mondta, hogy a szobádban vagy. Ja meg azt is mondta, hogy hozzam fel ezt a tányér sütit.  - Tette le az említett finomságokat az éjjeli szekrényemre.

- Minek köszönhetem az itt léted? 

- Nem mehetek át egy barátomat megnézni? Amúgy nem voltál ma suliba és gondoltam benézek, hogy jól vagy e. Niall mesélte, hogy neki kellett érted mennie. Mi történt? 

- Köszönöm a látogatást és a törődést is egyaránt. Nagyon kedves tőled. Ami meg a lábamat illet... - Vettem egy nagy levegőz és folytattam. - ... Mindegy hosszú történet. 

- Rendben, ha akarod úgyis elmondod. És mit szeretnél csinálni a délután? - Váltott gyorsan témát és egy széles vigyor jelent meg az arcán, majd behuppant mellém az ágyba. Felnevettem a hirtelen hangulat változására. Megvontam a vállam, mi szerint nekem oly mindegy, hogy mit csinálunk.  - Oké, ha te nem választasz, akkor majd én felsorolok dolgokat és választasz!  Na... Film nézés, film nézés vagy.....  Mi is legyen?  Ah meg van film nézés. Szóval mi a választásod? 

- Kezdjük ott, hogy nem adtál sok döntési lehetőséget így csak a film nézés maradt.... - Húztam el a számat. - De!  Szigorúan csak nasival vagyok hajlandó filmet nézni. - Próbáltam határozott lenni, de az utolsó szavakat nevetve ejtettem ki. 

- Másképp el se kezdenénk. 

Végül Harry választott egyet, ami nem más, mint a Szerelmünk Lapjai. Elméletileg ez az egyik kedvenc filmje. Nem nézném ki belőle azt a túlzott romantikus pasit, de erre szokták mondani " a látszat néha csal ". Most is ez történt. 

Egész idő alatt éreztem a tekintetét magamon. Kicsit zavart, ezért a takarót jobban magamra húztam és eltávolodtam tőle, így már nem a mellkasának voltam dőlve, hanem a párnáimnak. Igaz Harry kényelmesebb bármely más párnánál.