Ninth chapter: My name's Elisabeth

My name's Elisabeth

Olyan dolgok történnek,
mikre álmomban sem gondoltam.

~ Elisabeth Colton szemszöge ~

Danny volt az a srác az életemben, akivel bármit megtudtam beszélni, mikor belekeveredtem apám, vagyis a mostoha apám piti kis ügyeibe. Mindig mellettem volt, mikor szükségem volt rá.

- Tudod Danielle...
- A nevem Elisabeth... Vagyis azt hiszem... - Vágtam Danny szavába, aki a mondandóm hallatán ártatlan mosolyra húzta száját.
- Jajj, drágám. Miért csak hiszed? Nem volt elég meggyőző, amit láttál? - Nemlegesen ráztam a fejem ezzel a tudtára adva, hogy semmit nem tudok. - Figyelj húgi. Elmondok mindent, de kérlek gyere beljebb, hogy ne az ajtóban beszéljük meg. - Húgi??... Jesszusom mi mindent nem tudok még? Van egy olyan érzésem, hogy a tudásom egyenlő a minusz végtelennel. 

Az elefántcsont színű márványköven a csizmám sarka egyenletesen kopogott, miközben követtem Dannyt. Beérve a nappaliba, leültünk az egymással szembeni kanapékra. Köztünk csak egy dohányzó üvegasztal volt, mire a tőlem pár évvel idősebb fiú a lábait pakolta föl. Karját feje mögé tette.
- Elkezded még ma? - Érdeklődtem. Hangom ideges volt, de ugyanakkor határozott.
- Nyugalom, mindennek eljön az ideje. - Csitítgatott. - Mikor te megszülettél anya és apa nagyon félt. Az akkori hülye fejemmel nem értettem belőle semmit, mert akkor még én se tudtam mi vagyok. Persze ez teljesen más... Visszatérve rád. A szüleink megtudták, hogy az egyik legfőbb ellenségüknek is akkor született meg a gyermekük, de halva. Ezért, hogy biztonságban tudjanak meghozták a döntést, miszerint kicseréltek titeket.
- Ha te vagy a bátyám, akkor téged miért nem féltettek? És mitől akartak megvédeni? - Tettem fel a fejemből elsőként kipattanó kérdéseket.
- Mint mondtam a legfőbb ellenségnek adtak oda, hogy ne essen bajod. Tudták!  Már akkor tudták, hogy mi leszel!  Amikor először apa elmondta, nem hittem neki, de ahogy múlt az idő.... Egyre többet tanultam, s buktam. Rajtad egyre jobban lehetett látni a jeleket és egyre több lesz.
- Elmondanád mégis milyen jelek?
- Ezt nem hiszem el. Te tényleg csukott szemmel alszol? És ha kérhetném... Kérdezz akkor, mikor befejeztem! Gyere utánam! - Felállt a helyéről, s megindult egy ajtó felé. - Mi lesz már? - Nézett vissza rám. Nem kellett több követtem példáját, s pár másodperc alatt már a nyomában voltam. - Tudod anyáék mindent megtettek, hogy segítsék az életed. Nem akarom, hogy úgy emlékezz rájuk, mint akik nem törődöm módon eldobtak maguktól. Tényleg nagyon szerettek téged, s ezért sokszor voltak szomorúak is és én bárhogy próbáltam segíteni nem tudtam, mert nem értettem. - Lépcső közepén megállva fordult hátra, s nézett a szemembe. Sötétbarna íriszei szomorúan csillogtak a gyér fényben. Apró mosolyra húzta száját, majd tovább ment én meg követtem okos pincsi kutya módjára. Leérve a pincébe áporodott, dohos szag kezdte marni az orrom, s a torkom.
Egy páncél ajtó elött megálltunk.
- Mielött apa is meghalt volna, azt mondta készítselek fel. Tudom mindjárt megkérdezed mire. Ez egyszerű... - Tárta ki a két oldalra nyíló kapukat. - ... Sok minden áll még elötted Lis. Meg kell tanulnod megvédened az életed. Továbbá a lényeddel kapcsolatos dolgokat. - Az egyik polcról levett egy poros, régies könyvet, melyet elkezdett lapozgatni.
- Tudom, azt mondtad ne kérdezzek csak a végén, de nem bírok tovább csendben figyelni, amit csinálsz, s mondasz. Danny kérlek mondd el mi vagyok... - Könyörögtem a bátyámnak. - ... És segíts megtanulnom mindent, hogy visszamehessek a barátaim és a mostoha családomhoz. - Gördült le egy könnycsepp pirosló órcámon. Velem szemben álló srác letette a kezében lévő tárgyat, s lassú nagy léptekkel közeledett felém, majd izmos karjai közé vont. Fejemet vállába fúrtam, s beszívtam az illatát.
- Nyugodj meg!  Mindent elmondok és megtanítok, de egyet meg kell ígérned, hogy soha nem mész vissza Londonba!
- Miért?  Keresni fognak és meg is fognak találni. Ez ellen nem lehet mit tenni. A másik pedig, hogy szó nélkül léptem le. Senkinek nem mondtam semmit. - Távolodtam el a testvéremtől.
- Azzal ne foglalkozz, majd megoldom. S a legelső kérdésedre válaszolva te egy Angyal vagy én pedig vérfarkas. Nekem kell téged megvédenem, de mivel nem tudok mindenhol ott lenni muszály egy kis önvédelmet tanulnod.