18. fejezet: Indulatok

~ Harry szemszöge ~

- Hé Darcy, ezt csináld utánam! - állt fel Louis és elkezdett összevissza ugrálni. Darc csak továbbra is ült nagybátyja ölében és nagyokat nevetve tapsikolt. Niall elkezdett nevetni Zayn ölében ülő kis babán, a többiek meg a szöszi röhögésén. Én meg csak álltam és néztem őket.
Sokszor mondják, ha valakit nagyon szeretsz vagy csak közel áll hozzád, megérzed ha valami történik vele. Jó vagy esetleg rossz dolog. Most én is ilyet érzek és félek. Nem tudom, hogy csak az elmém játszadozik velem,  esetleg tényleg történt valami. Az bánt a legjobban, hogy nem tudom mit érzek és kivel kapcsolatban. Liam szakította félbe a nagy gondolkodásomat.
- Haver mi ez a fa pofa? - veregette meg a vállam.
- Nem tudom csak furcsa érzésem van. - sütöttem le a szemem.
- Jaj nyugi. Biztos nincs semmi baj. Gyere szórakozz velünk te is. Ott van bent a lányod, te meg itt támasztod az ajtó félfát. Indulás! - kezdett el lökdösni. Helyt foglaltunk a többiek mellett és próbáltunk bekapcsolódni a "beszélgetésbe". Lou minden áron elakarta érni, hogy Darcy ne csak gügyögjön ha nem mondja ki a nevét. Persze a lányom szó szerint kinevette Louist mikor beszélt neki. Hát igen az én lányom.

~ Zayn szemszöge ~

- Jó napot kívánok! Mr. Malikot keresem. - szólalt meg a telefonban egy általam ismeretlen hang.
- Én vagyok.
- Oh remek. A húga egy elég komoly balesetet szenvedett és most itt van a St. Margaret kórházban.
- Mi történt Hannahval? Jól van? - tettem fel a legfontosabb kérdéseket levegő vétel nélkül.
- Személyesen egyszerűbb lenne elmondani.
Ennél több nem is kellett fogtam a kocsikulcsomat és magam után becsapva az ajtót hagytam el a lakást. a kocsihoz érve hiper szuper sebességgel nyitottam ki az ajtót és ültem be, majd elindítottam a motort. A gázra taposva róttam az utakat. a kórházhoz érve kipattantam a járművemből. a recepciós pulthoz vettem az irányt és megtudakoltam melyik kór teremben van a húgom. A szoba elé érve  megtorpantam. Lepergett a szemem előtt minden lehetséges baleset és, hogy most Han hogy nézhet ki. Megrázva a fejemet nyitottam be. Egy békés barna hajú lány feküdt a kórházi ágyon. Mellé húztam egy széket és leültem.
Harrynek írtam egy SMS-t, hogy jöjjön a kórházba. Úgy gondoltam joga van tudni főleg, hogy most már férj és feleség plusz már unokahúgom is van, aki nagyon aranyos és remélem az én fiam is ilyen lesz.
A mellettem fekvő lányon végig néztem. A bekötött feje és keze láttán kirázott a hideg. Visszagondolva a pasas szavaira, milyen balesetet szenvedett már megint. Valami mindig történik a húgommal. Gondolkodásomat az ajtó nyitódása szakította félbe ugyanis bejött az orvos.
- Jó napot! Dr. Taylor vagyok. - nyújtotta a kezét egy 40-es éveiben járó fickó. Szívesen fogadtam és én is bemutatkoztam. - Szóval Hannaht megtámadták az utcán. Ez még nem biztos csak egy szemtanú állítja. De minden esetre ha felkelne kifogjuk kérdezni mi is történ valójában. Az állapotáról csak annyit, hogy maradandó sérülése van. Ezért is kérném miután kiengedtük a kórházból valaki mindig legyen vele az elején mert magától nem nagyon fog tudni közlekedni és olyan környezetben legyen amit már megszokott.
- Mi!? Hannah megvakult? Akkor miért nem műtik meg? - mondtam kicsit gorombán amit egyáltalán nem akartam. Jesszus, ha én így fogadom a hírt akkor Hazz hogy fogja?
- Sajnálom Mr. Malik. Mi mindent meg...
- Mi van a feleségemmel? Hogy van? Meggyógyul? Ki csinálta? És mi történt? Szóltak a rendőrségnek? - kérdezte egy szuszra a banda társam.
- Nyugalom. Gondolom ön Mr. Styles. Mint már az előbb említettem Hannah megvakult. - Harry szemei egyre nagyobbak lettek. Láttam, ahogy kidüllednek az erek a nyakán és kicsit megszorítottam a vállát amitől egy ici-picit lenyugodott és már nem akart ordítozni.

~ Hannah szemszöge ~

Nem mindent hallottam amit körülöttem beszéltek,de annyi biztos elég feszült körülöttem a levegő. A hangok alapján kitudtam szűrni kik vannak itt. Harry és Zayn. Ki akartam nyitni a szemem, de valami volt előtte. Felemeltem a kezem és végig tapogattam. Géz féleség lehet amit a kórházakban használnak. De, hogy kerültem ide? Lassan visszajött minden emlék. Az utcán sétáltam és 4 lány támadott meg. Aztán semmi. Leakartam szedni a fejemről azt a vacakot, de valaki megállított.
- Ne szedd le. - mondta Harry és gyengéden megfogta a kezem amit utána összekulcsolt.
- Mi történt? - értetlenkedtem.
- Ezt én is kérdezhetném. Ki csinálta ezt veled?
- Azt inkább nem mondom el. Nem akarom, hogy emiatt romoljon a kapcsolatotok. - akadozottan de kinyögtem az utalásomat.
- Szóval ismerem?
- Nem személyesen.
- Húgi az Isten szerelmére nyögd már ki ki csinálta ezt veled! - emelte meg a hangját Zayn.
- Rajongók. - próbáltam olyan halkan mondani amilyen halkan csak lehet. De mind a ketten meghallották. Egy ajtó csapódás volt a bátyám reakciója. Harry próbálta uralni az érzelmeit egy mély sóhajba. - Kérlek mondd el mi történt és miért nem vehetem le ezt a szart a fejemről? - kezdtem el piszkálgatni a szabad kezemmel.
- Ne csináld. - hangja megremegett mintha sírna. - Kicsim majd az orvos elmondja, nekem még fel kell fognom a történteket.
- Nyögd már ki kérlek.
- Rendben. Hannah az elvetemült rajongóink megvakítottak téged. - kelt ki magából aztán felpattant és gondolom kiviharzott a szobából az ajtó csapódásból ítélve.